Eredetileg a stílustanácsadás egy konkrét területéről akartam cikket írni, de közben annyi hasznos infó gyűlt össze mindenféle, öltözködéssel kapcsolatos témában, hogy jobbnak láttam kibővíteni egy átfogóbb anyaggá. Aztán az egész marháskodás vége egy 2500 szavas beszámoló lett, megtömve egy rakás profi tanáccsal arról, hogyan képes összerakni nulláról egy hivatásos stylist. Így applikáld a klasszikus formulákat tenmagadra kifogástalanul.
Van az úgy, hogy az önbizalom hajhászása bűnös kevélységbe csap át. Ilyenkor a korábban ártatlannak vélt apró figyelmességek, mint a kiegészítők színének vagy a ruhadarabjaid textúrájának harmonizálása egyszerre válik kényszeressé és perverzen örömtelivé. Szerintem a normális viselkedés az, hogy az ember – tisztában lévén a saját ízlésével, lehetőségeivel és korlátaival – felveszi eleve azt, amit megfelelőnek tart, majd indul a dolgára. Ha viszont
jobban beleásod magad a stílus tanaiba, könnyen eszkalálódhat ez a mindennapjaidban egy Monk-felügyelős tébollyá, amikor a szüntelen piperkőcködéssel már saját magadat is idegesíted.
Ekkor az öltözködés egy mániás béklyóvá válik, amit élvezel ugyan, de képtelen vagy a mindennapokban eltekinteni a szofisztikált részletszabályoktól. Én általában azután érzem ezt, miután mélyrehatóbb cikket írok a divattal kapcsolatos dolgokról, például a zakók méretre igazításának témájáról.
Jó arcok, rulez
Ez azért van, mert ilyenkor rettentően hozzáértő és inspirálóan lelkes szakemberekkel van alkalom dumálni, akik kíméletlenül rápörgetnek az adott témára. A mostani anyagban Borhi Cecília szín- és stílustanácsadó segített, párhuzamosan értve és rajongva a szakma csimborasszóját. Részben ő is tehet róla, hogy a cikk nem egy szimpla színtanácsadás guide lett, hanem egy szerkeszthetetlenül hosszú, de annál tartalmasabb írás az öltözködés praktikus megoldásairól.
A legfontosabb, amit a sok beszélgetés alatt megtanultam, hogy egy szett nem attól lesz működő kompozíció, hogy a ruhák együtt jól néznek ki, hanem attól, hogy veled együtt néznek ki jól. Csinálhatod azt, hogy megveszed a legpatentebb kabátot a Guccinál,
de rajtad aztán úgy áll majd, mintha random dropként esett volna egy legendary lootboxból, és csak azért vetted volna fel, mert jók a statjai.
Kezdjük rögtön azzal, hogy Cecília színtanácsadó is. Igen, ilyen is van már, sőt. Hamar világossá vált, hogy ez a terület lényegében a stylist feladatának veleje, ennek ismerete nélkül neki sem szabadna indulni az egész procedúrának. Az ok kézenfekvőnek tűnik: azt, hogy miben néz ki jól az ember, nem csupán az határozza meg, hogyan kombinálja a színeket, textúrákat és a szabásokat, hanem az is, hogy mit kapcsol a saját fizikai tulajdonságaihoz – ami alatt a testalkatot, hajszínt, bőrszínt, szemszínt kell érteni alapértelmezetten. Ha tetszik, ha nem, egyszerűen nem ugyanazok a színek állnak jól egy világos bőrű, szőke hajú embernek, mint egy fekete borostás, sötétbarna hajú figurának.
Itt most egy gondolatra megállnék: vajon mi lehet az oka annak, hogy a The Lonely Ones Surf Rider című zenéjére ha egyszer rácsavarodsz, egymás után ötszázszor meg kell hallgatnod?
Csak kérdezem.
Stílus és divat közötti difi
Érdemes egy distinkciót tennünk a stílusosság és a divatosság fogalmai között. Nem egy nagy felismerés ez, elég, ha az ember egy kicsit jobban belegondol: korokon átívelően stílusos lehet valaki azzal, ha az egyéniségéhez következetesen alkalmazkodó öltözéket, hajkreációkat visel anélkül, hogy akár egyetlen sneakert magára öltene az aktuális trendek mainstreamjéből. Stílusos Jack Sparrow kapitány is a maga módján, de divatosnak nem mondanád azért; másrészt
lehet divatos az, aki rekreációs szubsztanciaként szippantja fel a fast fashion áruházak teljes szezonális kollekcióját vállfáról vállfára, és ezzel együtt is híján lehet bármiféle stílusnak.
Én ráadásul ezeken felül a stílus részének tekintek olyan bagatel hülyeségeket is, mint az intellektus és a jómodor, de ez a téma már messzebbre vezet.
Az alapok nélkül nem megy
Mikor megérkezem a műhelyébe, Cecília éppen nadrágszárat vizsgál, hajtogat, tűz alapos odafigyeléssel. (Ekkor jövök rá arra is, hogy ha egy stylistnak büszkélkedve mutatsz egy képet az új kabátodról, és az első kérdése az, hogy megvetted-e már, akkor tudod, hogy valamit benéztél.) Ő maga egyébként ruhákat és öltönyöket tervezett, aztán rájött, hogy a legtöbbeknek hiába van igényük az ízléses megjelenésre, az alapokkal sincsenek tisztában. Így jött a tanácsadói szerepkör.
A benned élő stylist
A szakma egy lényeges axiómája, hogy minden fizikai attribútumon túl, a stílusnak mégiscsak belülről kell indulnia. Emiatt
nézhetsz ki egy fehér pólóban és farmerben az utcán sétálva is úgy, hogy az apácák sírásra görbülő ajkakkal nyúlnak a fotoapparatért.
A kiindulópont ezért az alapvető külső jegyek mellett az életstílus; a személyiséged, a szokásaid, hogy mennyit sportolsz, mennyit vagy munkában, barátokkal, gyerekekkel, családdal. Roppant praktikus szempontok is előkerülnek ilyenkor: orvosnak például melós ruha nem kell, viszont konferenciára muszáj neki is valami formálisabb szettet összerakni. A jó szakember akár a komfortzónájából kimozdítva is megmondja, mennyi és milyen klubzakó, öltöny vagy oxford cipő kell a kliensnek.
A kiforrott stílus váratlan előnyei
Érintőlegesen a personal unioformról szóló cikkünkben is írtunk róla, hogy az egyik legpraktikusabb haszna a jó stylist megtalálásának, hogy az ember ezután nem többet, hanem kevesebbet költ majd ruhára. A beszélgetésünk során többször visszatér a gondolat, hogy
a jó kombinációk megismerésével feleslegesnek érzed majd egy rakás olyan szarság bespájzolását, ami a vállfán talán baromi jól mutat, még a többi maskarádhoz is menne, de neked egyszerűen nem áll jól, csak eddig senki nem mondta az arcodba.
Ide szúrom be, hogy a mostani összeállítás témája a ruházkodás, aki a javasolt hajstílusokról olvasna, az itt teheti meg. A stílustanácsadók a megfontolt öltözködéshez vezető utat négy egyszerű lépésben foglalják össze, és ez egyben fedi a szolgáltatás legfontosabb elemeit, amelyeket követően úgy nyomod majd, mint Homer Simpson, amikor elkapta a ’80-as évek vibe.
#1 Színtanácsadás
Erről lentebb bővebben is szót ejtünk majd. Nomest est omen: a színtanácsadással az ember vonatkozó jegyeinek megfelelően, például a bőrszín, a hajszín, a szemszín alapján a stylist belövi, hogy milyen típusba tartozik az illető. Az alaposságra jellemző, hogy már-már tudományos részletekbe menően, külön vizsgálhatja ilyenkor a szemgolyó és a szembogár kontrasztját, ami hát vétéef, de állítólag hasznos. Az emögött húzódó színelméleti háttér egyébiránt az USA-ból és Kanadából indult, és ugyanazokon az alapelveken nyugszik, amelyeket a színek kapcsán a festészetben vagy a fotózásban is oktatnak – még a terminológia is szinte azonos.
#2 Testalkatelemzés oder formajárat
Ezen a ponton az alkati adottságokat nézik meg, mert erre meg az esztétikus emberi anatómia klasszikus, szigorú szabályai vonatkoznak. Érthető módon a nőknél ez tök más, mint a férfiaknál: nálunk az optimális a „fordított háromszög”, vagyis a széles váll és a lefelé keskenyedő alak, ami idővel és a megváltozott életvitellel átalakulhat – például ha elhízol vagy szégyentelenül kigyúrod magad. Ez alapján a szakember fazonokat, szabásvonalakat, hosszakat állapít meg. Bármennyire is tűnhet a kétkedők számára ez bullshitnek, ez a legkevésbé sem szubjektív mérlegelés kérdése. Ezek objektív tényezők, amik az optimum felé próbálják eltolni a megjelenésedet mint kompozíciót.
Példának okáért az illető fejének ránézésre 8-szor kell ráférnie a testére, ennek ideális metszéspontjait pedig a ruhával lehet ide-oda tologatni. Értsd:
lehet, hogy mezítelenül nem hasonulsz Michaelangelo Dávid szobrához (vagy a haverjaiddal részegen az utcán egymásba kapaszkodva a Laocoon-csoporthoz), de a stylistod törekedni fog arra, hogy a ruházatoddal kapcsolatos trükközéssel afelé mozdítsa el az arányokat.
Ezért szívás például az ütős labdajátékosoknak ruhát tervezni, hiszen az ő két oldalukra gyakorolt eltérő terhelés aszimmetrikus izomtömegnövekedéshez vagy más aránytalansághoz vezethet, így egy öltöny teljesen egyedi szabást igényel. A teniszezőknél például gyakran sérül vagy nyúlik a váll rotátorköpenye, ami kihat a tartásra és az alakra.
#3 Gardróbrendezés
A fentiek mérlegelése után egy tehetséges tanácsadó hamar kiszűri, hogy mi az, ami teljesen feleslegesen rohad a szekrényedben, vagy hogy úgy mondjam: melyik gönc az, ami többet árt, mint használ. Ami színben, szabásban vagy anyagban nem oké, azt szisztematikusan kiszortírozza, majd a bent maradtakat betűzi és átalakítja. Ha színben egy zakó rendben van, de fazonban nincs, akkor módosít, szűkít itt-ott, majd a megmaradt és átalakított cuccokból pakol össze aztán szerencsésebb kombinációkat, hogy egyértelműen lásd, mit mivel érdemes majd felvenni. Egyes kliensek az egyértelműség kedvéért akár le is fotózzák a kreációkat,
sőt, van, aki kiragasztja magának a képeket a szekrényajtóra, hogy véletlenül se lőjön majd mellé a reggeli sietségben.
Egyébként nem ritka, hogy a férfiak a nagyobb stílusváltás után különösebb lelkifurdalás nélkül kicsapják az egész gardróbot a vérbe, és az egészet nulláról építik újra. Ami nem feltétlenül baj.
#4 Bolti körtúra vagy „personal shopping„
A fentiek után, az ott gyűjtött ismeretek alapján jön aztán a reality showkból ismert, de a valóságban szerfelett melós epizód, amikor mindenféle üzleteket körbejárva, sok-sok órás munkával vásároljátok meg neked azt a ruhaállományt, amiből a jövőben háborítatlanul tudsz majd legózni. A márkapreferenciákat figyelembe véve, de ha kell, akkor azon jócskán átlépve vándoroltok a szakember által összeírt boltokban, ahol aztán tucatszámra hordja neked a felpróbálandót, és vágja az arcodba, hogy jobb vagy a GAP-nél.
Nőknél egyébként sminket is válogatnak, mert a sminkeseknél a színelméleti alapok sok esetben hiányosak, ezért abban is jól jön az iránymutatás. Sőt, Cecília szerint a férfiaknál is simán bejátszhat némi maszekolás a kozmetikumokkal, ha az emberünk médiaszereplésre készül, komolyabb bőrhibái vannak vagy egyszerű esztétikai igényből bevállalna valamilyen pluszmatériát (ez általában alapozót jelent).
Puding próbája… avagy így nézett ki a személyre szabott színtanácsadásom
A színtípusok közül én magam, mint megtudtam a hidegbe (más néven a tél/őszbe) tartozom, ami ebben az esetben a fekete haj és sötét szem mellé kapott világosabb bőrszín kombóját jelenti. Az, hogy a 4 színtípust az évszakokról nevezték el,
számomra elsőre egy asztrológiaszagú pszeudo-tudomány hatását keltette, de az eredmény alapján elég hamar kiderült, hogy a javaslatok egytől-egyig működnek.
A dolog persze összetettebb, mint simán egyenlőségjelet tenni a szőke haj és a barna velúrdzseki közé: szőke hajból is töméntelen sokféle van, barna dzsekiből meg aztán pláne.
Kendő a nyakadban
A gyakorlatban a teszt során a tanácsadó rád pakol egy valag kendőt, ezekkel támasztva alá a javaslatait. Az én fizimiskámhoz ő a hideg színeket javasolta kapásból, de azok között is differenciált. A kékekből például mutatott jót és kevésbé jót is.
A procedúra alatt egy elég emlékezetes példával szemléltette, mi a különbség az általánosan jó ruha és aközött, ami színben számodra optimális. Az egyik esetben az embereknek az lesz a benyomásuk, hogy úgy általában jól nézel ki, míg a másikban egyszerűen azt mondják, hogy szép a kabátod. Az első egy rólad alkotott vélemény, a másik meg csak a tárgynak szól, amit viselsz.
Infobox: „Color blocking”, vagyis két élénkszínű ruha összepárositása. Ez ügyesen csinálva jól is elsülhet, de kockázatos, mert könnyű elcseszni, a több harsány árnyalat kioltja egymást, és konzervatívabb körökben még akkor is teliberöhögnek, ha egyébként jól csináltad.
A cél tehát nyilvánvalóan az, hogy ne a ruhát vegyék észre rajtad, hanem azt lássák, hogy egyben vagy. Úgy is mondhatnók,
a jól megválasztott színek jelentik a különbséget a „jó ez a dzseki, bruder!” és a „rohadj meg, de jól nézel ki!” között.
Ezért nekem a hidegebb kék jó például, a szürkék közül pedig mindegyik nyerő, és nagyon a fekete cuccokkal sem tudok mellé lőni. A meleg árnyalatok viszont számomra egyszerűen szarok, azon szomorú oknál fogva, hogy a fekete hajam és a világos bőrtónusom miatt rettentően sápasztanak. Erre is mutatott példákat:
Ha az én cipőmben jársz és nagyon viselnél barnát, akkor ne az arcod közelében legyen, tehát ne a sálban vagy a kabátban jelenjen meg, hanem mondjuk az öveden, a kesztyűdön vagy a csukádon.
Out of the komfortzóna
Cecília mutatott pár olyan variációt is, amire én pillantást sem vetnék, de a tudomány szerint érdemes lenne ing vagy kiegészítő szintjén kísérleteznem velük.
A türkiz és a sötétkék úgy általában joker színek, amik minden típusnak jól állnak. A végére mókás adalékként leírom, hogy a fehérek közül sem mind ugyanolyan: ha elmész egy stylisthoz, ebből is több variációt fog mutatni. Lentebb például a törtfehér és az optikai fehér különbségét látod. Az egyik teljesen oké, a másikban meg
úgy nézek ki, mint a márki, amint a király udvarában pétangozik a többi urasággal, modorosan kuncogva, nem sejtvén, hogy a forrongó párizsi nép már percekkel ezelőtt ledöfte a kapuban strázsáló Jean-Pierre-t:
Mit ad egy jó stylist?
A stylist nem csak azt adja, hogy esztétikusabb és szabálykövetőbb lesz a megjelenésed, hanem azt is, hogy általában tudatosabban nyúlsz a ruhákhoz. Ettől kezdve nem csábulsz el egy bőrdzsekitől csak azért, mert David Beckhamen jól mutat, hiszen tudod, hogy nem neked való. Leszarod, mit pörgetnek a márkák, és nem fognak érdekelni azok a kreténségek sem, hogy „melyik 10 szín pörög idén nyáron”. Egyszerűen azért nem, mert te már jobban tudod.
A stylist pro tippjei
A végére pedig bedobok ide még egy rakás haladó tanácsot, amit a beszélgetéseink során hallottam, és amiből elég sok ötlet meríthető.
#1 Öltözködés magas emberként. Magas emberként érdemes bátran használnod a mintás felületeket, viszont nem feltétlenül jó a nagy felületű, homogén szín. Érdemes például a kabátodat feldobni egy hidegebb árnyalatú, textúrázott sállal. Ne csomózd be, hanem lógasd le, hogy nagyobb felületen ellenpontozza a kabát terebélyes felületét.
#2 Rövid nyak. A v-nyakú póló mindenkinek jól áll, de alacsony emberként különösen javallott, mert ha rövidebb a nyakad, ez optikailag megnyújtja valamelyest. Rövid nyak esetén az áll és a mellkas közti távolságot a gallérokkal nem érdemes tovább takarni, garbóval vagy sállal eltüntetni. Javasolt ellenben ízlésesen megmutatni valamit a mellkasból, tehát az ingből kigombolni a legfelső két gombot (nem többet!).
#3 Szélesebb vállak. A váll varrásvonala általában a vállcsúcs alá esik, ettől lehet olyan érzésed, hogy az ingben egyszerűen vékonyabbnak tűnsz. Ellenben ha a varrásvonal a vállcsúcsnál magasabban van, akkor az egy kicsit szélesítheti a vállaidat.
#4 A törzs arányai. Fontos méretarány a törzs, konkrétabban a mellkastól a derékig tartó szakasz. Ha rövidebb a törzsed, a vastag öv aránytalanabbnak hat, ezért érdemes kerülni.
#5 Rövid kar nyújtása. Ha alacsony vagy és rövidebb a karod, nem érdemes halmoznod a karkötőket, érdemes viszont feltűrnöd az inged, hogy kiegyenlítse az arányokat.
#6 Trükkök hosszabb nyakra. A hosszabb nyak alapvetően jó dolog, mert nyakkendővel, frankó sállal és nyaklánccal is bátrabban operálhatsz, emellett nem kell azon nyavajogni, hogy a garbóban esetleg tömzsibbnek tűnsz.
#7 Ing szűkítővel. Ha szereted szabónál vagy ruhaműhelyben igazíttatni a cuccaidat, akkor két szűkítővonallal ellátott inget vegyél, mert azon a szakember könnyeben tud dolgozni – máskülönben az oldalvarrásból vesz el. Ha derékban szélesebb vagy, akkor a bővítővonal is jól jöhet (ez a hát közepénél van).
#8 Vékony comb ellenpontozása. A vékony comb ellen a legtöbbet nyilván guggolással meg lábtolóval tehetsz, de ha nem megy, akkor a nadrág megválasztása is kínál némi mozgásteret. Érdemes ilyenkor textúrákban gondolkodni, kordbársonyban, halszálkában, emellett javasolt a szűkített szárú, répa cuccok helyett egyenes szárút viselni vagy megpróbálni a hajtókás és az élére vasalt cuccokat (például a chinot).
#9 Koptatás mint eszköz. Ha hiába a feszítő-hajlító, az anabolikus folyamatok nem az elvárt mértékben alakulnak, akkor játszani lehet a koptatás elhelyezkedésével is: a színátmenet vagy az anyag világosabb felülete mindig ott legyen, ahol hozzá akarsz adni a térfogathoz. A comb közepénél, vádlinál, például.
#10 Az öv szerepe. Az van, hogy az öv funkciója ma már nem a nadrág megtartása kell, hogy legyen. Ha a nadrág olyan bő, hogy öv nélkül a seggedről is lecsúszna, akkor a mérettel van probléma, amire nem elegáns megoldás, ha egy szíjjal szemeteszsákként összerántod. A megfelelő bőségű vagy igazított nadrág kényelmesen a helyén marad minden segédeszköz nélkül is; ha az öv szorítása tartja meg csupán, akkor rojtos lesz a zsebnél, és az anyag kínosan gyűrődni fog a derékpántnál.
#11 Legyen egálban a ruhatárad. Van, aki 600.000 forintos órát vesz, hogy amikor aláír, lássák, mi van a csuklóján, de ezután kerete már csak olcsóbb zakóra marad. A stylist tanácsa: inkább legyen ízlésesen egálban a ruhatárad, mintsem egy-egy eleme üvöltsön túl minden mást.
A stílus nem ordít, a stílus finom; olyan ruhák legyenek a szettben, amiket bármikor, bárhol vállalhatsz, és
ugyanúgy nem kell, hogy lássék, ha az ing hatvanezres, mint ahogy az sem, ha tízezres.
A cikk elkészítésében Borhi Cecília stínustanácsadó segített. Köszönjük neki!