A meleg nyári napokon szokott előkerülni a gardróbból az a ruhadarab, ami minden, legalább minimális stílusérzékkel rendelkező embernek okozott már kellemetlen percet. Igen, most az utazó hittérítők és a McDonald’s menedzserek alapvető ruhadarabjáról értekezem egy picit.
Vidéki lagzi, templom, kellemes hűvös. A násznép tisztelettudóan ül a padsorokon, a hölgyeken kedves, elegáns, nyári ruhák, itt-ott egy két koktélruha, kis fekete, nagy baj nincs. A férfiakon öltöny, nyakkendő, a meggypiros zakó nyomokban sem fordul elő.
Amikor viszont vége a szertartásnak, a tömeg kivonul a templom elé, és azonnal szembesül a kint tomboló nyárral.
Az urak nagy része kigombolja, esetleg leveti a zakóját, felhajtja az ingujját, hogy legalább az alkarjáról elpárologjon némi izzadság, ami kicsit hűti a testet, és – nem utolsósorban – az a mennyiség sem eszi bele magát a bőr óraszíjba. Van viszont egy kicsi, de annál feltűnőbb csoport, aki nem tudja felhajtani az ujját, ugyanis nincs ujja az ingének!
Na ők a rövid ujjasok csapata.
Mi a baj vele?
A rövid ujjú inggel nem feltétlenül van bajom. Vannak olyan pamutingek, vagy lenvászonból készült darabok, amelyek kifejezetten nyárra készültek, farmerrel vagy laza, sportosan elegáns nadrággal bármikor hordhatóak.
Így:
Igaz, hogy egy feltűrt hosszú ujjú ing minden esetben stílusosabb, de ez már csak apró különbség. A smart casual dresszkódba már belefér a rövid ujjú is ugyanúgy, mint a pólóingek – tulajdonképpen a dresszkód szerint a két csoport ugyanaz. És éppen ezért nem viseljük elegáns öltönnyel, nyakkendővel, nem is beszélve azokról a remek, arany (színű) nyakkendőtűkről, amelyek szerintem megérnek majd még egy külön cikket.
Tehát egy tipp a végére
Üzleti tárgyaláshoz, business casual dresszkód esetén soha, semmiképpen ne vegyünk fel rövid ujjú inget. A legjobb, ha ebből a ruhadarabból nem is veszünk egyszerű, fehér, öltönyhöz hordható darabokat, és így a kísértéstől is megóvjuk magunkat.
Ha tehát meleg van, csináljuk ezt:
Hát nem sokkal menőbb?