Dadpool sorozatunk nem várt gellert kapott: szerzőnk az apaság beköszöntésével felvett számos új (jellemzően nem túl előnyös) szokást. Figyelmeztető jelleggel tesszük közzé a nehezen leküzdhető külső és belső deformitásokat.
Junior érkezése újrastrukturálta az életünket: új lakás, új szerepkörök, újfajta gondolkodásmód – és pár olyan új szokás is felütötte a fejét, amit eddig jellemzően a saját apámnál, illetve másokénál láttam.
Öltözködés és kiegészítők metamorfózisa
Régi megfigyelés, hogy a Decathlon fő célcsoportját az apák jelentik. Megfizethető, viszonylag jó ár-érték arányú, visszafogott designvilágú kelméket kínálnak, amelyek nem csak sportoláshoz megfelelőek, de temetést, esküvőt és operát leszámítva szinte bárhova.
A feleségem, kicsit előreszaladva, engem is meglepett júniusban egy jó szabású, pamut alapanyagú decathlonos pólóval, amin először jót nevetgéltünk, de azt vettem észre, hogy egyre többször nyúlok érte. Másodikat azért nem akarok venni, mert félek, hogy ez a spirál beszippantana. Szerintem ez is olyan lehet, mint a tetoválás vagy a heroin:
már egy után nehéz leállni.
A kulcscsomóm is elkezdett duzzadni, már nem tudom csak úgy zsebrevágni, ezért ideiglenesen egy nyakbaakasztón kezdtem el hordani, de egyre inkább úgy tűnik, hogy ez permanens megoldás lesz, bármilyen hülyén néz is ki, mert autóstáskát nem fogok venni ehhez, a pantallóim (amelyek egyelőre nem a Decathlonból vannak) zsebeit pedig nem fogom ezzel tágítani.
#1 A testtartás változása
Mások vették észre, hogy elkezdtem a legapább dolgot csinálni: csípőre tett kézzel, terpeszben állva szemlélődni. Ezt saját megfigyeléseim szerint három esetben szoktam elővenni:
- amikor elégedett vagyok;
- amikor elégedetlen vagyok;
- amikor nem tudom, hogy mi van.
A külső szemlélő számára a három eset elkülöníthetetlen, ami érzésem szerint a jövőben még fog konfliktusokat szülni.
#2 Kelletlen apahangok kiadása
Lehet némi összefüggés az apaság eljövetelével felhalmozódó testzsírszázalékokkal (az apatest kifejlesztését nem vettem fel a listára, pedig eléggé adja magát), de azt vettem észre, hogy egyre több tevékenységemet kíséri valamilyen nyöszörgő-nyögő hang kiadása, főleg leülésnél-felállásnál és előrehajolásnál. Az entrópia engem se került el. :(
#3 Örvendezés szalonképtelen dolgoknak
Junior nem hasfájós, és három esetben szokott sírni: ha üres a gyomra, ha megtelt a pelusa, illetve ha a tápcsatornája valamelyik részét feszíti valami. Ha ezek egyike sem áll fenn, akkor ő a legjobb társaság, ezért hatalmas elégedettséggel tölt el, ha egy kósza fing, egy öblös böfögés vagy egy két napig őrizgetett kaka* manifesztálódik a testén kívül. A pisinek nem örülünk, azzal telítődtünk az elmúlt hónapban. (*A kisbabák valamiért nem szarnak, az majd, gondolom, a kamaszkorral jön.)
#4 Szerelés útmutató nélkül
A költözésünk során szinte nulláról kellett a lakásunkat berendezni, vízhólyagos lett a kezem a sok bútor összecsavarozásától. A szakiskodástól egy idő után elbizakodott lettem, és a szerelési útmutatókra épp csak rápillantva kezdtem el csavarozni és kopácsolni úgy, hogy a végeredmény inkább emlékeztett egy Dalí-festményre, mint használati tárgyra. Úgy képzelem, siker esetén sok apánál ez lehet a kapudrog, ami után elkezdenek berendezni egy fészert, és a vasárnap délutánokat bütykölve töltik. Nálam ez a veszély nem áll fenn, egy egész életre elegem lett a mekkmesterkedésből.
Sorozatunk korábbi részei: