Múltkor végigvettük, hogy kik azok a még ma is meglehetősen aktív színészóriások, akik koruk ellenére (vagy éppen a koruk miatt) töretlen inspirációt nyújtanak nekünk, egyszerű halandóknak. Most fordul a kocka, megnézzük, hogy a feltörekvő 30 alattiak mit tudnak felmutatni mentségükre. Spoiler: pofátlanul sokat.
Ugyan a gyerekszínészek átka már nem fenyegeti őket, de a korukból fakadóan még így is nagyon sokféle irányba elágazhat a quest-fájuk: kiderülhet, hogy titokban rasszisták, trumpisták, nőverők, nőevők, vagy szimplán csak háromnál több szar szerepet vállalnak, és-vagy 20 évet kell várniuk egy új kockadobáshoz. De a dolgok jelenlegi állása szerint a Twitter még nem darálta be őket, a karrierjük szép mederben halad, a tehetségük többnyire objektíven megkérdőjelezhetetlen, a karizmájuk mérhető, a ruhatáruk pedig beadja. Egyszerre lehet tőlük tanulni és az életükre irigykedni, attól függ, hogy milyen hangulatodban talál meg ez a lista. Előbbit ajánljuk.
Tom Holland (25 éves)
Holland olyan mérhetetlen előnnyel indította színészi karrierjét, amit lehetetlen utánozni: behúzni Pókember szerepét 19 évesen végtelenül nagyobb flex, mint Kevin McCallisternek lenni 10 évesen. Nyilván valahol egy leleményes casting director érdeme is a dolog, de én mégis szeretném Tomika számlájára írni, hogy elhozta nekünk a filmtörténet legjobb Pókember-inkarnációját, akit ráadásul a Marvel-univerzumba frissen debütálva, teljesen nulláról kellett felépíteni. A legszebb az egészben, hogy a karakter lényegében Holland maga, a filmek pedig sokszor metaforák voltak a valódi életére, amiben
egyszerre kell menedzselnie a tinédzserkor végét és a szuperhősködést, vagy éppen kibékülnie egy olyan publicitással, amire sose vágyott.
A srác legnagyobb fegyvere, és az őt körüllengő rajongás tárgya minden kétséget kizáróan az őszintesége és transzparenciája. Mert igen, tényleg ennyire naiv, mint ahogy az interjúkból lejön. Igen, tényleg egy megtestesült Duracell-nyúl, aki inkább letol félhulla állapotban egy show-t, csak ne hagyjon senkit cserben. És igen, tényleg kegyetlen edzésprogrammal palástolja alacsony méretét, mert rájött, hogy csak az egyik felett rendelkezik kontrollal.
Mindezek mellett lehetetlen lenne őt beskatulyázni, hiszen aki 6 év pókemberkedés után Nathan Drake kaliberű szerepet is lehoz, az minden csak nem egy one-hit-wonder karakterszínész. Szinte félve írom le, de mindezek mellett az instant sármot és stíluspontokat érő angolságával is bőven visszaél, elég csak a posh smartcasual-ruhatárára egy pillantást vetni.
Timothée Chalamet (26 éves)
Lehet szeretni vagy utálni, de Chalamet tipikusan az az utánozhatatlan és kiismerhetetlen forma, akiből évszázadonként születik egy. Leírhatom, hogy egyszerre van orosz, francia és osztrák genetikai háttere, de igazából elég ránézned a Bowie-t idéző androgün fizimiskájára, és szinte látod magad előtt, ahogy New York-i otthonából kiszabadulva nyaranta Franciaországban hereverézik, miközben európai kiscsajokat fűz és sznob prózát olvas. Nagyjából pont úgy, mint ahogy ténylegesen tette még suhancabb korában, vagy éppen abban a szerepben, mellyel betört a mainstreambe.
Teljes természetességgel hozza a jenki hipsztert, aki divatból deszkázik Brooklyn utcáin és dolláros pizzaszelettel tömi a pofáját két zakó között,
de mellette egy ilyen fikcionalizált, középkori kiskirály szerepet is betölt.
Egyszerre egy erőlködésmentes szexszimbólum, illetve alanyi jogon egy olyan divatdiktátor is, akinek a maszkulin és feminin jegyek kettősége miatt szinte minden ruha és szett jól áll. Persze azt se lehet elvitatni tőle, hogy így 26 évesen több ikonikus szerepet hozott le, mint sokan egész életükben összesen, amit még rosszindulatból sem lehet a kinézetének a számlájára írni, akármennyire is próbálnál valami fogást találni rajta.
Ansel Elgort (28 éves)
Végre elérkeztünk a listánknak arra a pontjára, amit már nem érinthetetlen félistenek uralnak le, hanem olyan átlagosabb, de annál nagyobb potenciállal bíró arcok, mint Ansel Elgort, aki hosszú utat tett meg azóta, hogy a 2010-es évek első felében sorra nyert MTV-s kamudíjakat a legjobb csókjelenetekért. Ahhoz képest viszont, hogy az ügyeletes málészájú, széparcú gyerekként sikerült az ügynökének bepozicionálnia őt, ebből a fiókból szerencsére elég gyorsan kimászott, én már csak úgy referálok rá, mint a funky srác a Baby Driver-ből.
Amúgy feltehetően a ritmusérzékeny bankrabló szerepe nem véletlenül landolt nála, haversrác-mellékállásban ilyen pattogós, dudebro EDM-zenét csapat olyan arcokkal, mint Martin Garrixx, illetve a saját neve alatt némileg kellemetlenebb, de még bőven okés popzenét is kiad hébe-hóba. A kedvenc sztorim vele, hogy miután elesett a Han Solo szerepéért vívott casting-háborúban, megkönnyebbülten azt nyilatkozta, hogy még szerencséje is van, mert már félt, hogy meg kell változtatni a dj-nevét. Akarsz tippelni, hogy mi a dj-neve? Kapaszkodj meg: Ansolo.
Will Poulter (29 éves)
Ha kicsit gonoszmájú hasonlattal akarnék élni (márpedig miért ne akarnék), akkor Will Poultert úgy írnám le, mint a szegényember Tom Hollandját. Emberünk karrierjét balfék mellékszereplők és goofy–haverok szerepében kezdte, gyermekded arcberendezésével és fura,
barokkos szemöldökével olyan benyomást keltett mindig is, mint az a karakter, akit rendre meggatyáznak egy tinivígjátékban.
Aztán rájött, hogy picsába az egésszel és úgy rendbeszedte magát, hogy nem csak az izmai feszültek be, hanem az arcvonalát is sikerült megtalálnia. Korábban itt írtunk az átalakulásáról:
Szóval most ott tartunk, hogy ugyan belőle nem lett Peter Parker 19 évesen, de még talán a 31 betöltése előtt lehet belőle a következő Guardians-filmben Adam Warlock, a Marvel-univerzum egyik tökéletes, kvázi Jézusról mintázott szuperhőse. Ez a fazon a never stop believing mantra megtestesítője és a DIY megcsinálható karizma enciklopédikus mintapéldája.
Közönségdíj: Joe Keery (29 éves)
A lista utolsó helyét egy olyan faszi búrta be, aki az önéletrajzával azért nem fektette még két vállra az ipart és a nézőket, de az internet ennek ellenére már évek óta kijelölte őt istencsászárnak, aki minden második Tiktok-videóban és Youtube-mashupban felbukkan. Keery természetesen 80-as évek sérója a Stranger Things egyik mellékszerepére predesztinálta őt, ami ugyan tőle függetlenül lett váratlanul az egyik legnagyobb debütáló sorozat evör, de az már teljes mértékben az ő érdeme, hogy egy halálraítélt bully-karaktert úgy töltött meg élettel, hogy azt az írót végezte volna ki a közönség, aki őt ki merte volna nyírni az első évadban.
Egy olyan szerethető bolond ő már így a 30 előtt, mint amilyenné Nick Cage vagy Jeff Goldblum vált már az életük második harmadában, miközben a stílusát nézve is egészen hasonló szintet képes megütni, mint az öregek. Nála is csak zárójelben merem megemlíteni, hogy amúgy nyilván zenészi babérokra is tör és egy indie-banda mellett szólóban is érdekelt. Legutóbbi filmje, a Free Guy című ugródeszka után pedig kíváncsian várjuk, hogy hol sikerül landolnia, amikor földet ér.
Ha az előző merítésünk kimaradt volna, akkor erre tessék: