Harmadik részéhez érkezett apanaplónk, a Dadpool.

Még 4 hónap és SZÜLŐ leszek, ami kicsit félrevezető elnevezés, mert nekem tuti nem lesznek tolófájásaim, és a szülőszobában is csak idegesíti fogom a pocsékul időzített vicceimmel a szülés folyamatán épp átvergődő feleségemet, de azért örülök, hogy ilyen kevés munkával is ki lehet ezt érdemelni.

110 milliárd ember már megcsinálta ezt előttünk, annyira nem lehet nehéz

– próbálom nyugtatni a babafórumokból néha elfehéredett arccal felnéző nejemet, ahol megint valami borzasztó szülési komplikációról olvasott.

Én egyelőre nem aggódom túl ezt az időszakot, ebben segít, hogy egyszerűen túl sok minden (munkahelyváltás, lakásvásárlás és -felújítás, saját vállalkozás) történik most az életünkben, hogy egy hónapok múlva bekövetkező esemény miatt is maradjon energiám szorongani.

Próbáljuk inkább kiélvezni a második trimeszter áldásait: a terhességgel kapcsolatos rosszullétek, szédelgések már teljesen elmúltak, Junior (akinek még mindig nincs meg a neve, csak azt tudjuk róla, hogy a fiú elnevezések között lesz érdemes nézelődni) pedig egyre több életjelet ad magáról. A magzati dackorszak eljövetelével mindent (ez az ő esetében: magzatvíz, méhfal, köldökzsinór és saját maga) megrugdos, mondjuk jó is, hogy erősíti a lábizmait, ez jól fog jönni, ha az anya hotel végén sikeresen ki akarja majd magát tolni.

Nagyjából a terhesség felénél az ultrahangfelvételek alapján már egészen kisbaba formája van, csak most még akkora, mint egy dísztök és nagyjából félkilós lehet. Nagyon komolyan elkezdett tömegelni, elvileg most már minden héten 100 grammal fog gyarapodni a súlya, és csak azért nem lesz striás a bőre a hirtelen növekedéstől, mert most még lóg rajta mindenhol, mert a zsírszövetek még nem alakultak ki a testén, hogy feltöltsék.

Elvileg már hall rendesen, esténként szoktam hozzá beszélni, hogy szokja a hangomat. Mesélek neki az anyukájáról,

aki kívülről sokkal esztétikusabb, mint amilyennek az egészen közelről megfigyelt belső szervei alapján gondolná, illetve tesztelem rajta a versenyben lévő három névjavaslatot, hátha rúg egyet valamelyikre (amelyiket én szeretném, azt kicsit határozottabban mondom).

Az ultrahangon látszódik, hogy a nyelőreflexek már működnek nála és az ízeket is érzi, bár nem hiszem, hogy a kiázott gyerekaromáért, és a kerek savas jelleget hordozó magzatmáz ízekért sommelierkedi a magzatvizet, szerintem csak unatkozik.

Ezeken a felvételeken a test különböző erein áramló vért is meg lehet figyelni – amikor néztük, akkor

úgy tűnt, mintha az agyi erekben kifejezetten nagy forgalom lenne,

próbáltam elképzelni, hogy miken gondolkodhatott: „Vajon van élet a méhen túl? Ha a köldökzsinóron keresztül érkező kajának mind ugyanolyan íze van, akkor anya miért kíván rá random ételekre rám hivatkozva?„

Elég sokat röhögtem rajta, hogy a gyereknek már ennyi idősen van:

• lábkörme,
• szemöldöke,
• izzadságmirigye.

Utóbbinak a hasznát próbáltam elképzelni, hogy milyen tevékenységet végezhet egy nálánál alig nagyobb térben, amiben leizzadhat. Mivel szügyig ül (lebeg) a magzatvízben, ezért vízitorna, a babajóga nedves változata, illetve az úszás jutott az eszembe, az utóbbinál a hely szűkössége miatt úgy képzelem, hogy a méhfal 5 centis közelsége miatt elég sok fordulót kellene beiktatnia, ha le szeretne úszni 1 km-t.

Mosolyogj, és a méhszájad is felderül!

Ezt a szülésznőnél hallottuk. Valamiért a száj és a méhszáj izmai összeköttetésben vannak, és ezért nem jó, ha nagyon grimaszolnak vajúdás közben, mert akkor összekócolódik a kijárat. Mondjuk én még nem láttam mosolyogva szülő nőt, ezt szerintem egy csomóan elronthatják. Tudatos, mély légzéssel elvileg el lehet lazítani a száj izmait, erre próbálom majd emlékeztetni Bellát, amikor 2 perces fájásai lesznek, biztos értékelni fogja.

Lassan érik az apa

A szakirodalom azt mondja, hogy a férfiaknál nem annyira természetszerű az apává válás folyamata, mint a nőknél a terhesség alatt organikusan kialakuló anyaság, mindenesetre

bennem is (számomra) érdekes változások indultak be. Az érzelmi kiegyensúlyozottságom már a múlté, egy pillanat alatt el tudok érzékenyülni bármilyen hatásvadász videó láttán,

de már csak attól is, ha egy érzelmi töltettel közepesen átitatott történetet olvasok.

Nem tudom, hogy az oxitocin (kötődésért felelős) hormontól van-e, de a szaporodásbiológiai ösztöneim vektorai most mind a feleségem irányába mutatnak, most még csak elképzelni sem tudok senkit, akivel egyáltalán felmerülhetne, hogy a konyhapultot ne a rendeltetésének megfelelő módon használjuk, pedig azért jelentős részben abból élek, hogy dolgokat képzelek el.

Ezt (mármint a megacélosodott monogámiámat) onnan is észreveszem, hogyha jön egy anyuka egy kisgyerekkel, már csak a gyereket látom, és próbálom elképzelni, hogy a sajátom hozzá képest milyen lesz, sokszor már Bella asszonynak kell felhívnia a figyelmemet a tavasz első meleg napjain a ruhájuk egy jelentős részétől megszabaduló nőkre.

Dadpool, második rész:

Dadpool, első rész: