Egy feminista újságíró tanulságos története a saját szexualitásáról.

Kedves olvasóink, most pedig valami egészen más:

női szexualitás egy konzervatív férfi szájából!

Na jó, nem pont erről van szó, az illető férfi ugyanis csak felolvassa egy nő megrendítően kitárulkozó önmarcangolását – és az írás persze nemcsak a szerző szexuális életének zsákutcáiról szól, hanem jóval egyetemesebb következtetésekről is.

A tévedést elismerni bátor dolog

A párnapos videón Ben Shapiro, az amerikai jobboldalon ismert publicista-kommentátor-médiatulajdonos beszél. Amit felolvas, azt egy barátnője, az újságíróként és komikusként ismert Bridget Phetasy írta meg a Substacken. Azért tesszük ide mégis a videót, mert az is fontos, amit Shapiro bevezetőként mond: nem értékeljük eléggé, amikor valaki elismeri, hogy hibázott, tévedett, ostobaságokat képviselt, rossz dolgok mellett állt ki. Pedig ehhez nagy bátorság kell. (Shapiro ezt tényleg komolyan gondolja, van például egy oldala, ahol azokat a kijelentéseit gyűjti, amiket ma már hülyeségnek tart.)

És most lássuk, miről szól Phetasy önvallomása. A címe: „I Regret Being A Slut”, vagyis

Az apropója Louise Perry nemrég megjelent könyve (The Case Against the Sexual Revolution: A New Guide to Sex in the 21st Century), melynek ajánlásától, miszerint „Azoknak a nőknek, akik a saját kárukon tanulták meg”, könnyekig meghatódott, mert rögtön magára ismert.

És hogy mit tanult meg a saját kárán? Azt, hogy a szexuális forradalom, bár felszabadította a nőket, közben azzal, hogy elhitette velük, a szex következmények nélküli, rengeteg kárt okozott nekik. Akkoriban azt mondta volna, hogy felszabadult, az egyéjszakás kalandok felbátorították, de

– írja Phetasy, aki egyébként messze nem konzervatív beállítottságú. Korábban saját rovata volt az amerikai Playboyban, magát „szexpozitív feministaként” határozza meg, de ez nem akadályozza meg abban, hogy elismerje: a legtöbb szexuális aktusát már megbánta. Ezen alkalmi együttlétek során „a szex vagy értelmetlen vagy középszerű (vagy mindkettő)” volt, és mostanra egyértelműen azt érzi, hogy nem kellett volna annyi férfinak odaadnia magát.

Az „annyi” alatt egyébként nem valami óriási számot kell érteni, egy tucat partnerére emlékszik összesen, vagyis a beteges promiszkuitástól azért nagyon messze van az ő vállalt ribancsága. Mégis egyetért Perryvel abban, hogy

Phetasy történetéhez ugyanakkor hozzátartozik, hogy nem véletlenül lett problematikus a viszonya a szexualitáshoz. „Visszatekintve nem meglepő, hogy hazudtam magamnak. Mert a szexről már fiatal koromtól kezdve hazudtak nekem” – állapítja meg arra utalva, hogy katolikus neveltetése miatt szégyellte a természetes késztetéseit, és kínosan érezte magát a testében. „Még a szexuális aktus vagy az önkielégítés gondolata is bénító bűntudattal töltött el. Amikor először csókolóztam egy fiúval, meg voltam győződve arról, hogy megbüntetnek. Egy dühös, nőgyűlölő Isten lesújt rám.”

A biológia igenis számít

Ezzel együtt úgy látja, a mai fiatalokat egy még veszélyesebb hazugsággal etetik, mint amivel őt etették annak idején. Neki azt mondták, hogy a szex nem számít – nekik meg azt mondják, hogy a biológia nem számít. Nem gondolja persze, hogy minden nő nevében beszél, mert sok olyat ismer, akinek szilárd az önérzete, és boldogan szeretkezik szerelem nélkül. Azt sem akarja, hogy visszatérjünk a szexről alkotott viktoriánus korabeli elképzelésekhez.

Éppen csak a saját legszomorúbb felismerése az, hogy milyen alacsonyra tette a lécet: „A szex erőt adhat, ha az egészséges önbecsülésből indulsz ki. Ha traumából vagy bizonytalanságból indulsz ki, az alkalmi szex nem gyógyítja meg. (…) Ha tisztában vagy az értékeddel, kevésbé valószínű, hogy lefekszel valakivel, aki nem értékel téged.

Mondjuk úgy, hogy nem vagyunk meglepve: