Kirepültem Antwerpenbe gurulni egyet az atomi szinten megújult Lexus NX-szel, szigorú tekintettel próbálgattam az új biztonsági funkciókat, és igyekeztem nem elgázolni a mindenfelé hemzsegő, magyar viszonylatban szokatlanul figyelmetlen bicikliseket. Nem csak a kocsiba ültem bele, de a makulátlan luxusba is. Nomen est omen. Útinapló következik azoknak, akik eddig a belgákat csak mint együttes ismerték.

Ha Belgium talán legszebb városában, Antwerpenben jársz, és a pénztárcád megengedi a 100 rugó fölötti árat (éjszakánként), jó szívvel ajánlom a város első 5 csillagos hotelét, a Botanic Sanctuaryt. Vizuális élményként festői, a miliője tündérmesebeli, a személyzet pedig olyan egyenruhában sétálgat, hogy a főpincér szabott gyapjúzakója többet ér, mint egy átlagos magyar területi képviselő éves ruha-költségtérítése. Az meg hab a tortán, amikor a reggelihez

a bámulatosan finom, mohazöld uniformisában melléd toppanó pincérlány könnyed eleganciával teszi le a kajád mellé a 3 Michelin-csillagos Gert De Mangeleer főszakács speciális fogását.

Hamar megszokod. Ha azzal a feltételezéssel élünk, hogy a Lexus új NX-et akkora profizmussal rakták össze, mint amekkorával a malinéz roládot elém le, már megérte az árát. A Bronsonra jellemző transzparencia jegyében tehát azzal kezdeném, hogy ha férfimagazint csinálsz, a luxusmárkákkal jó haverságban lenni. A Lexus pedig nem tagadja, soha nem is tagadta, hogy magasra lő.

Antwerpenben egyébként minden nyomasztóan tiszta, kicsit olyan már, mintha a külváros egy zombiapokalipszist feldolgozó horrorfilm díszlete lenne. Sehol egy eldobott cigarettacsikk vagy mekis papírral teletömött szemeteskosár, ami alatt maradékmustár és csatakokban folyó zérókóla egyesülne diszharmonikus elegyben. Ez itt nagyon nem az a környék.

Szóval ha egy

random antwerpeni társasház bejáratának lépcsőjéről kezdenél például füstölt sajtos, tokaszalonnás szendvicset árusítani, vélhetően a köjálos sem találna semmi szabálytalant.

A Lexus tehát jól választott, amikor ebben a takaros városban találta finom vállveregetés mellett bemutatni: ő akkor is a highlife-ot tolja, amikor te épp nem figyelsz oda. Hogy stílusos legyek:

minőség és menőség között csak egyetlen betű a különbség.

Mi a jó ég most ez a varia az NX-szel?

Amikor a gyártó úgy döntött, kívül-belül megújítja flagship-gépét, bátor döntést hozott. A 2014 óta árult járgány egyébként is jól kelt; már 180 000 darabot eladtak Európában, és a globálisan elpattintott 1,1 millió darab is szép teljesítmény ebben a kategóriában. Most a modell olyannyira megújul, hogy az alkatrészek 95 %-át teljesen újonnan tervezték, és amellett, hogy vizuális tuningot és megújult belső teret kap, néhány remek biztonsági funkciót is beígértek.

A városi SUV formátuma

Ha valamennyire értesz az autókhoz, akkor szerintem kapásból tudnál mondani még 2-3 modellt más gyártóktól, ami profilból komolyabban emlékeztet az új NX-re, és nem azért, mert bárki bárkiről bármit koppintott, hanem mert ebben a kategóriában a sportos esztétika ezt a vonalat adja ki optimálisan. Úgy is mondhatnám egy kicsit leegyszerűsítve, hogy elegánsan sportosabb autót ezekre a technikai paraméterekre nehéz lenne összerakni.
Ennélfogva aztán nem volt könnyű dolga Takeaki Katónak, amikor úgy kellett egyedi formát az asztalra firkantania, hogy az egyébként közvetítse a Lexus értékeit. Az autó orrán megmaradt a márka jellegzetes hűtőrácsa, de a motorháztetőt horizontálisabbra emelték, amitől ez lett az eddigi legcápásabb NX. Pontosabban, a rács terebélyes mérete miatt inkább egy ámbráscet,

de abból a szexis, akitől minden más ámbráscet gyereket akar.

Az új dizájnban az autó elejének felépítménye magasabb is, vagyis az attraktivitás oltárán a látómező egy minimális részét kellett beáldozni. Az autó bentről emiatt már kicsit olyan, mint egy hightech-pilótafülke, amiben az ember nagyban támaszkodik a szofisztikált műszerekre, de jól beállított üléssel ez egy pillanatig sem jelentett akadályt.

Nem fogod szégyellni

Fehér és ezüstszürke mellett egy olajzöld-metál színben néztük meg, és a helyszínen tartózkodó kollégák egyöntetű véleményét tolmácsolom azzal, hogy utóbbi volt a legszebb. Ezúton is buzdítok tehát mindenkit arra, amit mi mindig szajkózunk:

nyugodtan tessék színes autókat vásárolni.

A tervezés aprólékosságára pedig egy anekdotával mutatnék rá. A kollégákkal arról vitatkoztunk, hogy vajon mi a jó égért van az, hogy az oldalsó szélvédő kereteire egy fekete, hematitszerű felületet kentek, míg a visszapillantó-tükrökön még a korábbi modellek ezüst sávja rajzol furcsa ívet. Megmaradt pár százezer darab ezekből a világos fémpántokból, és fel kellett használni valamiképpen?

Hát nem. Jobban megnézve kiderül, ez az ezüst sáv nem csak a lámpa villámcsapászszerű cikájára reflektál esztétikusan, hanem napsütésben éppen olyan, mintha a vörösvasércfényű párkánynak a folytatása lenne. Mutatok egy fotót az autó kontúrjával, égő fényszórókkal, hogy lásd, mire gondolok (az ablak és a visszapillantó folytonosságát nézd):

A Lexus dizájnerei áttervezték a kocsi belsejét is, a még nagyobb ergonómia jegyében. A központi panel a ma már szinte kötelező, nagy felbontású, érintőképernyős, Android Auto- és Apple Car -kompatibilis panel. Ekkora képernyőt nem könnyű organikusan beépíteni a műszerfalba, sokan meg sem próbálják, helyette úgy cseszik oda, mintha Technocol Rapiddal ragasztottak volna a műszerfalra egy Vaterán kukázott, használt táblagépet.

Nem úgy a Lexus, ami a Tazunának (japánul gyeplő) becézett beltéri koncepció jegyében tök elegáns megoldással pattintotta a helyére a vezetőoldal felé tekintgető, két manuális tekerővel ellátott kijelzőt. A dizájnerek szerintem még az egyébként jól sikerült Mustang Mach-e-nél menőbben abszolválták a kihívást.

A Tazuna kimondott funkcionális célja, hogy minden kritikus információ a lehető legkisebb szemmozgással elérhető legyen, így tulajdonképpen semmilyen vitális infó nem marad a perifériás látásra. A gyakorlati tapasztalatom alapján nem lőttek mellé a kísérlettel.

Alkalmazható biztonság vs marketing-bullshit

A márka büszke az új biztonsági funkciójára, amely a tükrökön ikonokkal és hanggal jelzi, ha az autó orrára szerelt szenzor veszélyesen közeledő tárgyat észlel. Antwerpen cikkcakkos, rendkívül szűk és néhol tök értelmezhetetlen utcái révén kiválóan alkalmas ennek a képességnek a tesztelésére – minthogy a kereszteződésben kikandikálva nehezen veszed észre a parkoló autók mögül előpattanó bringásokat. Itt jegyzem meg, hogy Belgium második legnagyobb városát (és Európa egyik legnagyobb kikötőjét) rendesen ledominálják a biciklisek, akik

úgy viselkednek, mint a Jurassic Parkban a gallimimusok: csapatokban járnak, hirtelen és teljesen véletlenszerűen váltanak irányt, a kanyartechnikájuk meg olyan, mint amikor Keke Rosberg próbál kis ívben bevágni Alain Prost elé a francia GP-n ’85-ben.

A Lexus-rendszer azonban jól vizsgázott, és ezt úgy mondom, hogy magam sem rajongok az autókba látszólag feleslegesen belepakolt, lépten-nyomon az arcodba pittyegő szirszarokért. A Lexus cucca tényleg hasznos; legrosszabb esetben olyan járművet jelez, amit te is látsz, de a forgalmi helyzettől függően nekem többször bepittyegett olyan kerékpárt is, amit magamtól csak kényelmetlenül későn vettem volna észre. Segít. Van egyébként még pár jópofaság, például az a balesetmegelőzést célzó innováció, amely a hátulról vagy elölről, az autó síkjából érkező járművet, például rollert, robogót, biciklit kiszúrja, és egyszerűen nem engedi rájuk nyitni az ajtót. Értsd: ha leparkoltál, és a biciklisávban érkezőt nem szúrtad ki, az ajtót lezárva akadályozza meg, hogy rányiss. Kiindulva az ilyen típusú balesetek drámaian magas számából, ez hasznos megoldás.

Jön majd teszt is

Az autó motorteljesítményén nehezen találnék fogást. Bár a fogyasztását a kinti teszten értelemszerűen nem volt alkalmam behatóbban vizsgálni, de a 300 ló fölötti erő nem hagy cserben. Az autó súlyához képest hozza azt a dinamizmust, amire szükséged lesz a városi akciók, a külvárosi túrák és a vidéki kalandok során. Magáról az autóról részletesebb beszámolót majd később, az itthoni teszt alapján készítünk.