Szerencsére az eset egyelőre csak fikció, amit egy új videóklipben álmodott meg a botrányhős rapper. Sajnos az „egyelőre” nem stilisztikai túlzás, hanem a valódi aggodalom jele.

Tedd a szívedre a kezed, és mondd, hogy nem volt eszméletlenül szórakoztató nézni, amint Kanye West hétről hétre szállítja a mutatványait: mindenféle maszkokat hord, kollabokról álmodik, feltűnik, eltűnik, beszól, hisztizik, fenyeget, becsicskít. Ráadásul, a botrányhősök munkamódszereitől eltérően, az ő esetében nem annyira fekete-fehér a narratíva. Sosem arról volt szó, hogy megvert egy lesifotóst, kidobták részegen egy buliból, fehérre plasztikáztatta magát vagy meztelenül látták mártózni a tengerparton.

Kanye modus operandija a teljes téboly és a szándékos trollkodás határán mozgott mindig is, ezért inkább volt zseniális, mintsem szánalmas vagy ijesztő. A tipikus meg-nem-értett-művész, aki két büfi közt is mond valami meredeket, meggyőződéssel áll be egy rasszista elnök mellé kampányolni,

trash-esztétikával önti nyakon a Bibliát vagy símaszkban megy stúdiópróbára.

Tébolyda

Még akkor is a publicitás hajszolásának tartottam a róla szóló színes híreket, amikor elkezdett beleállni az exfelesége, Kim Kardashian új pasijába, Pete Davidsonba. Egy darabig még úgy tűnt, hogy egy válófélben lévő durcás 40-es férfi tüneteit mutatja, azzal a különbséggel, hogy jóval nagyobb közönség kíváncsi a toporzékolására és a fiatalabb mostohaapu szívatására.

Aztán a hivatalos válás után pár órával teljesen kipucolta az egész Instagram-feedjét, és egyetlen új videó posztolásával nyitott új fejezetet: egy régebbi számhoz készült klippel, amelyben gyurmafigura formájában elrabolja Davidsont, berángatja a sivatag közepére, nyakig betemeti a homokba, rózsabokrot virágoztat ki a húsából, lemetszi a virágokat, majd magára hagyja szegény Pete-et.

Abban talán egyetértesz velem, hogy ez már nem egy ironikusan drámának hívott szitu vagy egy túltolt prank. Már azt is nehéz bevenni, hogy ez a pár napja megjelent új albumnak szánt visszafogott boost, hiába vannak a béka segge alatt az értékelései. Nem, ez egy mentális betegségben szenvedő ember kirohanása, amit nemhogy senki nem állít meg, de még a lovat is adják alá. Kanye West saját bevallása szerint bipoláris, amellett, hogy opioidfüggő is volt (egy turnéját azért kellett lemondania, mert hallucinációk gyötörték).

Ezzel a betegséggel küzdeni nehéz, művészetbe átforgatni egyszerre terapeautikus és izgalmas,

a publicitás kedvéért kihasználni viszont egyértelműen veszélyes és felelőtlen.

Azt gondolom, hogy ugyanakkora szerepe és felelőssége van ebben a szeretteinek és menedzsereinek, mint saját magának, mert hiszen arról szó sincs, hogy beszámíthatatlan vagy effektíve őrült volna.

Párbaj

A helyzet pikantériája, hogy Davidson eközben borderline szindrómás, ami több ponton is egyezést mutat a bipoláris zavarra jellemző tünetekkel és viselkedésformákkal, úgymint hangulatingadozás, depresszió vagy egyenesen az öngyilkosságra való hajlam. Ily módon viszont a helyzet már nem az, hogy egy mentálisan nem teljesen beszámítható ember nem teljesen beszámítható dolgokat cselekszik, amelyeket jóindulatúan érdemes elnézni neki. Hanem egy beteg ember bullyingol egy másik beteg embert. És egy ilyen szituban mindig az agresszor nézőpontjával nehezebb azonosulni. Úgy is mondhatnánk, hogy Ye legújabb mutatványa egy klasszikus dick move.

Hamarosan egy hosszabb cikkben vizsgáljuk meg a Ye-mítoszt művészetestül, botrányostul, betegségestül. Addig errefelé lehet olvasgatni hasonló témában: