Sajnos a Washington Post cikkéből nem derül ki, hogy az amerikai adófizetőknek mennyi pénzükbe került az a kutatás, aminek az eredményeit a minap publikálta egy szaklap. Nem biztos, hogy megérte.
Kétségtelen, hogy a férfi dekoratív megjelenésével kapcsolatban sokszor találkozunk képmutatással. Vagy elengedjük ezeket a fülünk mellett, vagy kiborulunk rajtuk, például így:
Egy dolgot viszont nem teszünk; nem vitatjuk, hogy az esztétikus külső számít a nőknek, sőt, olyan apróságok is fontosak nekik, mint a borosta hossza, vagy éppen a mélyebb beszédhang. 
A University of California tudományos vizsgálódása egyébként akár érdekes is lehetett volna, mert a módszertanuk például elég izgalmas volt: az edzőterembe járó férfiak edzésteljesítményét mérték, sorrendbe állították őket az erejük szerint, végül a félmeztelen fényképeik alapján nőket kérdeztek arról, hogy mennyire tartják őket vonzónak szexuálisan. A tudományos kérdés pedig az volt, hogy a valódi, mérhető erő és a fizikai kidolgozottság mennyire korrelál vajon a nők igényeivel.
Kár kamuzni
A nőknek nem árulták el, hogy az edzőteremben melyik férfinél milyen teljesítményt mértek. Aaron Lukaszewski, a kutatást vezető evolúciós pszichológus szerint bár az nem volt kérdés eddig sem, hogy a nők az izmos férfiakat általában vonzóbbnak tartják, de az mégis érdekes, hogy a megkérdezett 160 nő
szinte hibátlan pontossággal találta el, és tartotta vonzóbbnak azokat a férfiakat, akiknél a kutatók az edzésen empirikusan is nagyobb erőt mértek.
Alapvetően nem volt olyan nő, aki gyengébb férfit preferált volna erősebbhez képest, és ez azokra az esetekre is vonatkozott, amikor valaki a fizikai ereje mellett egyébként valamelyest túlsúlyos is volt. Aaron szerint ez az akaratlan precizitás jól mutatja, mennyire hordozzuk még a párválasztásban azokat a szempontokat, amik technikailag csak több tízezer éve voltak igazán fontosak.
Mi a gond ezzel?
Az egyik gond a sztorival, hogy nem tudjuk, a kulcs szempontot, vagyis az „erőt” vajon miként mérték a kutatók. Aki edzett már komolyabban, az tudja, hogy egy testépítő is tök más súlyokkal és ismétlésszámokkal dolgozik például az erőnövelés és a hipertrófiás periódusban. Ki akkor az erősebb? Ugyanaz a testépítő, amikor 120 kilót kinyom fekve négyszer, vagy amikor ugyanő csak 90 kilóval ismétel 10-et? Mert
a fizikai megjelenése szinte biztosan más lesz a két időszakban,
az edzésteljesítményéről viszont nem állapítható meg egyértelműen, hogy mikor az erősebb. Az első esetben ugyanis 480 kilót mozgatott meg egy sorozattal, a második esetben viszont kb. a dupláját, hiába volt 30 kilóval kevesebb tárcsa a rúdon.
A másik bibi
A Washington Post – nagyon helyesen – megkérdezett egy független szakértőt is, Holly Dunsworth-t, aki nem vett részt ebben a kutatásban. Ő azt mondta, hogy egyrészt semmi új nincs abban, hogy a nőknek bejön a formás idom, de szerinte teljesen felesleges emögött evolúciós indokokat keresni. Szerinte azok a szakemberek, akik a pszichológiának ezt a területét választották, az ég világon mindent az ősember párválasztási szokásaival szeretnének magyarázni, még akkor is, ha az ízlésünk formálásában a kulturális hatások sokkal nagyobb szerepet játszanak.
A végére pedig egy kép a projektet vezető Aaron Lukaszewskiről, hogy ne kelljen keresgélned. Ő az.