Ha a klasszikus Adidas tracksuitet és az ehhez kapcsolódó újszocreál streetwear-kultúrát nem nézzük, akkor az oldalt csíkozott nadrág hirtelen jött elő a semmiből. Először hatalmasra nyílt boci szemekkel furcsálltuk, hogy mégis mit keres ez a darab az elegáns események felhozatalában, mostanra azonban nem mehetünk el mellette szó nélkül. Beszélnünk kell tehát ezekről a különös darabokról, melyek bizarr tökéletességgel képviselik a flegma stílusosságnak azt a perspektíváját, ami olyan jól jellemzi a kortárs divatot.
Nem hallottad, hogy már a béna a trendi? – tette fel a kérdést Adam Sandler, nyilvánvalóan önmagára célozva. Az elmúlt időszakban a divat is ezt a vonalat követve vetette bele magát a merészség tengerébe, és szinte soha nem látott vakmerőséggel kezdett el egy újonc mixerfiú módjára összekombinálni olyan elemeket, melyek korábban köszönő viszonyban sem voltak egymással. Vékony jégen táncolnak, ami bizony az utcán már nagy reccsenéssel szakadhat be a túl bátrak alatt.
Az öltöny például szülei akaratát figyelmen kívül hagyva frigyre kelt a kardigánnal. Az ingek egy részeg estét töltöttek a pizsamákkal, így létrehozva valami furcsa egyveleget (amit érdekes mód egyes emberek munkába is fölvesznek), majd pedig jöttek ezek az oldalt csíkozott mackónadrág fattyak, amik valami érthetetlen okból kifolyólag bekerültek a szmokingok alá.
És megszülettek a luxus-joggerek, ami a józan ésszel teljesen ellentétes oximoron,
viszont létezik, mi pedig beszélni fogunk róluk.
Adam Welch, a Mr Porter szerkesztője szerint mindez két dolgon alapszik. Az egyik nem más, mint a tervezők elképesztő ragaszkodása a múlt századhoz (jelen esetben a 70-es évekhez), a másik pedig a vintázs katonai ruházat, melynek első tapintható hatása Dries Van Noten brit csendőrök ihlette ruhái kapcsán jelent meg, oldalt látható piros csík formájában. Ezt mára már mindenfelé láthatjuk, Ebay-en például akár az eredeti ár tizedéért hozzájuthatunk egyhez.
Mivel egy viszonylag kötetlen helyszínről származnak (gondolok itt a pálya szélére vagy egy parádéra), ezért okosan kombinálva valójában sok környezetben megállják helyüket. Vagyis a maguk módján képesek az athleisure és a tailoring közti szakadék áthidalása. Lelövöm már most a poént itt az elején:
a lényeg nem más, mint a kontraszt,
az alsó réteg fölé mindig valami tőle teljesen különböző cuccot kell fölvenni. A mackós hatású nadrághoz egy smart-stílusú garbó vagy kötött pulcsi tökéletes választás. Lent megismerkedünk ennek két konkrét módjával.
Track
Az ultimate first world problem: ha a joggered annyira puccos, hogy lényegében megkülönböztethetetlen egy normál nadrágtól, akkor vajon még mindig jogger? Mély filozófiai kérdések kerülnek elő egy stráfos nadrág kapcsán, és bár a választ nem tudjuk, de az mindenképpen igaz, hogy ezek a darabok jelentős ugrást jelentenek az eddig csíkokkal csak Adidas mackókon (aka bemelegítő) találkozó férfiembernek.
A nadrág meghatározó szerepet játszik a rólad kialakult képben. Az alsó-fölső különböző szabályt észben tartva válogasd össze az outfited, ami azt jelenti, hogy óvakodj minden olyan felső használatától, ami túlságosan streetwear hatású vagy túl erősen brandingelt, gondolok itt a hatalmas logókra. Hadd legyen szem előtt az a bizonyos csík, virítson nyugodtan, de arra figyelj, hogy az embereknek ne a most jöttem a teremből életérzés ragadjon meg rólad.
Drawstring
A vonalak pontosan a nadrág felénél futnak, miközben maguk is fel vannak osztva további sávokkal (és még azt mondják, hogy a férfidivat egyszerű). De tűnjön bármennyire bonyolultnak, ez nem atomfizika, ezek egyenesen játékos, könnyen viselhető darabok, melyek nem utolsó sorban kényelmesek is.
Azonban nem érdemes túlfeszíteni a húrt, inkább csak egy, maximum két domináns színt válassz a nadrágod fókuszpontjának. Bármilyen alkalomra választod ezt az alsó opciót,
hagyd, hogy a csík vigye el a show-t,
ez legyen a ruházat legmerészebb eleme. Egy túl mintás felső elvonja a figyelmet, elhomályosítja a fókuszt, így a csíkok is céltalanná válnak, vagy ami még rosszabb, egy bohém papagáj benyomását kelted.
