Micheal Myers és a Predator nívós újrázása után a Hellraiser széria szögbelövővel formázott antagonistája, Pinhead is új lehetőséget kap. Ezúttal azonban a szerepet egy nő fogja játszani, aminek az internet egy része annyira nem örül. De miért is?
Ahogy a Freddy Kruegert játszó Robert Englundot, úgy Pinheadet 8 részen át töretlen (az adott résszel szerencsére nem mindig arányos) minőséggel alakító Doug Bradleyt is egy olyan kultusz övezi, hogy akkor is álló ovációt kap a megfelelő közönségtől, ha a sarokra megy le krumplit venni.
Egy ilyen ikonikus szerepet újra-castingolni eleve merész vállalás, a fandom jótékonyan szeret is megfeledkezni a legutóbbi két Hellraiser filmről.
Én az utolsót nem is voltam hajlandó megnézni, hiába toltam le a 8 eredetit két nap alatt maratonban. Az már viszont egyenesen next-level hazárdírozás, ha nemcsak színészcsere, de gender-csere is történik.
Az új filmben a Sense8 sorozatban amúgy már jelesre diplomázó Jamie Clayton lesz a legfrissebb rémálmok főpapnője, a magukat hatalmas rajongóknak kikiáltó arcok pedig már szadizzák magukat a zsebükben kinyílt bicskákkal, annyira pipák.
Mert a nézését, meg a pokoljárását
Félve merem feltenni a kérdést, de: amúgy kit és miért is érdekel, hogy egy teljesen új alkotógárda egy teljesen új vízióval kit választott a főszerepre? Csóri Bradleynek már egy tonna smink se simítaná ki az arcát, egy másik férfiszínész után meg garantáltan az az érzésünk lenne, hogy ő nem az a Pinhead, akit szeretünk.
Ez a jelenlegi tabula rasa talán az egyetlen mód rá, hogy ránk erőltessen egy teljesen új nézőpontot, amivel létjogosultsága is több lesz a halloween szent hónapjában kigördülő filmnek. Plusz azért ne csináljunk úgy, mintha az utolsó 5-6 rész annyira jó lett volna, hogy konkrét arcon tiprása történik egy legendának.
A másik, nem elhanyagolható szempont pedig az, hogy
a Hellraiser filmek történetei mindig is a határelmosás köré rendeződtek: a főgenyák olyan angyal-démonok, akik a fájdalom és az élvezet koordinátarendszerét összekuszálva terrorizálják az őket véletlenül/szándékosan megidéző halandókat,
miközben a gyilkosságok többször fura BDSM-aktusokra emlékeztetnek.
Ehhez vedd hozzá, hogy Clive Barker alapműve úgy írta le Pinhead karakterét, mint egy androgün kinézetű, lányos hangú lényt. Nahoppá! Clayton pedig azon túl, hogy nő, nem mellesleg transznemű is. Nahoppá-kettő! Ha van szerep, ami kiált egy ilyen tálentért, akkor az pont a Hellraiser, punktum.
A főpap színre lép
Ha pedig még ez sem csitítaná a kedélyeket, akkor Bradley maga is nagyon felvilágosult, pozitív kommentekkel értékelte a választást:
Borítékolni lehetett egy női Pinhead eljövetelét. Igazán érdekes casting-döntés. Úgy beszélünk egy „női Pinheadről”, mintha legalábbis tudnánk, hogy ez mit jelent, pedig a femininitásnak milliónyi rétege van. Vajon milyen irányba fognak ezzel elmozdulni? A Hellraiser mindig is transzgresszív volt. Mindig, mindig, elejétől a végéig. Így ez nem egy igazán új ötlet, de nagyon kíváncsi vagyok.
Hozzátette vicceskedve azt is, hogy amúgy az eredeti szerepben ő maga is szoknyát viselt, Clayton korábbi munkáiért pedig egyenesen odáig van. A mester áldását adta, nyugi van, srácok.
Ha pedig esetleg ez a film nem is tarolná le az érzékeinket október 7-én, akkor majd a vele párhuzamosan készülő, de amúgy teljesen független HBO-sorozat adhat még egy esélyt a szériának, amit nem mellesleg az új halloween-filmek gárdája szállít.
Addig pedig még bőven van mit nézni, meg neadjisten fikázni: