Hiába telt már el több mint 13 év az első Alkonyat (Twilight) bemutatója óta, Robert Pattinsont sokan még mindig a tejfehér bőrű, napfényben csillogó, toxikus vámpírfiú, Edward karakterével azonosítják. Így jó páran felhúzták a szemöldöküket, amikor az angol színész kapta meg Batman szerepét.
A 35 éves Robert Pattinson már kamaszkorában belekóstolt a színészkedésbe, de első igazán komoly szerepét 19 évesen kapta: a Harry Potter sorozat negyedik részében játszotta a hugrabugos Cedric Diggoryt, a szerep pedig beindította a karrierjét.
2008-ban egy másik népszerű youngadult-franchise-ban, Stephenie Meyer Alkonyat (Twilight) című romantikus vámpírregényének filmváltozatában kapta meg a férfifőszerepet. Ez az idős, de kamaszfiúnak látszó vámpír karaktere egyszerre volt áldás és átok Pattinsonnak. Ő maga is utálta a szerepet, amit minden egyes interjúban el is mondott.
Ez az őszinte hozzáállás egyrészt tiszteletre méltóan önazonos: kevesen vállalják, hogy valamit tényleg csak a pénzért csinálnak, és ez csak egy munka számukra. Pattinson még véletlenül sem próbálja többnek beállítani a filmet, mint ami. Viszont más szempontból a színész viselkedése éretlen, ráadásul nem is túl etikus dolog az embernek nyilvánosan ekézni a munkaadóját és a munkáját. Ettől függetlenül baromira viccesek ezek az interjúk, mert Pattinson egyáltalán nem fogta vissza magát:
Ilyen megjegyzések (és Pattinson unott játéka) után nem csoda, hogy majdnem kirúgták a színészt, de valahogy sikerült megtartania a melóját, és tekintélyesre hizlalni a bankszámláját. Ennek eredményeképp az Alkonyat filmek között és a sorozat lezárulta után megengedhette magának, hogy sokáig csak független filmstúdiók alkotásaiban vállaljon szerepeket.
Saját bevallása szerint élvezi, ha gonosz vagy legalábbis kissé romlott, kicsinyes férfiakat játszhat: bár első blikkre a vámpírszerep is rosszfiúsnak tűnhet, az Alkonyat saga Edwardja ugyan meglehetősen toxikus, de sokak szerint iszonyatosan unalmas, jófiúskodó karakterre sikeredett, aki elbújhat egy igazi vámpír, mondjuk Drakula, Nosferatu vagy Lestat mögött.
A forkesi tinilányrajongó vérszívó megformálása nem igényelt Pattinsontól hatalmas színészi erőfeszítéseket (egyik interjúban azt mondta, hogy lényegében azt játszotta, hogy végig székrekedése van), így amikor kiszabadult a szerepből, olyan melókat fogadott csak el, amik valóban izgalomba hozták.
És ez meg is látszott a játékán. A Vizet az elefántnak (Water for Elephants) című Sara Gruen-adaptációban például már megcsillantotta, hogy nemcsak egy pantomimesre sminkelt vámpír, tökéletes almaelkapó-reflexekkel, de komoly színész, akire oda kell figyelni; a Magyarországon forgatott Bel Ami – A szépfiú című Guy De Maupassant-regényfeldolgozásban pedig egy teljesen amorális, sokszor már hisztérikus karaktert alakított, és pazarul állt neki.
A Z – Elveszett város (The Lost City of Z) pedig kihagyhatatlan mozi a kalandfilmek szerelmeseinek: egy kezünkön meg tudjuk számolni, hány igényes darab készült a zsánerben az utóbbi időben, és a Z ezek közül is kiemelkedik, Pattinson pedig – szokás szerint – remekül alakítja a prémiumszakállal bíró felfedező-kalandort.
Nagy kedvencünk, a korszakalkotó testhorrorrairól (A légy, Videodrome) és bizarr művészfilmjeiről (Karambol) elhíresült, kanadai rendezőzseni, David Cronenberg is szívesen dolgozott együtt Pattinsonnal. A Cosmopolis – amely Don Delillo azonos című regényéből készült – ugyan megosztó (és egyesek szerint iszonyatosan unalmas) alkotás lett, szerintünk érdemes megnézni:
Pattinson egy hipergazdag neoyuppie-t alakít, aki fullos Gucci öltönyben és Chanel órában limuzinozik végig a városon, hogy levágassa végre a haját.
Igen, jól olvastad – érdekes koncepció, úgyhogy ha bírod az ilyesmit, adj neki egy esélyt.
2019-ben Pattinson A világítótorony (The Lighthouse) körüli botrányaival került be a hírekbe. Ráment a method actingre (bővebben itt írtunk a témáról), és persze, ahogy azt szokás, rendesen túl is tolta a témát:
sarat zabált, megvétózta a fürdést, rendszeresen seggrészegre itta magát, többször behugyozott, és le is hányta a ruháját.
Oscar bácsi ugyan nem gyütt, de az A24 stúdió és Robert Eggers kamaradrámának álcázott kozmikus horrorja (vagy fordítva) remekül sikerült, Pattinsontól pedig izzott a vászon, ahogy végigzúzott az emberi érzelmek minden spektrumán.
Az utóbbi időben viszont visszatért a blockbusterekhez is: a Christopher Nolan-féle Tenetben bizonyítja, hogy karizmatikus akcióhősnek sem utolsó.
Ezek a szerepek mind remekül megalapozzák a jövőre érkező Batman-filmet, amelyben – a híresztelések szerint – Pattinson az eddigi legsötétebb denevérembert hozza majd. Az eszköztára és az állszerkezete megvan hozzá, és a kiállása is. A simára borotvált arcú, nyúlánk tiniidol az évek során kicsit megemberesedett, bár azért túl sok izmot nem pakolt magára. Nem is akart: ugyan a karanténidőszak alatt a stúdió unszolta, hogy edzzen, küldtek neki fitneszcuccokat is meg speckó étrendet, ő nem igazán törődött az egésszel, teljesen elengedte a dolgot. Saját bevallása szerint
a karanténban lényegében nem csinált semmit.
A híresen zárkózott, szorongással küzdő színész azóta eljár ugyan futni meg edzeget, de továbbra sem akarja kipattintani magát. Nem az ő stílusa, nem akar izmos szuperhős lenni. Már az Alkonyat idején is megpróbálták rávenni, hogy tesizzen kicsit, de nem kapott rá a súlyzóemelgetésre. Annak ellenére, hogy mindenkit biztatunk a sportolásra, a testépítés nem mindenkinek pálya, és jó, hogy ez Pattinson kimondja. Szimpatikus ez a hiteles hozzállás, nem túl gyakori dolog a hírességek világában.
„A hetvenes években még senki nem törődött ezzel. James Dean sem volt kigyúrva”
– mondta Pattinson, és valóban: nehezen tudjuk (és nem is akarjuk) elképzelni Deant vagy Paul Newmant ötvenes bicepsszel és ágyúgolyó-deltákkal. Kigyúrt Batmant pedig már láttunk Christian Bale-től, úgyhogy kíváncsian várjuk, mit hoz ki a bűnüldöző milliárdos szerepéből Pattinson.
Az előzetes elég meggyőző:
És Pattinson Persol napszemcsije is: