Egy önvédelmi oktató állítja, mindig az a legjobb stratégia, hogy okosan kimozogsz a konfliktusból. El is magyarázza, miért.
Minden önvédelmi kurzuson alapvető és sokszor átismételt tananyag kellene, hogy legyen, amiről az alábbi videón magyaráz Tim Tackett, kaliforniai harcművészet-oktató. Egy szót sem ejt arról, hogy miként lehet kivédeni egy ütést, aztán rögtön megkontrázni: csak arról beszél, hogy szavakkal miért és hogyan érdemes leszerelni valakit, mielőtt még kitörne a bunyó.
Ez lenne, az ő saját megfogalmazásában, a
verbális dzsiu-dzsicu.
Azt is elmondja rögtön az elején, hogy miért fontos tudás ez. Nem azért, mert esetleg olyannal akaszkodhatsz össze, aki erősebb vagy ügyesebb nálad, és nem is azért, mert ha felül is kerekedsz, közben magad is sérüléseket szenvedhetsz – bár mindkettő megfontolandó szempont.
Tackett arra emlékeztet, hogy a győzelemért is súlyos árat fizethet valaki, hiába tudja esetleg bizonyítani még azt is, hogy nem ő ütött először.
Elmesél egy történetet, amikor valakibe belekötöttek, a fickó elhajolt az ütés elől, bevitt egy sajátot, mire a támadó elesett, beverte a fejét, és meghalt.
A megtámadott 6 évet kapott emberölésért.
Jogrendszertől is függ persze egy ilyen eset megítélése, és igen, ha jogos önvédelemnek minősül az illető tette, akkor nem feltétlenül kap büntetést. De amit Tackett mond, ettől még igaz: egy kötözködő idióta miatt, ha nem muszáj, nem érdemes kockáztatni a börtönt (na meg az egész életen át kísértő tényt, hogy egy ember halálát okoztad).
Súlyosabbat üthetsz, mint hinnéd
Ha most azt gondolod, hogy úgysem tudnál ekkorát odacsapni, nagyon tévedsz: aki nem ütésálló, tehát nincs szokva ahhoz, hogy pofonokat kap, annak elég belenézni egy közepesen erős horogba, hogy zsák módjára dőljön el. És ha van a közelében valami kemény tárgy, kész a tragédia.
Sajnos, gyakorlat híján senki sem tud olyan szakszerűen összecsuklani vagy az ablakon kirepülni egy maflástól, mint Riccardo Pizzuti:
Higgadtsággal, önmérséklettel és némi találékonysággal még azelőtt megpróbálhatsz kitérni a fölösleges kellemetlenségek elől, hogy eszkalálódna a helyzet. Ehhez nem kell megalázkodni, egyszerűen csak úgy reagálni az első beszólásra, mintha nem hallanád ki belőle az agressziót. Tackett szerint ezek a fogások általában működnek:
– Te meg mit nézel?
– A pólódat. Tök menő, hol vetted?– Van valami problémád?
– Igen, tegnap halt meg valaki, aki közel állt hozzám.– A barátnőmet bámulod?
– Nagyon ismerős, nem Juditnak hívják véletlenül?
Nincs persze garancia arra, hogy az ilyen verbális trükkök leszerelik a világ összes eszement izomagyát, de egy próbát egész biztosan megér.