A klasszikus zenék delejező és katartikus hatása nehezen összemérhető a modern zenék (közkeletű, ámde csalóka elnevezésével: könnyűzene) intró – verze – 0:55-nél bejövő refrén – verze felépítésű dalaival és erre nem csak az a magyarázat, hogy az előbbi művek komplexebbek és gazdagabb hangszerelésűek.

De hogyan tudják kiváltani ezt a hatást és miért érdemes klasszikus zenét hallgatni? Összeszedtem pár érvet és zeneművet, melyek ugródeszkaként bevezethetnek ebbe a lebilincselő világba. Nem várt élettani hatások, melyeket a klasszikus zene hallgatása okoz:

#1 Csökkenti a stresszt

Az Oxfordi Egyetem vizsgálatában 75 résztvevővel végeztettek el egy pár perces, komoly kihívást jelentő matematikai feladatot, majd különféle zenei stílusokat hallgattattak velük, illetve a csoport egy részét arra kérték, hogy csendben üljenek. A klasszikus zenét hallgatóknál a kísérlet végére szignifikánsan alacsonyabb lett a szisztolés vérnyomásuk, mint a többieknek.

A miértekre nincs pontos magyarázat, de feltételezhető, hogy

az agynak a harmóniákra (ebben a jelentésében az egyszerre megszólaló vagy egymást követő hangok harmonikus összhangzatára utal a szó) adott reakciója, valamint a klasszikus zene tempójának az emberi szívveréséhez hasonlatossága az, ami enyhíti a szorongást.

#2 Serkenti az agyműködést

Egy francia egyetemi kutatás során egyetemisták teljesítményét vizsgálták. A résztvevők egyik fele klasszikus zenei kísérettel hallgatott végig egy előadást, a csoport másik része pedig anélkül, majd a frissen megszerzett tudást egy kvízen tesztelve kiderült, hogy a zenét hallgatók jóval magasabb pontszámot értek el, mint a többiek – ha elolvastad ennek a résznek a címét, akkor ezen valószínűleg kevéssé lepődsz meg. A kutatók azt feltételezték, hogy a zene által a hallgatók (itt a szó mindkét értelme releváns) fokozott érzelmi állapotba kerültek és így az információk jobban beágyazódtak.

#3 Jó a road rage-re is!

A német közlekedési minisztérium még 2011-ben kiadott egy Mozart-művekkel teli CD-t a sofőrök számára, hogy ezzel mérsékeljék a közúti balesetek számát, amelyeket a statisztikák szerint nagy számban a türelmetlenség, a gyorshajtás és az agresszív vezetés okozott. A zeneműveket ráadásul az eredetileg zenésznek tanuló miniszter játszotta fel! Ha büntetőfékezésre is jó, akkor a Magyarországon forgalomba helyezett autókba ezt szériafelszerelésként kellene értékesíteni.

Kapudrogok a klasszikus zenéhez

Nekem elég sok időbe telt, amíg felfedeztem ezeknek a zeneműveknek a szépségét. Sznobériából nem akartam hallgatni klasszikusokat, de semmilyen fogódzkodóm nem volt hozzájuk, ami által megérthettem vagy érezhettem volna mindazt, amit ezek a líra nélküli szerzemények rejtenek.

Kedvcsinálónak beteszem ide azokat a könnyen emészthető kedvenceimet, amelyeket az eredettörténetük, a felépítésük vagy a hangszerelésük miatt különösen érdekesnek tartok.

#1 Johann Pachelbel: D-dúr kánon

Ha társaságban felmerül, hogy ki a kedvenc zeneszerződ, kapd elő Pachelbel nevét, valamelyik kedvenc számodat úgyis ő írta. A 300+ évvel ezelőtt szerzett D-dúr kánonja nagyobb hatással volt az egyetemes könnyűzenére, mint Lennon+McCartney, Brian Wilson, Jacko, Pete Waterman és Pharrell Williams közösen.

Eleve kánon, ami az egyik legspórolósabb műforma, amikor dallamtapadásod lesz a saját alkotásodtól, és nem tudod már díszíteni, cizellálni, komolyabb harmóniákat építeni belőle, inkább időben és hangnemben eltolod, szóval a később belépők is ugyanazt a szólamot hozzák, csak modulálva.

Pachelbel orgonista volt, ami egy nagyon furcsa hangszer: a felső két végtagoddal hozod a bugit, az alsókkal meg a basszust (lábbal kell taposni a mély hangolású sípokat vezérlő pedálokat), szóval

gondolhatod, hogy a D-dúr kánonban milyen basszusszólam van… Ugyanaz a nyolc hang ismétlődik az egész mű alatt, majdnem olyan rossz ezt játszani, mint a Himnuszban kézi cintányérosnak lenni.

De a többi része tök jó, ugyanez az akkordmenet van az alábbi dalokban is (a lista messze nem teljes):

#2 Ludwig van Beethoven: Allegretto (Hetedik szimfónia, 2. tétel)

Beethoven a Hetedik szimfóniát már a hallását elveszítve írta úgy, hogy a komponáláshoz használt zongora lábait lefűrészelte, és csak a billentyűk által kibocsátott rezgések alapján rakosgatta egymás után a vezérmotívumot is meghatározó tátiti (hosszú-rövid-rövid) hangokat.

Képzeld el, hogy kóstolás nélkül vagy a covidtól a szaglásodat elveszítve főzöl valamit, amit még sose csináltál, viszont egyből olyan lesz a végeredmény, hogy Jamie Oliver újragondolja egészséges összetevőkből.

Nagyjából ilyen fogadtatása volt ennek a szimfóniának, ami javarészt dacból született, mert Beethovent a pályatársai kinevették, amikor a hallása elvesztése után sem akarta feladni a karmesteri és zeneszerzői ambícióit. A Hetedik szimfónia második tételét, az Allegrettót rengeteg filmben és sorozatban felhasználták már a Mr. Robottól a Westworldön át pocsék Nicholas Cage-filmekig, ha valamilyen komor atmoszférát akartak teremteni.

Talán az a legzseniálisabb benne, hogy a két főmotívumot bindzsizi végig, azokat dekonstruálja, transzponálja és cserélgeti a hangszeres szekciók között. Csak mondom, hogy a Coco Jumbóban ennél pont eggyel több zenei motívum van, mondjuk azon több is a megtekintés, mint a fenti felvételen, ahol a karmester a szemével is zaboláz, csodálatos ember.

A teljes Hetedik szimfóniát itt találod:

#3 Johann Sebastian Bach: Canon 1 a 2 (Cancrizans)

Szokták Rák kánonnak is hívni, nem véletlenül. A mű egy királyi megbízással indult: Nagy Frigyes porosz uralkodó kérte meg Bachot, hogy az általa kitalált fúgatémát kicsit díszítse. Bach elvonult két hónapra, ezalatt megírta a zenetörténet egyik csúcspontját, a Musikalisches Opfert, és ennek a része a Királyi téma (Thema Regnum) feldolgozása, vagyis a Rák kánonként is emlegetett darab, ami lényegében egy zenei palindrom vagy Möbius-szalag: a kánon főtémája egyszerre indul el az elejéről, illetve visszafelé is, amit a fönti videó elég jól szemléltet.

#4 Pjotr Iljics Csajkovszkij – 1812 (nyitány)

Napóleon Oroszország elleni különleges katonai műveletének emlékére írta Csajkovszkij az 1812-t, melyben a Grande Armée bukása kiemelt szerepet kap. A mű egy részét egészen különleges hangszerekre: ágyúkra írta, amiket általában üstdobokkal szoktak helyettesíteni, de például ezen a felvételen beszáll a tüzérség is az előadásba:

– Te mivel foglalkozol?
– Zenész vagyok.
– Milyen hangszeren játszol?
– Tarackon.

Ha sikerült ezekkel a páratlan remekművekkel felkelteni az érdeklődést a klasszikus zene iránt, hozom majd a többi kedvencemet is.

Dobj el mindent, a South Park halrudihimnuszának nagyzenekari verziója mindent visz

Itt az ideje elkezdened klasszikus zenét hallgatni! Elmondjuk azt is, hogy miért