Végre hazánkban is elérhetővé vált az HBO Go utódja, a jóval patentebb és jóval lilább HBO Max streaming-szolgáltató. Közvetlenül az év leghosszabb hétvégéje előtt. Véletlen lenne? Aligha!

Mikor hallottad utoljára azt, hogy nincs mit nézni? Napjainkban olyan mennyiségű válogatott forrásból sugárzik az audiovizuális tartalom, hogy már nem az elérhetőséggel bajlódunk, hanem a bőségzavarral. Ha a hazánkban eddig is nézhető streaming nem lett volna elég, akkor most itt az HBO Max, ami pofátlanul olcsó havidíjért ad hozzáférést pofátlanul sok exkluzív filmhez és sorozathoz, melyeknek egy része saját gyártás, egy másik része pedig a DC és a Warner combos katalógusa.

Ha nem akarsz újra nekiesni a Jóbarátoknak, a Harry Potter most nem adja, a Dűne és a Mátrix már megvolt moziban, az eredeti és a technikailag még annál is eredetibb Igazság Ligája-verziók összehasonlítása pedig túl időigényes, akkor hoztunk 5 filmet, amik jobban megbújnak a fű alatt.

#1 Semmi hirtelen mozdulat (No Sudden Move, 2021, rendező: Steven Soderbergh)

Megvannak azok a filmek, melyeknek a trailere percekig tartó dobpergéssel listázza a felvonultatott sztárokat, de valamiért mégse lesz az év legnagyobb filmje? Steven Soderbergh tavalyi filmjei pont ez a kategória: hatalmas nevek, zseni kivitelezés, radar alatt repülés. Ez a stílusában és megelevenített korszakában is klasszikus bűnfilm kicsit olyan, mintha az Ocean filmek fordulatosságát és sarkonként kiosztott pofonjait Tarantinóra jellemező intenzitással és szűnni nem akaró feszültséggel kereszteznéd. Nem vagyok benne biztos, hogy ez az a film, amiről még hónapok múlva is beszélni fogsz, de a 2 órás játékidőre biztosan szétrojtozod a kárpitot (jelentsen ez bármit is – a szerk.).

Bónuszpont: Branden Fraser újra menő filmszerepben.

#2 Machete (2010, rendező: Robert Rodriguez)

Ez a film jelöli azt a pontot, amikor kedvenc texasi cowboykalapos rendezőnk, Robert Rodriguez végleg elfelejtette, hogy hova tette a gyógyszerét. Mindig is voltak arra utaló jelek, hogy barátunk az agyatlan szórakoztatást preferálja mindenek felett, de a Desperado, az Alkonyattól pirkadatig, illetve a Sin City idejében azért még volt benne igény a túltolt, néha egyenesen paródiába hajló stílusát kibalanszolni mind a forgatókönyv, mind a rendezés szintjén. Aztán gondolom, a totális poénnak felfogott Terrorbolygó forgatásán rájöhetett, hogy

ez a B-filmes parasztkodás neki több egyszeri gegnél, és írt Danny Trejo barátjának egy csajozós-mészárlós karaktert Machete néven.

A széria második része még ezen a kitolt skálán is kicsit túltolja a dolgokat, de az eredeti a tökéletes vasárnap délutáni agyaeldobós film, amit éhgyomorra a legjobb fogyasztani.

Bónuszpont: Antal Nimród rendezőnk magyarul keménykedik egy perc erejéig.

#3 A visszaút (The Way Back, 2020, rendező: Gavin O’Connor)

Mint minden valamire való sportfilm, Ben Affleck kosárlabdás könnyfakasztója is a sikerért hozott áldozatokról, a traumákon való túllendülésről és a széttört férfiálom összegereblyézéséről szól. Az HBO Max felülete most minden bizonnyal a Richard király című Will Smith-darabot fogja először ajánlani neked, de ha neadjisten nem egy életrajzi drámára vágysz, hanem egy jó öreg, fiktív, hollywoodi bukás- és felemelkedéssztorira, akkor A visszaút tuti megcsinálja a napodat. Aztán persze Smith is jöhet.

Bónuszpont: ha megvolt a kötelező érzékenyítés, akkor annál jobban fog esni egy Batfleck-film, amivel leöblítheted.

#4 Mad Max – A harag útja (Mad Max: Fury Road, 2015, rendező: George Miller)

A negyedik Mad Max-rész még mindig kérdés és apelláta nélkül a legjobb akciófilm az elmúlt évtizedekből. Hogy pontosan mennyi évtizedből, az csak vérmérséklet kérdése. George Miller kvázi százévesen sikeresen rebootolta a saját kultszériáját Tom Hardy, Charlize Theron, és egy valagnyi posztapokverda főszereplésével,

egy olyan feszes akciómaraton képében, mely után nemcsak az adrenalint érzed, de a benzint is a szádban.

Normál esetben nem írok minden pozitívumot annak a számlájára, hogy egy film a forgatókönyv stádiumából kilépve hogyan készül el a fizikai valóságban, de itt nincs más mód annak a leírására, hogy miért egy mestermű ez a cucc. Valódi sivatag, valódi trükkök, valódi robbanás, valódi kaszkadőrök, valódi csuri a gatyában. Ilyen közelről akkor sem tudnád átélni fém ütközését fémmel, ha kimennél egy Forma-1-es nagydíjra.

Bónuszpont: minden másodperce arany. Vagy izé, króm.

#5 Watchmen: Az őrzők (Watchmen, 2009, rendező: Zack Snyder)

Pont a napokban volt Zack Snyder legelső szuperhősfilmjének az évfordulója, így itt a tökéletes alkalom, hogy elővedd újra, vagy nekiess, ha valamiért kimaradt volna. Mint minden Snyder-film, ez is megosztó: egyesek szerint a szarrá stilizált effektek és némileg lebutított sztori agyoncsapták a képregény örökségét, míg mások szerint kisebb csoda, hogy egy adaptálhatatlannak bélyegzett műből sikerült mégis valami fogyaszthatót kihozni. Ha a kontextustól elvonatkoztatsz, akkor pedig simán csak különleges szuperhősmozit kapsz olyan karakterekkel, moralitással és egysorosokkal, amilyenekkel garantáltan sehol máshol.

Bónuszpont: ha egy kicsit átgondoltabb és jóval elborultabb adaptációra vágysz, akkor egyből rápöröghetsz a 2019-es limitált sorozatra is.

Ha nem lenne elég, akkor előző filmes írásunkat itt találod: