És amiből te is tanulhatsz, még akkor is, ha nem érdekel a foci.
Felháborít a profi futball pénzközpontúsága? Megveted a sikeres emberekre ráakaszkodó, kisstílű harácsolóművészeket? Esetleg nem is érdekel a foci, a belterjes világának szélhámos mellékszereplői meg még kevésbé? Bármelyik is igaz rád (vagy akár mind a három egyszerre), a nemrég elhunyt játékosügynök-legenda, Mino Raiola sztorija neked is tartogathat néhány tanulságot. Arról, hogy mitől volt különleges a foci gyűlölt, kapzsi fenegyereke.
#1 Következetesen épített imázs
A Bronson hasábjain nem gyakori, hogy valakiről a feltűnően igénytelen öltözködését emeljük ki. Neki azonban ez fontos és valószínűleg átgondoltan választott ismertetőjegye volt. Egyik legfontosabb ügyfele, Zlatan Ibrahimovic az önéletrajzi könyvében így írta le első találkozásukat:
Nem tudtam, mire számítsak, de gondoltam, biztos egy talpig hajszálcsíkosba öltözött pasas, nagyobb aranyórával, mint én magam. Erre megjelent farmerban és Nike pólóban, olyan hassal, mintha a Maffiózók egyik szereplője lenne.
Ez még a kilencvenes évek első felében történt, de Raiolát később sem igen látták másban, mint farmerban és pólóban – ha hideg volt, akkor még rádobott egy hoodie-t. Pedig az ezredforduló után már a legbefolyásosabb ügynöknek számított. A vélemények ellentmondóak, de többek szerint csakugyan nem érdekelte a luxus, illetve általában a külsőségek. Tény, hogy már rég sokszoros milliomos volt euróban számolva is, amikor még mindig egy kis lakásban lakott (igaz, a lakás Monte-Carlóban volt, ahol egy zsebkendőnyi ingatlan birtoklása is fényűzésnek számít).
Ezzel együtt aligha tévedünk nagyot, ha feltételezzük, hogy az öltözködése szándékosan volt olyan, amilyen. Egy ízben maga utalt rá, hogy karrierje elején a stratégiája része volt elérni a tárgyalópartnereinél, hogy alábecsüljék. Másfelől az
outfitjeivel igyekezett azt a képet sugározni magáról, hogy ő egy establishmenten kívüli tényező, aki nem engedi, hogy a nagyhatalmú elnökök és sportigazgatók diktáljanak neki.
Olyan ember, aki unortodox módszereivel különleges védelmet nyújt a megbízóinak, amit máshol nem kaphatnak meg. Egy húszas évei elején járó, iskolázatlan focistának ez jó ajánlatnak tűnhet.
#2 Edukáltság (nyelvtudás)
Egy, a nemzetközi futballvilágban mozgó ügynök nyilván nem teheti meg, hogy csak az anyanyelvén ért, már csak az ügyfelei etnikai sokfélesége miatt sem. De az azért biztos nem gyakori, hogy valaki 5 nyelven beszél egészen remekül, mint Raiola. Ebből kettőért nem tett semmit, hiszen olasz az anyanyelve és Hollandiában nőtt fel, de az angolt, a franciát és a spanyolt már meg kellett tanulnia. Saját bevallása szerint karrierje legelején
rájött, hogy óriási előnyre tesz szert a piacon, ha a saját anyanyelvén tud beszélgetni a külföldi játékosokkal, menedzserekkel és ügynökökkel.
Bele is tette a melót.
Ha már tanulás: elkezdte a jogi egyetemet, de nem fejezte be, saját bevallása szerint azért, mert rájött, hogy egyszerűbb, ha megfizet néhány ügyvédet.
#3 Gengsztertempó
Ibrahimovic azt írja a könyvében, hogy Raiolát egy holland újságíró barátja ajánlotta, azzal, hogy az illető
olyan, mint egy maffiózó
– ez pedig nagyon megtetszett neki. Később mások is gyakran emlegették így a rettegett ügynököt, részben a gátlástalansága, részben meg amiatt, hogy a szakszövetségek több vizsgálatot indítottak ellene. Ő pedig képes volt még erre is direkt rájátszani: miután 2016-ban megcsinálta életet legnagyobb üzletét Paul Pogba Manchester Unitedbe igazolásával – a MU által kifizetett 105 millió euróból állítólag 25 millió az ő számlájára ment –, megvette Al Capone egykori házát Miamiban.
#4 Apafigura
Beszámolók tucatjai szólnak arról, hogy a tárgyalásokon oroszlánként harcolt a játékosok érdekeiért. (Persze ugyanennek létezik egy másik, szintén közkeletű olvasata is, miszerint ilyenkor mindig a saját jutalékára gondolva próbált jobb feltételeket kialkudni, az általa képviseltek szakmai előmenetelét mellékes szempontként kezelve.) Többen is második apjukként hivatkoztak rá már életében, és most, a halála után is feltűnt több olyan méltatás, amelyben úgy emlegetik, mint a legjobb, leglojálisabb ügynököt. Jellemző történet, hogy
amikor Mario Balotelli egyszer felgyújtotta a saját lakását a fürdőszobában elsülő tűzijátékkal, Raiola volt az első, akit kétségbeesésében felhívott,
ő meg riasztotta a tűzoltókat. Ami legalább annyit elmond Balotelli szellemi képességeiről, mint a kettejük kapcsolatáról, de ez most mellékes.
Úgy törődött ezekkel a való világban sokszor elveszettnek tűnő srácokkal, ahogy a pozíciójából nem feltétlenül következett volna. Segített bankszámlát nyitni, lakást, házat bérelni, sőt amikor Bryan Royt az Ajaxtól a Foggiába vitte, hét hónapra odaköltözött vele az olasz városba, hogy segítse a beilleszkedését.
Tanulni a nagy edzőktől is lehet: