De a taps így is jár. Nagy szerencse, hogy az emberiség lángesze egyben az emberiség mókamestere is!

Mi, itt a Bronsonnál nagy hívei vagyunk a bëlgai értelemben vett heccelődésnek, a szerkesztőségben folyton megy a zrika, mint egy megye II-es fociöltözőben, ezért is borultunk térdre a házi Troll-oltárunk előtt, amikor meghallottuk, hogy Elon Musk nemrég született gyerekének az

Exa Dark Sideræl nevet adta.

Elismerjük, ez a név nincs olyan nagyszerű, mint az előző gyermeké, aki után azt kell kiabálni a játszótéren, hogy X AE A-XII!. De hát nem lehet mindig ollózó mozdulattal találni a dartstábla közepébe. A vicc ül, és ez a fontos, nem kell kukacoskodni.

Az örök savanyújóskák, a minden remek poén mögött valami kellemetlenséget orrontók biztos jönnek majd a mísz szövegükkel, miszerint az iskolában, illetve az első közösségben, ahova bekerül, talán lesznek rossz percei szegény (haha) kölyöknek. Meg hogy az apai felelősség, persze. Ezen sápítozzanak csak ők, akik évekre előre látnak minden bút és bánatot. Mindenki más felszabadultan nevethet.

Stílusérzék, barátocskáim

Nem mintha lenne esély meggyőzni a hivatásos károgókat arról, hogy fordítva ülnek a Teslában, de gondoljunk bele: a kislány létére úgy derült egyáltalán fény, hogy a Vanity Fair újságírójának az anyával készített interjú közben csecsemősírás ütötte meg a fülét. Hát mennyire csúnyán agyonvágna egy ilyen tüneményes sztorit, ha ezek után kitudódna, hogy a bébit egyszerűen csak Vanessának, Lucynek vagy Erzsébetnek hívják?

Vagy ha ez még mindig nem elég: vajon illene egy hétköznapi Emma, Chloe vagy Melody ahhoz a kapcsolathoz (mármint a szülőkéhez), amelyről saját bevallásuk szerint ők maguk sem tudják megmondani, hogy micsoda? Na, ugye.