Mit jelent a szabadság érzése az évekig tartó, kényszeres bezártság után? Ezt a generációs élményt közösen könnyebb feldolgoznunk. Az Együtt vagyunk szabadok pályázatot még tavaly hirdette meg a Zwack Unicum és a Budapest Park a hazai képzőművészek számára, akiknek az volt a feladatuk, hogy az Európa legnagyobb szabadtéri szórakozóhelyén felállított Unicum-fán, azt átalakítva jelenítsék meg a szabadság érzését. Mindezt annak tükrében, hogy azt elmúlt két évben jelentősen korlátozták a pandémia miatt világszerte bevezetett korlátozások.
A zsűri négy alkotást díjazott, és egy győztest hirdetett – előbbiek műveit kiállítás formájában, a fődíjat megnyert Sztefanu Marina munkáját pedig rendes installációként csekkolhatjuk a Parkban az egész szezonban. Ebből egyébként pólót is készítettek, melynek megvásárlásával a kifejezetten járványkárosultnak mondható zeneipari dolgozókat támogatjuk.
A pályázat eredményhirdető eseményén mi is voltunk, és elkaptuk egy gyorsinterjúra Sztefanu Marinát.
Mi motivált, hogy részt vegyél a pályázaton?
Alapvetően ez felkérés alapján megy, több művészt hívtak meg erre a pályázatra. Számomra nem volt kérdés, hogy elindulok, és amúgy ez egy nagyon hálás feladat. Az is nagyon fontos a támogató Unicum részéről, hogy nem egy reklámmolinót kellett megcsinálni, hanem valóban művészi alkotásokat vártak.
Mi volt pontosan a felkérés, és te a pályaműveddel mit szerettél volna kifejezni?
A téma az volt, hogy
együtt vagyunk szabadok,
vagyis, hogy miként kapcsolódunk ki a pandémia után, és hogy minderre fiatal művészként miként reflektálunk, hogyan éljük meg ezt a visszanyert a szabadságot. Fontos, hogy a kiírást még a pandémia első hullámai után, tavaly tették közzé, csak aztán jöttek az újabb hullámok. Én a valóságtól egy markánsan elütő helyszínt szerettem volna létrehozni, ami egyrészt kapcsolódik a Budapest Park üzenetéhez, hogy hagyd kint a valóságot, másrészt az Unicumhoz is, mely a világ különböző pontjairól begyűjtött gyógy- és fűszernövényekből készít valami unikálisat. Ez egyébként visszakapcsolódik a Parkhoz is, ahol sok helyről érkezett emberek buliznak együtt önfeledt jókedvben.
Az installációd technikai megvalósítását hogyan képzeljük el?
Én alapvetően papírral és fával dolgozom, melyek eléggé sérülékény alapanyagok. Ezt kellett átfordítani valami időjárás- és buliálló anyagra, így bukkantam rá a plexire.
És mikor megláttad itt készen az egészet, milyen érzés volt?
Fantasztikus, mit is mondhatnék… Ezt úgy kell elképzelni, hogy az egészet én számítógépen tervezem meg és készítem el, majd ezután adom gyártásba. De jópár dologgal nem tudok tervezni, például azzal, hogy a fények hogyan sütnek át a plexilapokon, és hogy a földön hogyan vet árnyékot. Mindez akkor válik láthatóvá, amikor elnyeri a teljes, fizikai valóját az alkotás.
Az installáció bemutatóján egy kerekasztalbeszélgetés is volt, amelyen többek között Zwack Sándor, az Unicum Zrt. elnöke, Etentuk Inemesit, a Budapest Park művészeti igazgatója és Marsalkó Dávid beszélgettek arról, hogyan dolgozták fel a járvány miatti lezárások traumáját, és hogyan, miért jött létre egyáltalán a pályázat. Szepesi Mátyás, a Fábián Juli Emlékalapítvány elnöke arról is beszélt, miért tartották fontosnak a lockdown alatt a háttérmunkások támogatását jótékonysági gyűjtésekkel.
Bízunk benne, hogy