Pillanatnyilag az oroszoké a világ legnagyobb használhatatlan devizatartaléka.

Az ukrajnai háború legtöbbünk számára – minden előjel dacára – váratlan kitörése óta vitatkoznak azon a fotelstratégák és karosszéktábornokok, hogy vajon milyen régóta készült minderre Vlagyimir Putyin. A kanapéhírszerzők és dívány-ellentengernagyok pedig arról cserélnek eszmét, hogy mennyire érhették váratlanul a nyugati szankciók.

A válaszokat nem tudjuk, de a gazdasági fejleményeknek van egy olyan vetülete, amely mindkét kínzó kérdésben ad némi támpontot.

Devizapuffer

Az orosz központi bank folyamatosan gyűjtögeti a devizatartalékot azóta, hogy Oroszország legutóbb megszállta Ukrajna egy részét. A Krím-félsziget 2014-es annektálása óta Oroszország deviza- és aranytartaléka csaknem megduplázódott, 368 milliárd dollárról 630 milliárd dollárra emelkedett. Mi lehet ennek az oka?

A devizatartalék felhalmozása bármely állam, illetve jegybank részéről racionális politika, az orosz puffer tudatos építgetése azonban arra utal, hogy fontos védelmi szerepet szántak neki.

Krími lecke

A gazdasági szankciók, a pénzügyi elszigetelődés mindig nagyon rosszul hat az adott deviza árfolyamára, hiszen a menekülni próbáló befektetők egyre olcsóbban próbálnak megszabadulni tőle. Ez történt a rubellel a Krím elcsatolása után: értékének a felét elvesztette a dollárral szemben. Hogy ne legyen ennél is fájdalmasabb a bukó, arra akkor az orosz központi bank 130 milliárd dollárt költött – ennyiből vásárolt a piacon rubelt, hogy stabilizálja az árfolyamot.

Mostanra ennél is jóval több pénz áll rendelkezésére, hogy az első napok 40 százalékos esését ellensúlyozza.

Csakhogy kiderült, hogy a nagy tervnek van egy hibája. A pénz nagyjából fele a tengerentúlon, külföldi bankokban van. Az Egyesült Államok, Japán és az Európai Unió pedig megtiltotta az orosz központi banknak, hogy hozzáférjen a bankjaikban félretett devizatartalékokhoz.

Úgy tűnik, ilyen durva büntető intézkedésekkel Putyin sem számolt.

A devizatartalékok befagyasztása persze nem jelenti azt, hogy Oroszországnak ne lenne valamekkora mozgástere. Ott van, például, a tartalékok 13 százalékot kitevő, kínai jüanban tartott része, Kína ugyanis továbbra sem csatlakozik az Oroszország elleni szankciókhoz.

Ezzel együtt mégis fájdalmas lesz a befagyasztás. Egy zuhanó valuta megbéníthatja a gazdaságot, hiszen drágítja az importot, ezáltal felpörgeti az inflációt, ami a fogyasztóknak és a gyártóknak egyaránt árt.

Az USA egyébként korábban is ért már hasonló eszközzel, így a tálibok tavalyi hatalomátvétele után Afganisztán, korábban Irán, Szíria és Venezuela devizatartalékaival is így járt el.

Más természetű gazdasági károkat is szenvednek az oroszok: