Az megvan, hogy a gyerekkori hajválasztás a felnőtt éveidre is hatással lehet? Szólni kellett volna muternak, hogy nemcsak a csajok miatt nem akartál bilihajat, hanem a pszichológus díját is meg akartad spórolni neki.

Az alapvetően evési zavarokra specializálódott szakpszichológus, dr. Lukács Liza a legújabb könyvében egészen újfajta kontextusba helyezi a szülő ráhatását gyereke kinézetére. Nyilván eltérőek a gyerekkori élményeink, főleg pubertás közben és után, de azért ha máskor nem, kisgyerekként valószínűleg mindenkinek is a szülei kontrollálták a kinézetét, legyen szó ruhákról, cipőkről vagy a hajról.

Előbbi kettővel akkora eget verő nagy probléma igazából nincs, mert ugyan éghetett a pofád egy kismackós póló, vagy egy zokni-szandál kombó miatt, de hazaérve max ledobtad őket, és mentél dömperezni, no big deal. És ha szar volt a hajad? Sok sikert a következő pár hónapban, kistesó!

Anya, fáj a hajam

Ugyan se a hétköznapi társalgások alkalmával, se a szakirodalomban nem sűrűn vetődik fel témaként, de pszichológusoknak sikerült már összefüggést találniuk a felnőttkori önértékelési és kontrollproblémák, testképzavar, evészavar, túlsúly, valamint a gyermekkori frizuraválasztás között.

Rengeteg páciens számol be olyan, eléggé átélhető helyzetekről, amikor a szülők vagy a nagyszülők mondták meg a frankót séródivatban, teljesen ignorálva az alany rimánkodását.

Emó akartál lenni, de bilihajad lett? Vagy esetleg hosszú metálloboncra vágytál, de helyette kaptál egy buzzcutot? Akkor lehet, hogy most is ez mérgezi az ébren töltött óráidat. A végeredmény szempontjából igazából mindegy, hogy a szorongást mások gúnyolódása váltotta ki, vagy „csak” a tükörbe nézés volt traumatikus élmény.

És hogy miért pont a haj a legnagyobb para forrása? Mert ez

az egyetlen olyan prominens felületünk, amelyen egyfelől könnyűszerrel lehet változatni, másfelől ha el van cseszve, akkor nem tudjuk levenni, mint egy csúnya pulcsit.

Az emberi szőr nem véletlenül a változó szépségideálok és kultúrharcok állandó színtere: míg minden más tulajdonságunk megváltoztatása többnyire komoly beavatkozást vagy nagyobb melót igényel, addig a hajunkkal és a szőrzetünkkel kedvünk szerint rendelkezünk.

Nevelés 101

És akkor most mi legyen: engednünk kéne a gyerekünknek, hogy már 5 évesen hipózza a haját, csak mert rácsúszott egy koreai bandára, és úgy akar kinézni, mint a hatszáz tag egyike? Nos, nem kötelező eddig elmenni, ha kicsit ki akarjuk könnyíteni a kisded önértékeléssel vívott csatáját. Már azzal is segíthetünk a jó kinézetért való állandó küzdelemben, hogy nem szigorúan a saját ízlésünkre szabjuk a megjelenését. Legyünk jó faterok, tartsuk tiszteletben a gyerek szuverenitását és egyéniségét, bármennyire is térjen el a miénktől.

Apropó bilihajak és megrontott sorsok, a múltkor Will Byers frizurájába láttunk bele rémeket: