Legyél akármennyire is haladó gondolkozású, vagy pont az ellenkezője, egy megrögzött régimotoros, egy pénztárca birtoklása hátrányos helyzetbe még senkit sem hozott. Főleg, ha az illető hordta is magával rendeltetésszerűen.
Nem tudom, te hogyan szereted megnehezíteni a saját életed, de nálam a bevett gyakorlat a mindenkori és mindennemű rendszerek, intézmények és gyakorlatok elleni lázadás, többnyire teljesen értelmetlen pufogások formájában. Pár havonta előjön, hogy miért létezik még egyáltalán posta, miért nem hozza már ki egy drón a pizzát, miért van még szükségünk gázra, vagy miért nem váltunk vissza lóalapú közlekedésre. Ha pedig már nagyon nem tudok mibe belekötni, akkor előrángatom a jó öreg pénztárca kérdést, vagy inkább kérdéshalmazt.
Mi a tosznak kell ez?
Amikor a mobilod (néha az órádra kiszervezve pár részfeladatot) már lassan az életed minden aspektusát jobban menedzseli, mint te magad, akkor kicsit nehéz benyelni azt a felvetést, miszerint feltétlen szükséged lenne egy kitüremkedő irattartóra a farmerzsebedben.
A jó hír: nincs feltétlen szükséged pénztárcára. A rossz hír: tárca nélkül automatikusan hard mode-ban játszol.
Akárhogyis nézem, legoptimálisabb esetben is minimum egy kártyatartóra szükséged lesz, hogy a legfontosabb irataid mindig nálad legyenek, ha köztéri vizelésen, vagy adócsaláson kapnak. Ameddig nem egy bőrünk alatti chipben fogjuk tárolni az alapadatainkat, addig az van, hogy felnőtt férfiként egy valag iratot kell cipelned magaddal, biztos-ami-ziher alapon.
Ha pedig már az irataidnak nálad kell lenniük amúgy is, akkor annyival megkönnyítheted és színvonalasíthatod az életed, hogy nem a retkes zsepicafat mellé gyűröd be a sörpénzt, mert hiszen még a hanyatló Nyugaton is kell néha a cash, hát még itthon.
És ugyan az érintőkártyás megoldást is szépen lassan teljesen kiszorítja a mobilfizetés, de az app bemondhatja az unalmast, a telód lemerülhet, a kriptód és/vagy digitális majmod elveszítheti minden értékét, ésatöbbi váratlan szerencsétlenség. A modern férfi ugyan halad a korral, de csak ésszel. Plusz mondjuk ki: a pénztárca lehet egy kifejezetten menő, státuszszimbólum-szerű kiegészítő, ha tudod hogyan válassz magadnak megfelelőt – ebben segítünk a következőkben.
#1 Klasszikus
Ha nem akarsz túl sok gondolatot fektetni a pénztárca kérdésbe, illetve az igényeid alapos feltérképezésébe, akkor válassz egy egyszerű, félbehajtható (bifold) darabot, amiben elfér a mindennapi működéshez szükséges kápé, meg a legfontosabb kártyáid. Igen, talán még a barbershop–tagságid is, ha lemondasz arról, hogy a diákodat puszta rutinból cipeld mindenhova.
Ha nem érzed magadat lélekben 14 évesnek, hogy a Ponyvaregény híres Bad Motherfucker tárcájával nyomasd, akkor ott van a Gucci-féle agyonmásolt alapdarab, egy filléres Hilfiger, vagy egy drágább, de végtelenül elegáns bőr Tom Ford.
#2 Megabuksza
Egy hosszúkás pénztárca sok mindent elmondhat rólad, szóval fokozottan figyelj oda ezekre, ha egy ilyen ragadja meg a fantáziádat. Egyrészt adja magát az az implikáció, miszerint annyi lopott közpénz van nálad egyszerre, hogy félbehajtva feltörné a bőr borítást a tárcádon. Vagy akár azt is sugallhatod, hogy több fölösleges plasztik kártyád van, mint ahány ajándékutalványt elad karácsonykor a H&M. Az viszont biztos, hogy
csak akkor tudsz bevállalni egy ilyet, ha van nálad mindig táska, irigyled a csajodtól az alkalmi táskáját, esetleg a tárcád állandó helyének a Mercid bőrülését nézted ki.
Ha így is mehet a buli, akkor Timberlandéknek pont van egy elég franyó darabja:
#3 Taktikai
Egy pénztárca ritkán lehet egyszerre kíméletes a szemmel, és mellette lopásgátló, vagy éppen eszméletlenül praktikus is. Ha ilyen fícsörökre áhítozol, akkor meg kell barátkoznod a gondolattal, hogy nem feltétlenül tűnsz majd különbnek, mint egy deszkás sztereotípia a 2000-es évek magyar videoklipjeiből.
Márkák tekintetében akad minőségi választék, de egy gatyára erősített fémláncon nem nagyon lehet mit szépíteni, csak megtanulni együtt élni vele. Ha viszont már úgyis átléptél az esztétikai holtponton, akkor ennél is erősebb kinyilatkoztatást tehetsz egy „keménytokú” (hard case) tárcával, ami lényegében egy pénzcsipesz modern megfelelője, csak kevésbé maffiózó kezdőszettes.
Kiegészítőkről még: