Így tanítanak a nagy fociedzők arra, hogyan bánj az emberekkel

Szerző: Lakinger Béla

Mert előbb lesz híres edzőfenomén egy jó pedagógiai érzékű menedzserből, mint egy taktikai guru és a terhelésélettan professzora szerelemgyerekéből.

#1 Klopp, a megértő fater

“Ha valaki ötmilliószor megadja nekem a tiszteletet, és egyszer nem, miért lenne ez az egy alkalom fontosabb, mint a többi? (…) Ha látták volna, én mit műveltem játékosként, amikor indulatos voltam… Elmebaj volt. És én egy teljesen normális fickó vagyok” – ezt felelte Jürgen Klopp, a Liverpool vezetőedzője még az előző szezon vége felé, amikor egy újságíró rákérdezett, mit szól ahhoz, hogy a lecserélt Sadio Mané nem fogott vele kezet.

“Sorry for you!” :D

Bár az idézett eszmefuttatás utolsó mondatával feltehetően sokan vitatkoznának, Klopp hozzáállása jó példa arra, hogy milyen fontos a futballedzők pedagógiai érzéke. Húsz-huszonöt szélsőségesen ambiciózus, állandó nyomás alatt élő, az átlagemberhez képest nevetségesen túlfizetett, eközben rémesen fegyelmezett életmódra kényszerített pofát kell csapattá formálniuk, úgy, hogy tetszőleges pillanatban legfeljebb a társaság fele érzi magát elégedettnek. Ehhez nem elég a taktikai zsenialitás, a szakmai éleslátás.

#2 Benítez és a tisztelet

A pedagógiai érzék persze nem merül ki abban, hogy a mester nagyvonalúan elsiklik egy-egy indulatos gesztus fölött. Nehezen tanulható beleérző képesség kell ahhoz, hogy az edző tudja, a különféle módszerek közül az adott játékos(ok)nál melyik fog működni. A Liverpoolnál maradva, Steven Gerrard az önéletrajzában beszámol arról, hogy míg Rafa Benítez a játékosokat rendesen a keresztnevükön szólította és emlegette, ő mindig csak Gerrard maradt, az öltözőben és a sajtótájékoztatókon is.

“A munkakapcsolatunk vérprofivá vált az idők során, a hidegsége és a távolságtartása miatt sokkal jobb játékos lettem, mint korábban bármikor. Azért hajtottam, hogy kicsikarjak tőle egy egy dicséretet, de azért is, hogy bebizonyítsam neki, szüksége van rám”

– írta Gerrard, nem titkolva azt sem, hogy mindennek ára volt: a sikerek ellenére sohasem kerültek igazán közel egymáshoz.

#3 Fergie time

A Manchester United és az egész angol futball egyik legnagyobb edzője, Alex Ferguson híres volt az ellenfeleket felzaklató dörzsölt nyilatkozatairól, de ezt a képességét más irányban is kamatoztatta. Célzottan tesztelte a játékosait, hogy felmérje, hogyan reagálnak a kritikára, a gondolkodásmódjuk alkalmas-e a folyamatos önfejlesztésre. A beléjük szuggerált soha ne add fel mentalitás miatt szerzett annyi gólt a csapata a meccsek végén. Az angol sajtó akkoriban a hosszabbítást el is kezdte úgy hívni: Fergie time.

#4 Mourinho, az önbizalom-coach

Annak idején – ebben is – Sir Alex méltó riválisa volt korunk labdarúgásának legjelentősebb manipulátora, José Mourinho. Róla minden fociszerető csecsemő tudja: azért viselkedik provokatívan, hogy elfogja a reflektorfényt a játékosai elől (és szarik rá, hogy ettől arrogáns seggfejnek tűnik). De önmagában ezzel a harsány hőbörgéssel nem menne messzire. Nagyon közvetlen és pozitív a játékosaival, sulykolja az önbizalom-erősítő üzeneteket, a problémákat pedig face-to-face megmondja. Az Amazon Prime-on futó All or Nothing című dokusorozatban hangzik el, hogy amikor a Tottenhamhez szerződött, már az érkezésekor mindenkiről volt egy vaskos dossziéja, olyan részletekkel, hogy kinek mi a beceneve.

Néhány jellegzetesen mourinhós jelenet a sorozatból:

A portugált az egyik legjobb motivátorként tisztelik szakmaszerte, és ő nem is csinál titkot abból, hogy mennyire fontosnak tartja a munkája ezen szeletét. “Mindig azt mondom, hogy vezetőként a motiváció mesterének kell lenni. Ha a teljesítmény visszaesik, akkor az energia, a motiváció, az inspiráció képes megfordítani a tendenciát” – így foglalta össze az ezzel kapcsolatos hitvallását.

“A nagy edzők megértéséhez fontos tudni, hogy ők többségükben olyan emberek, akik történetesen értenek a focihoz, de alapvetően jó vezetők, illetve menedzserek.

Nem véletlen, hogy Angliában így is nevezik ezt a foglalkozást. Valószínűleg bármely multinál megállnák a helyüket valamilyen fontos pozícióban” – mondta a Bronsonnak Hegedűs Henrik, az Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) sporttudományi elemzőosztályának munkatársa, több mint 20 futballkönyv fordítója, a közszolgálati tévé szakkommentátora.

Egy jó vezető legfontosabb jellemzője márpedig az, hogy tud bánni az emberekkel. “Jellemző rájuk, hogy nagyon tudatosak, még a szóhasználatukban is. Nemrég hallottam a Bayern edzője, Julian Nagelsmann előadását egy barcelonai konferencián. Többek között azt mondta, hogy játékosokkal kommunikálva sosem beszél a pályán lévő lecsereléséről, mindig úgy fogalmaz, hogy becserél valakit, mert ezt és ezt a pluszt várja tőle. Apróság, de nyilvánvalóan egész másképp cseng a két kifejezés” – mondta Hegedűs Henrik.

Tanár bácsik Van Gaaltól Hodgsonig

Talán nem véletlen, hogy sokan vannak a híres edzők között, akik korábban az oktatásban dolgoztak. A holland Rinus Michels, Guus Hiddink és Louis van Gaal, az angol Roy Hodgson, a német Udo Lattek és az uruguayi Oscar Tabarez mind testnevelőtanárként kezdték, Hiddink egyenesen problémás gyerekekkel foglalkozott.

#5 Shankly és az Anderlecht lemészárlása

Bár a pszichológiai felkészültség az utóbbi évtizedekben került a fókuszba, egy jó edző régebben is tisztában volt a jelentőségével. Bill Shankly 1964-ben még a Liverpool nagy klubbá formálásának elején járt, amikor a BEK 1. fordulójában összekerült a nyolc belga válogatottal felálló Anderlechttel, és a rivális erejéről személyesen is meggyőződött. Ilyen körülmények között logikus lenne az elbizakodottság kerülése, Shankly azonban a következőket mondta az öltözőben az első meccs előtt: “Biztos olvastátok, hogy milyen remek ez az Anderlecht. Felejtsétek el. Vacak csapat. Nekem elhihetitek, én láttam őket. Szóval menjetek ki, mészároljátok le őket!”

A 3-0-s eredmény eldöntötte a párharcot.

A skót lángész ösztönös pszichológiai affinitásának maradandó nyomai is vannak a klubnál. Hogy mást ne mondjunk, ő változtatta vörös-fehérről tiszta vörösre a csapat szerelését, hogy a játékosok nagyobbnak tűnjenek. És ugyancsak ő rakatta ki a játékoskijáróban a vészjósló szűkszavúságával üzenő This is Anfield feliratot. Eredetileg egy pályagondnok ötlete volt, hogy írják oda: Welcome to Anfield. Ezt módosította aztán Shankly, a következő indoklással: “A mi fiainkat arra emlékezteti, hogy kikért játszanak, az ellenfeleket pedig arra, hogy kik ellen.”

Aki már nyert valamit, annak szabad megérintenie

Néhány osztállyal lejjebb ilyen gondokkal küzdenek:

Itt van még jó kis kontent

Az adatvédelmi tájékoztatónkban elolvashatod a jogszabályoknak megfelelő adatvédelmi irányelveinket. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás