Nadrág, kesztyű, zokni. Ez rövid, az hiányos, amaz láthatatlan.

Minden évszakban vannak specifikus bakik, amelyek elrontják az amúgy patentul összerakott kompozíciókat is – aprónak tűnő, mégis látványos hibák ezek. Íme három közülük:

#1 Túl hosszú nadrág

A nadrág hossza mindig fontos kérdés, télen azonban különösen az. A túl mélyre ereszkedő nadrágszár ugyanis gyakran találkozhat a latyakkal, pocsolyákkal, és

a foltok nemcsak az aktuális összeállítást, de a gyakori mosás miatt hosszú távon magát gatyát is szétcseszik.

Főleg az egyenes, a bootcut-, illetve a bővebb fazonú nadrágoknál érdemes erre kiemelten figyelni – a karcsúsított szárúakat a cipő általában megóvja a tócsáktól, így csak az esztétikát rombolják a harmonikaszerűen redőzött megjelenésükkel.

Néhány példa a megfelelő nadrágszárhosszra:

#2 Ujjatlan kesztyű

Még mindig gyakran látni az utcán levágott ujjú, kötött kesztyűket. Persze, praktikusak, ha az ember dohányzik vagy a telefonját nyomkodná, de a kezet valójában nem melegítik, és hacsak nem valamelyik szubkultúra életérzését akarja lehozni valaki – illetve nem ő a Terminátor vagy Rocky -, akkor a legtöbb öltözködési stílussal nem működnek.

Már számos olyan kesztyű létezik (elegáns bőr- vagy velúrkesztyűk is!), amelyek érintőképernyő-kompatibilisek, így a zimankóban is könnyen használható velük a telefon.

Ha pedig az ember finommotorikus mozgása nem az igazi a kesztyűjében, ki lehet maxolni a dolgot egy méretre készített darabbal. Kicsit nagyobb beruházás, viszont hosszú távon megéri.

#3 Bokavillantás

A férfiboka közszemlére tételével, vagyis a mankle-lel alapvetően nincs probléma, télen viszont disszonáns hatást kelt, ráadásul a lábszárat könnyű így lefagyasztani. Ha valaki éli a rövidebb szárú vagy felhajtott nadrágokat, akkor ez kitűnő időszak, hogy az ember flexelhessen a zoknikollekciójával: pőre boka helyett sokkal jobb színes/mintás/érdekes textúrájú zoknikkal villogni.