Kevés olyan ember él a földön, aki nem ismeri Britney Spears nevét. Olyanból se akad sok valószínűleg, akinek új lehet még (legalábbis vizuálisan), amit a Pophercegnő a ruhája alatt rejteget, hiszen korábban nem egy meztelen címlappal ajándékozta meg a világot. A napokban azonban mégis attól hangos a világsajtó, hogy Spears kisasszony egy szál emojiban vonaglott és villantott egy nagyot az internet népének. De pontosan mire is ez a nagy felháborodás?

Britney Spears karriertörténete (ami egy rövid énekesi pályából és egy azóta is tartó, botrányokkal tarkított hullámvasutazásból áll) nagyjából ismert mindenki előtt. 1999-ben tűnt fel, majd egészen 2007-ig imádta a világ. Ez idő alatt a lányok példaképévé, a tinifiúk plátói szerelmévé, a lemezeladási listák koronázott királynőjévé lett. Aztán egy különös napon a rajongók valami olyat láthattak, amire távolról sem vágytak volna:

a fényes nappal nyílt színen őrjöngő, kopasz Britney hamarjában leradírozta magát a iskolapadokba gondosan belevésett szívecskékről.

Persze nem végleg. Hiszen ezek után és egészen a mai napig számtalan kis- és nagylemez, komoly kollaborációk, gigagázsis X-Factor-mentorság, vendégszereplések a legnézettebb tévés produkciókban, szóval minden olyan siker a fejére szállt, amit az általa űzött fényűző iparágban csak kívánhat magának az ember. Azonban egy jó ideje már csillogó szemek helyett csak lesajnáló félmosolyok fogadják minden tettét – még azt is, amit korábban ováció övezett.

Valójában ez nem az első eset

Lásd múltheti kitárulkozását. Pedig, ha csak a nettó tényeket vesszük, nem történt több, minthogy Britney megmutatta magát meztelenül. Pont annyira

pőrén és szemérmetlenül, mint ahogy tette azt korábban 2003-ban a Rolling Stone és 2006-ban a Harper’s Bazaar címlapjain,

csakhogy míg azokért istennőként tisztelték és dollármilliókkal jutalmazták, addig múltheti húzása még legnagyobb rajongóinál is kiverte a biztosítékot. Pedig a meztelenség ugyanaz volt. Maximum rosszabb sminkben, kevesebb retussal és persze kéretlenebbül. Azt mondani azonban, hogy most lépett át egy határt, enyhe túlzás lenne.

Különbség persze mégis van. Mármint azon túl, hogy az első esetben kvázi eladta a testét (vagy legalábbis annak nyomtatott változatát), most viszont saját maga szórakoztatására és exhibicionizmusa megélésére osztotta ki azt a tömegeknek. Vizuális kenyeret és cirkuszt – ingyenesen. A kacér képsorozatok, amelyek annak idején tündöklését csak fényesebbé tették, ma már inkább zavart és kétségbeesést sugároznak, és korábbi, gyámság alatt eltelt évei tükrében pedig még elkeserítőbb képet festenek. A kérdés csak az, hogy valóban ezen sopánkodik-e a népítélet, Britney felett pálcát törve?

Nem hinném. A többség ugyanis, aki szerint kiábrándító egy ilyen méltóságát vesztett, zavart elmeállapotú, figyelemhajhász, magát kéjesen markolászva vonagló nő,

korábban talán még pénzt is adott a hasonló vizuális tartalmat címlapjára tűző újságokért.

Ma pedig szinte biztos, hogy számolatlanul nyomja a szíveket az Instagramon, Tiktokon tonnaszámra megjelenő meztelenkedésre. Szép, amit Britney csinált? Követendő? Méltóságteljes? Nőként, én megtenném? Nyilván a válasz minden kérdésre az, hogy nem!

Azonban a látottakon felháborodók vajon akkor is kiakadnának-e, ha egy fiatalabb, szebben kreált nő tenné ugyanezt, profi stábbal, igényesebb környezetben? Nem feltétlen. Abban az esetben a vizuális élmény máris feledtetné a visszatetsző magamutogatást és a kiábrándító figyeleméhséget, noha az éppen ugyanolyan, mint Britney esetében. Emily Ratajkowski kapcsán például én még senkit sem hallottam azon lamentálni, vajon miféle lelki nyomor készteti arra, hogy szépségét aprópénzre váltsa:

A szépségnél még ma sincsen nagyobb úr, ha a női nemről van szó. Ha egy 40 éves, 2 gyerekes, karrierje csúcsán jóval túlmozdult nő teszi ugyanazt, amit az online térben millió másik nő, csak kicsit jobb kondíciókkal, akkor a népítélet mindig kárhozat. Pedig

a csupasz tényeket nézve valószínűleg mindkettő ugyanakkorát hibázik – csak nem nem a világ felé, hanem a saját lelkének terhére.

Britney múlt heti akciójában nem volt semmi fennköltség vagy kifinomult nőiesség. Ahogy az sem kérdés, hogy a 2007-ben megkezdődő lejtmenet a dollármilliárdos fizetések és a csillogó médiatartalmak ellenére is tart, hiába nem látunk a kulisszák mögé. Azonban az eset jól szemlélteti, hogy napjainkban értékes és megbecsült nőnek maradni nem lehetséges úgy, ahogyan azt a legtöbb hirdetési szlogen láttatni szeretné.

„Vállald önmagad, ne rejtsd el a szexualitásod, légy büszke a testedre (bárhogy is nézzen az ki), tegyél meg bármit, amit egy férfi megtehet, légy kacér, ne maradj az árnyékban, mutass meg mindent, amit szeretnél, mi több, azt is, amit nem, hiszen egyébként kiírod magad a versenyből” – üzenik a reklámok és a Instagram-generáció elvárásai. Ne szégyellj semmit, és ne hagyd, hogy megszégyenítsenek, hiszen nő vagy, bármit megtehetsz.

A csapda ebben tehát az, hogy aki így tesz, annak továbbra is rengeteg ítélkezéssel és kritikával kell szembenéznie, a végén pedig nagyobb árat fizet érte, mint azt reálisan felmérni képes. Nem csoda, hogy egyeseknek elég némi érzelmi bizonytalanság a rossz döntésekhez

egy olyan világban, ami ennyi, egymásnak ellentmondó üzenettel háborít meg felnőtt embereket.

Azt pedig, hogy kinél hol a határ az egészséges exhibicionizmus és az otromba magamutogatás között, mindenkinek az ingerküszöbe határozza meg. Erről vitatkozni lehet, de nem érdemes addig, amíg egy ilyen dal közel 130 millió megtekintést ér el az újvonalas női pozíciókat hirdetve:

Vagy amikor ennek a számnak az előadója (233 millió megtekintés, csak ezen a pályaművén) David Lettermannel értekezik politikáról, pénzről, hatalomról, azt hirdetve, hogy a tested a legnagyobb befektetésed, és igenis használnod kell:

Amikor a Sex/Life vagy az IMDB-n 7,8-as értékelést kapott Bold Type tarol, akkor irdatlanul nehéz megmondani, hogy mi a sok, és mi a kevés – olykor még azoknak is, akik egyébként sziklaszilárd elképzelésekkel rendelkeznek saját maguk és a világ dolgait illetően.

A Bold Type egyébként egy amerikai sorozat, amely a fiatal lányokat hivatott felvilágosítani mindarról, amire nemhogy nagyszüleink, de mondjuk még a 30+-os korosztály is csodálkozva néz. A három főszereplő lány olyan témákat visz át játszi könnyedséggel, mint a nemek közti átjárhatóság, a munka utáni swinger-klub-látogatás, a nyilvános mellmutogatás, a poligámia, vagy a műpénisz viselése egy szimpla kedden a munkahelyeden annak demonstrálásaként, hogy ma már ezt is megteheted, és így is lehetsz nagybetűs büszke nő. Komolyan.

Persze Britney jobban tette volna, ha inkább félreül kicsit egy könyvvel a kezében, ahelyett, hogy átadja magát a meggondolatlan tartalomgyártásnak. De azt, hogy az egyébként is jottányit összezavarodott elméje újfent eltévelyedett, nem tudom csodálni.