Most volt a G7, és bár ezer meg ezer fontosabb aspektusa akad ennél, azért érdemes egy pillantást vetni a kulcsszereplők öltözetére is.
Ha szeretnél szexista és rasszista cikken megbotránkozni, akkor kérlek tekintsd meg a Guardian szimpatikus írását arról, hogy
a nyakkendő miért a fehér, heteroszexuális férfi politikusok felsőbbrendűségének fallikus szimbóluma.
Ezeket a sorokat tényleg lehozta a lassan százéves, egykor nagy presztízsű, mértékadó lap. Szerintem viszont nem ennek a szimbóluma a nyakkendő, hanem az eleganciáé, a mások iránti tiszteleté, vagy mondjuk az általunk betöltött pozíció megbecsüléséé. Így érvelt a cikk tárgyául szolgáló vitában Új-Zéland házelnöke is: akkor az volt a kérdés, maradjon-e kötelező a nyakkendő a férfiaknak a parlamentben. Az elnök szerint igen, a politikusoknak írják továbbra is elő a tradicionális eleganciát, ők pedig mutassák ki ezzel is: érzik a rájuk bízott feladat súlyát.
És akkor itt egy tegnapi fotó a G7 főszereplőiről, a világ vezető politikai döntéshozóiról.
– Drágám, vegyek fel nyakkendőt a holnapi találkozóra?
– Milyen találkozó?
– Az amerikai elnök meg a brit miniszterelnök lesz ott csak, meg japán, francia, és a német, a Solc. Meg ki a hetedik? Talán még a japán.
– Milyen idő lesz?
– 25-26 fok.
– Hagyjad, én holnap a Marikához megyek a körmöshöz, aztán meg a Spárba, én is csak egy otthonkát veszek föl.
A GQ egy rövid értekezésben emlékezett meg a látványos nyakkendőtlenségről, kiemelve, hogy bár politikusok alkalmasint mutatkoznak nyakkendő nélkül, de a G7 utóbbi 40 évében olyan, hogy egyikük sem viselt volna, nem fordult elő. A szerzőnek igaza van abban, hogy az urak vélhetően a nép embere imázs nyomatására hanyagolták el ezt a kiegészítőt, de
ha én választhatnék, hogy a népem legfőbb ügyvivője miként prezentáltassék, legalább egy minimális odafigyelést elvárnék. A nép nevében.
A nyakkendőt esetenként persze szokás mellőzni a politikában, kiváltképp Tony Blair óta, de még az egykori brit munkáspárti megújító is magára öltötte, sőt, a mai napig magára is ölti a jelentősebb eseményekre.
Az esettel kapcsolatban több véleménycikk is megjelent, néhány azzal is példálózik, hogy a nyakkendő elvetése nem különb, mint amikor JFK elhagyta a kalapot az elnöki beiktatásán ’61-ben.
Itt a Bronsonon is gyakran fellángol a vita, hogy mennyire szükséges ragaszkodni a klasszikus jól öltözöttség reguláihoz a divat örökmozgó világában, és hogy mi fér bele a kísérletezésbe, meg mi nem. A mankle például szerintünk igen. Csakhogy
míg te civilben, az utcán parádézva saját magadat képviseled, addig egy politikus, a világsajtó előtt felvonulva több tízmillió embert.
Neked jogod van kedvedre megélni az exhibicionizmusodat, de a nép embere legyen szíves és rendelje alá saját ízlését a betöltött tisztségre vonatkozó elvárásoknak.