Szóval nyilván hasonló sorsra jut az a tanulmány is, amely ezt megállapította. Metaszkepszis!

Egy kutatás feltárta, hogy az emberek – mindkét nem képviselői – következetesen jobban kételkednek az olyan tudományos vizsgálatok állításaiban, amelyek kedvezőbbek a férfiakra nézve, különösen akkor, ha férfiak munkájának eredményei – állítja egy, a Brit Pszichológiai Társaság lapjában megjelent tanulmány.

Az első kísérletben résztvevőknek egy kitalált cikket mutattak, amely nemi különbségekről számolt be a rajzolás terén. Az alanyok egyik fele olyan verziót kapott, amely a férfiakat hozta ki jobb rajzolónak, a másik olyat, amely a nőket. Mindkét csoportot kettéosztották aszerint is, hogy a tanulmány szerzőjeként egy férfit vagy egy nőt láttak.

A nők kicsit elfogultabbak

Ezután olyan kérdéseket tettek fel a résztvevőknek, hogy mennyire volt meggyőző a dolgozat, milyen erős bizonyítékokat szolgáltatott, mennyire tűntek megbízhatónak a kutatók, és kellene-e hasonló vizsgálatokat finanszírozni. Majd arra is válaszoltak, hogy szerintük egy „átlagos férfi” és egy „átlagos nő” hogyan vélekedne ugyanerről. Végül a résztvevők jelezték, hogy melyik nemet és milyen mértékben látják kiváltságosabb helyzetben lévőnek a társadalomban.

A megkérdezettek összességében kevésbé tartották hitelesnek azokat a tanulmányokat, amelyek szerint a férfiak jobbak a rajzolásban, mint azokat, amelyek ennek ellenkezőjét állították. Ez a tendencia a nőknél erősebb volt, de a férfi résztvevőknél is megmutatkozott,

ennek ellenére ők is azt feltételezték, hogy az átlagos férfiak is arra reagálnak pozitívabban, ami a saját nemüket részesíti előnyben.

Egy másik egyértelmű összefüggés, hogy minél inkább úgy érezték a résztvevők, hogy a férfiak kiváltságos helyzetben vannak a nőkkel szemben, annál negatívabban reagáltak a férfiaknak kedvező tanulmányokra. Ugyanakkor, a várakozással ellentétben, a vezető kutató neme nem volt hatással a résztvevők érzelmeire.

Féltjük a nők önbizalmát?

A második vizsgálat hasonlóan zajlott, de a rajzolás helyett az általános intelligenciáról szólt. A résztvevők itt is sokkal kevésbé pozitívan reagáltak azokra a cikkekre, amelyek a férfiakat részesítették előnyben a nőkkel szemben, és ez a hatás ismét erősebb volt a nőknél, valamint a baloldali beállítottságúaknál. Ők úgy vélték továbbá, hogy a férfiaknak kedvező kutatások aláássák a nők önbizalmát, és jobban befolyásolják az intelligenciateszteken elért eredményeiket, mint a nőket előnyben részesítő kutatások a férfiak önbizalmát.

Ebben a változatban már a kutatás vezetőjének neme is számított: a megkérdezettek negatívabban reagáltak a férfiaknak kedvező eredményekre, ha a kutatás vezetője férfi volt, mint ha nő. A nőket előnyben részesítő kutatások esetében azonban a szerző neme nem befolyásolta az ítéletet.

Történelmi okok

Mindennek a lehetséges okairól azt írják a felmérést végző szakemberek, hogy a válaszadók feltehetően „meg akarják védeni” a nőket a férfiaknak kedvező kutatásokkal szemben, mert úgy látják, hogy azok károsak és hozzájárulnak a nemi sztereotípiák kialakulásához. Előfordulhat az is, hogy a rossz, valóban szexista kutatások történetéről szerzett ismereteik is befolyásolják őket. Ami akár igaz is lehet, de ettől még fontos, hogy tisztában legyünk a saját, újdonsült előítéleteinkkel.

Nehogy átessünk a ló túloldalára.

Az intelligencia amúgy nem is olyan borzasztó fontos: