Közel két év őrültek háza után végre megint lehet videokártyát venni. De kell az neked egyáltalán? Összeszedtünk mindent, amit tudnod kell.

Támogatott tartalmainkról itt olvashatsz transzparensen.

A videokártya a gaming-PC-k egyértelműen legizgalmasabb része, egyben a teljesítmény egyik legfontosabb meghatározója. Milliók mutogatják büszkén a sajátjukat, a boltból hazafelé bekötve utazik az anyósülésen, és a legtöbb esetben csak azért választ valaki üvegfalú gépházat, hogy ezt megvillantsa. Ugyanakkor, ha egy évvel ezelőtt megkérdeztünk egy hozzáértőt, hogy melyik most a legjobb videokártya, azt a választ kaptuk:

A játékosok két szék közt egyszer csak a pad alatt találták magukat, köszönhetően a koronavírus-járvány következtében megcsappanó gyártókapacitásnak, a kriptobányászok által elhappolt kártyák százezreinek, és a hirtelen hiányt kihasználó nyerészkedőknek, akik azt a keveset is az eredeti ár sokszorosáért próbálták továbbadni.

A boltok polcai üresen kongtak, ha pedig volt is kártya, azt az eredeti ár három-négyszereséért lehetett csak bezsákolni. Rengeteg félkész számítógép porosodott az asztalok alatt hosszú hónapokig, mert egész egyszerűen beszerezhetetlen volt az egyik legfontosabb komponens. Szerencsére azonban a válságot mára többé-kevésbé magunk mögött hagytuk, az árak elkezdtek normalizálódni, újra felpezsdülni látszik a videokártya-piac.

Egyáltalán mi az a videokártya?

Grafikuskártya, videokártya, VGA vagy GPU néven emlegetik a köznyelvben a hardvert, amely azért felelős, hogy a számítógép képes legyen megfelelően megjeleníteni a képkockákat. A GPU (Graphics Processing Unit) valójában maga a központi chip a méretes kártyán. Nagyon leegyszerűsítve ez a hardver felel a monitorra küldött kép megjelenítéséért. Nemcsak a számítógépekben, hanem a konzolokban, okostelefonokban is dolgozik egy ilyen. Hatalmas a számítási teljesítménye, a feladata pedig az, hogy levegye a terhet a processzorról, ha 2D- és 3D-műveletekről van szó.

Nyilvánvalóan központi szerephez jut a játékoknál, de videóvágás, 3D-modellezés és egyéb képalkotási folyamatok során is szükség van rá. Szóval bár rengetegen szinonimaként használják a két kifejezést, a videokártyán a GPU-chip mellett számos extra dolgot is találunk, mint például a videomemória, a hűtés vagy a csatlakozók.

De mégis milyen erős?

Ha valaki lekattint egy videokártya-hirdetést, a viszonteladó oldalán legalább egytucat specifikációs adat fogadja majd. A laikusoknak ezek a számok nem feltétlenül segítenek, ugyanis a magasabb érték nem minden esetben konvertálható extra teljesítménnyé.

Már a kártyák nevében is feltüntetik például a VRAM, vagyis a videomemória mennyiségét, például így: Asus Geforce RTX 3060 Ti 8GB. A VRAM feladata a gyakorlatban ugyanaz, mint a normál RAM (memória) esetén: az aktuálisan a GPU által használt adatokat, képeket, textúrákat tárolja. Minél több adatot kell egyszerre felszívnia a chipnek a számításhoz, annál több VRAM-ra van szükség, így elsősorban magasabb felbontáson értékelődik fel a dolog, ahol hatalmas méretű textúrákkal kell dolgozni.

A VRAM azonban nem bír mágikus erővel: csak attól, hogy több van belőle, még nem fog gyorsabban futni a játék. Ha viszont nincs elég, az csúnyán korlátozhatja a teljesítményt.

Aztán ott van az órajel, ami gyakorlatilag a chip munkaüteme Hertzben megadva. Ez adott generáción belül megmutathatja ugyan, hogy melyik kártya teljesít jobban, de különböző generációk esetén nincs igazán értelme összehasonlítani, mert a chipek architektúrája, a gyártástechnológia teljesen más.

Amikor egy nagy chipgyártó, például az Nvidia előáll egy új GPU-val, akkor meghatároz referenciaértékeket, de a kártyákat gyártó partnerek, mint például az Asus, eltérhetnek ettől. Ezért lehetséges hogy ugyanabból a videokártyából létezik alacsonyabb és magasabb órajelű, kevesebb és több memóriával szerelt, két vagy három ventilátorral, esetleg vízhűtéssel kordában tartott kiadás. A sok ventilátortól nemcsak menőbb lesz a kártya kinézete, de (ideális esetben) nagyobb terhelés alatt is jól teljesít, kevésbé melegszik, és így a rekkenő hőségben tartott gamingmaratonok során sem esik vissza a teljesítménye.

RX, GTX, RTX és a többiek

Már a névadáson sem könnyű eligazodni. A legnagyobb gyártó, az Nvidia kártyái korábban GTX, újabban RTX néven futnak. Ezt egy számsor (például 3060) követi, ahol az első két szám a generációt, míg a második kettő a modellszámot jelöli. A 3060 tehát újabb, mint a 2070, de gyengébb, mint a 3080. És hogy legyen még egy kis csavar a dologban, az alapmodellek megjelenése után általában készülnek Super és Ti névre keresztelt kiadások, vagyis már nemcsak RTX 2070, hanem RTX 2070 Super és RTX 2070 Ti kártyákkal is találkozhatunk, de alapesetben ezek még mindig az RTX 2080 alatt vannak teljesítményben.

A másik nagyágyú, az AMD rengetegszer változtatta már meg a névadási metódusát, így a múltat nem is feszegetnénk, koncentráljunk inkább a jelenre, ahol az Nvidiához hasonló szisztémával dolgoznak: a kártyák neve Radeon RX-szel kezdődik, amit itt is egy négyjegyű szám követ. Ennek első jegye a generációt, a második a modellt jelöli, vagyis az RX 6600 a legújabb generáció középkategóriás modellje. Persze itt sem ússzuk meg ennyivel: a combosabb variánsok nevének a végére XT-t biggyesztenek.

Melyiket szeressem?

Ha valaki egyszerre keres grafikuskártyát, és épp nem tudja mire költeni a lottónyereményét, annak nem kell gondolkoznia, nekifutásból eldurranthat egymillió forintot egy hófehér ROG Strix RTX 3090 Ti-ra, és soha többé nem kell egyetlen játékban sem megnyitnia a grafikus beállításokat. Ha viszont a realitások talaján maradunk, videokártya-választás előtt mindig érdemes több szempontot is mérlegelni.

Egyrészt nyilván nem mindegy, hogy mekkora a büdzsénk, amiből ki kell gazdálkodni a hardvert (főleg, ha az egész gépet most építjük, de ez már egy másik történet), másrészt érdemes átgondolni, hogy pontosan mire is használjuk majd a vasat. Ha csak a neten fogunk böngészni és Excel-táblákat szerkeszteni, fölösleges súlyos pénzeket leszurkolni egy gamer-kártyáért, ha viszont a legújabb Call of Dutyt akarjuk maxon pörgetni, nagyon szomorú lenne, ha pont a GPU bizonyulna szűk keresztmetszetnek.

Level 1-es gépépítőként…

Választhatod, mondjuk, az Asus Radeon RX 6500 XT-t, 100 ezer forint körüli összegért. Ez egy belépőszintű gamer-kártya, és inkább belépőszintű, mint amennyire gamer. Nem állítjuk, hogy nem lehet rajta játszani, de ha az ősszel megjelenő AAA-kategóriás játékokra gyúrsz, érdemes lejjebb görgetned. Ha viszont elsősorban munkára, multimédiás tartalomfogyasztásra, Youtube-videók közti ugrálásra, böngészésre használod a géped, de néha letolnál rajta egy LOL-meccset, akkor teszi a dolgát. Ja, és a fogyasztása is alacsony, ami manapság egyáltalán nem elhanyagolandó szempont.

Ha vérbeli gamer vagy…

Akkor mindennel játszani akarsz, legyen szó kompetitív lövöldékről, ahol nem éred be 60 fps-sel, hiszen nem ezért vetted a gamermonitort – sőt, a legújabb narratív csodákat is el akarod vinni egy körre, ahol viszont hajlandó vagy áldozni a képkockaszámból, hogy sugárkövetett fény- és árnyékhatások ragyogják be az arcodat. Nos, ezért a teljesítményért már kicsit mélyebben kell a zsebbe nyúlni, de 200 ezer környékén simán elhozhatsz egy vadiúj Asus TUF RTX 3060-at, abból is a 12 gigabájt VRAM-mal szerelt kiadást. A jelenlegi generáció egyik ár-érték-bajnoka ez a kártya, és bár ahhoz még nem elég, hogy nyakig merülj a 4K-gamingben, nincs olyan játék, amit ne vinne a géped élvezhető minőségben.

Ha mindened az e-sport…

Úgy nyilván tisztában vagy azzal, hogy a legapróbb lassulás, egy másodpercnyi akadás is végzetes lehet – így még az esélyét sem akarod megadni, hogy a technika húzzon vissza. Kipróbálnád magad tartalomgyártóként, és nemcsak játszanál, de streamelnél is a Twitchen? Netán a játék mellett a szakmai életben is hasznát tudnád venni egy combos gépnek? Videót vágsz, képeket retusálsz, 3D-ben tervezel? Vagy egész egyszerűen csak nem akarsz kompromisszumokat kötni? Akkor neked már a felső polcon, mondjuk egy ROG STRIX RTX 3080 magasságában érdemes nézelődni. Ez a kártya nemcsak, hogy bármit megzabál, de a telejébe olyan szép, hogy eszed ágában sem lesz az asztal alatt rejtegetni egy zárt dobozban.