A legkiválóbb tudósok lassan csomagolhatnak – írja a férfijogok egy elismert szószólója. Aki mellesleg nő.
Ausztráliában kampányszerűen zajlik a tudományos közösség viszonyainak átformálása, a férfi tudósok már nem érdemelnek többé figyelmet, függetlenül attól, hogy milyen eredményeket érnek el – írja a Theepochtimes.com-on megjelent cikkében Bettina Arndt író, klinikai pszichológus, szexterapeuta.
Arndt szerint az ausztrál tudományos világban nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy a nőket kiemelkedő pozíciókba emeljék, a „nemek közötti egyenlőséget” sokkal fontosabbnak tartják, mint a hagyományos érdemalapú szempontokat – minderre pedig beszédes példát is hoz.
A szerzőről azt érdemes tudni, hogy magát feministának tartja, de már a hetvenes években is így határozta meg, amikor ennek a szónak még egészen más csengése volt a nyilvánosságban, mint ma. Az utóbbi két évtizedben a férfijogok témakörében publikált sokat, a munkájáért tavalyelőtt megkapta az Order of Australia állami kitüntetést. Saját blogja tanulságos olvasmány.
Azt írja, az ország orvosi kutatásainak egyik fő, egymilliárd dollár feletti költségvetésű finanszírozási forrása, az NHMRC évek óta szisztematikusan megkülönbözteti a férfi tudósokat. 2017-ben például két részre osztották a pályázati pénzeket: az egyiket a legjobb kutatási pályázatokra különítették el, a másikat pedig azoknak a nőknek, akiknek a pályázata nem volt elég jó ahhoz, hogy a bekerüljön a körbe.
Egyenlősdi, kis hibával
Tavaly aztán megjelent egy petíció, amelynek aláírói azt követelték, hogy az NHMRC „mindkét ugyanannyi támogatást nemnek osszon ki”. Ennek nyomán úgy alakították ki a támogatási rendszert, hogy az a fiatal és a vezető kutatók körében egyaránt erősen diszkriminálja a férfiakat. Annak ellenére, hogy az NHMRC adatai azt mutatják:
a nők már az új rendszer bevezetése előtt is a támogatások 52,9 százalékát kapták.
Arndt idéz egy novemberi interjút, melyben az NHMRC vezetője, Anne Kelso a diszkriminációra vonatkozó kérdésre, azt felelte „amint elérte a célját, abbahagyjuk” – holott nyilvánvalóan tudnia kellett, hogy az állítólagos célt már rég maguk mögött hagyták.
Kőbe vésett arányok
Név nélkül számos vezető tudós beszél az ausztrál tudomány új világáról, ahol a felvételi bizottságok minden esetben tartják az 50-50 százalékos nemi arányokat: olyan területeken is, ahol a férfi jelentkezők száma négy-ötszörösen meghaladja a nőkét.
Ez a felállás természetesen azoknak a nőknek is rossz, akik valóban érdemesek az adott állásra vagy pályázati támogatásra, hiszen rajtuk van a „kvótanő” bélyeg, ha igaztalanul is. A leginkább azonban az ausztrál tudománynak árt. Ahogy Arndt írja:
„nagyon jó ok arra, hogy minden hozzáértő férfi tudós összecsomagoljon és külföldre menjen”.
Aminek Ázsiában, Ausztrália legnagyobb gazdasági riválisainál, nagyon örülnek.
Amerikában hasonló esetekben már perek is indultak: