A siker legnagyobb akadálya ugyanis éppen maga a siker – írja egy amerikai pszichiáter.
Nassir Ghaemi, a bostoni Tufts University iráni-amerikai professzora a Psychology Todayen közölt érdekes írást arról, hogy miért ajánlatos évtizedenként egy nagy váltást mindenkinek beiktatni az életébe. Nemcsak azoknak, akik elégedetlenek az aktuális munkájukkal, hanem azoknak is, akik kimondottan jól teljesítenek.
Tudatos pályamódosítás
Azzal kezdi, hogy nem ő az első, aki ezt tanácsolja: a jelenleg a Harvardon tanító Arthur Brooks író és boldogságszakértő régóta hirdeti, és saját életével is demonstrálja. Brooks a húszas éveiben zenész volt, majd közgazdaságtanból doktorált, és 15 évig egyetemen tanított, aztán egy évtizedig az American Enterprise Institute agytröszt vezetője volt. Néhány népszerű könyv megírása után pedig a Harvard professzora és boldogságguru lett. Minden egyes váltással jól járt.
„- Maga vasutas?
– Igen. De zenedét is végeztem. A nagybátyám azt akarta, hogy karmester legyek.
– Ostobaság!
– Nem ostobaság, csak hiányzik belőlem a hajlam hozzá. Inkább rajzolgattam. Így lettem vasutas…”
(Rejtő Jenő: A három testőr Afrikában)
A pár éve meghalt kutatóorvos, David Sackett, a bizonyítékokon alapuló orvoslás egyik úttörője egyenesen úgy vélte, hogy ha egyszer szakértő lettél valamiben, abba kell hagynod. Szerinte ugyanis a szakértők gyakran hátráltatják a fejlődést – a jó ötleteik korábban születnek, és
miután szakértővé váltak, életük hátralévő részét azzal töltik, hogy a korábbi ötleteiket védik.
Ghaemi ezt azzal egészíti ki, hogy a siker legnagyobb akadálya maga a siker, mivel ha az ember örökre ottragad, ahol jól teljesít, az megakadályozza a későbbi sikereket, amelyek más területeken még nagyobbak lehettek volna. Ezért azt javasolja, hogy sose gondolkozzunk valamiről úgy: ezt fogom csinálni életem további részében. Csak a következő nagyjából tíz évre szabad koncentrálni, és nem attól tenni függővé a váltást, hogy hogy megy a szekér.
„Túl gyakran gondoljuk azt, hogy csak akkor kellene változtatnunk, ha a dolgok nem mennek jól, ha valamilyen módon kudarcot vallunk. Nem vesszük észre, hogy akkor is változtatnunk kellene, ha sikeresek vagyunk. A dolgok jobbra fordulhatnak, ha változtatsz”
– írja a professzor.
Úgy tűnhet, ez az elmélet nagyvonalúan felülemelkedik azon az eshetőségen, hogy a dolgok akár rosszabbra is fordulhatnak, mint ahogy a pályamódosítás előtt mentek, azért ismerünk példákat a történelemből erre is. Cikke záró gondolataiban Ghaemi is elismeri, hogy a maradás biztonságot ad, a váltás pedig kockázatvállalással jár, de szerinte ezt érdemes bevállalni.
Mondhatjuk így is: