Igen, ennyiből már egész jó autót is lehet venni, de a pénz égetése helyett most a gyarapításáról lesz szó.

Amikor először foglalkoztunk a kisbefektetői lét alapjaival, azt jártuk körül, milyen belépő szintű lehetőségekben ajánlatos gondolkodni, ha az embernek van nagyjából 5 millió forintja. Második cikkünknek azzal láttunk neki, hogy nem feledve az első rész tanulságait, egy fokkal feljebb lépünk: mit (mennyiben mást) érdemes csinálni 10-20 millióval?

Erre mivel kezdi állandó szakértőnk, Tasi Csaba pénzszerész, befektetési tanácsadó?

“Rossz a kérdésfeltevés, pontosabban mielőtt ide eljutunk, tisztázni kell valamit. Ez egy bárkinek könnyen elgondolható nagyságrend, de élethelyzettől függetlenül teljesen mást jelenthet: lehet ennyi egy minimálbért kereső pár öröksége vagy egy bőven millió fölötti fizetésű, egyedülálló felsővezető összegyűlt pénze.

– mondja Tasi Csaba.

Mindenekelőtt kell, hogy legyen valamiféle tartalékstratégiánk, mielőtt elhelyezzük valahol a pénzünket. Tanácsos azzal indítani, hogy a háztartásunk egyhavi alapkiadásainak 8-10-szerese legyen valami nagyon biztonságos és gyorsan hozzáférhető eszközben, így több mint fél évig jók vagyunk, ha valami nemkívánatos dolog történik. Ennek azért van értelme, mert ha az egész rendelkezésünkre álló lóvét valami olyanba tesszük, amiből idő előtt csak mínusszal szállhatunk ki, akkor mondjuk, egy állásvesztés esetén ott fogunk állni a kínos dilemmával: vállaljuk be a bukót, önnön homlokunkra karcolva egy kalligrafikus L betűt, vagy

hagyjunk fel az evéssel néhány röpke hónapra?

Egy tízmilliós nagyságrendű összegből már lehet akkora tartalékot képezni, ami egy hétköznapi életvitel biztosításához akár 1 évre is elegendő, így könnyebben tudja az ember a pénz másik részét valamelyest kockáztatni. Mondjuk, 20 millióból 2 milliót félretesz, és ha van olyan lehetőség, ami azt ígéri, hogy a befektetendő maradék 18 millióból középtávon akár 24-et lehet csinálni, akkor kipróbálja – számot vetve az eshetőséggel, hogy egy év múlva esetleg mégis csupán 16-ot fog érni az 18, de megfelelő puffer tudatában ez a (remélhetőleg ideiglenes) állapot nem okoz majd problémát.

Egy könnyű kezű wannabe-invesztorzseni számára talán túlzott óvatoskodásnak tűnhet mindez, de hidd el, nem az: nagyon rossz érzés elúszni látni egy csomó pénzt a saját indokolatlan vakmerőséged miatt.

Kölcsön az államnak

A tartalék funkcióra jók az államkötvények, könnyű hozzáférhetőségük miatt például a diszkontkincstárjegyek. Ezek 1 évnél rövidebb lejáratú állampapírok, a hozamuk ugyan alacsony, infláció alatti, de még mindig jobb, mintha a bankszámlán tartanánk a pénzt.

Itt vetnénk közbe, hogy az emberek ugye jellemzően három dolgot várnak a pénzügyi befektetéstől, egyszerre: 

legyen nagyon biztonságos, bármikor ki lehessen venni, és hozzon sokat.

Nagyszerű gondolat, talán csak a “kevés munkával sok pénzt keresni” mérhető hozzá. Csakhogy, mint sejthető, ez nemigen megy: ha létezne ilyen, kizárólag előnyökkel rendelkező forma, akkor nyilván azt választaná mindenki, nem bajlódna azzal, aminek hátránya is van.

De vissza a konkrétumokhoz. Ha a biztonság a fő szempont, az állampapír most kimondottan jó választás, mert január 20-án bocsátották ki a Prémium Magyar Állampapír új, 3 és 5 éves futamidejű sorozatát. A kamata változó, az előző évi infláció plusz 1,5 százalék, ami most 6,6 százalékot jelent, ez már elég jó hozamszintnek számít. Igaz, a likviditásából visszavettek, az idő előtti kiszállásnál kicsit többet vonnak le, 1-2 százalék ez a költség.

Pénzből pénzt

Akadnak, akik a magyar állam fizetőképessége iránti (szakértőnk szerint jelenleg indokolatlan) bizalmatlanságuk miatt szeretik valutában vagy devizában tartani a pénzt. Előbbi megoldásnak eleve nagy hátulütője, hogy magas a költsége, biztonságosnak sem mondanánk, a devizapiac meg úgy általában elég hektikus.

Az azonban biztos, hogy jó több vasat tartani a tűzben, vagyis porlasztani a kockázatot. Különösen igaz ez a nagyobb összegekre, de ideális összeghatár vagy diverzifikálási arány nincs, mindenkinek a már említett élethelyzete alapján kell meghatároznia. A kockázatosnak tartott részvényportfóliót, például, gyakran szokták arannyal ellensúlyozni, illetve mostanában olajjal is. Ez utóbbi árfolyama jóval kiszámíthatatlanabb, de tény, hogy miközben zöldül a világ, az olajár több mint egy éve folyamatosan emelkedik. Nem is sanszos, hogy egyhamar esni kezd, amíg ilyen cikkeket kell írnunk, mint ez itt:

Részvényvásárlás előtt azzal érdemes tisztában lenni, hogy az olyan időkben, amikor világszerte megugrik az infláció(s várakozás), akkor a biztos lábakon álló multik jobban tudják érvényesíteni a költségeik emelkedését az áraikban. Más cégeknek viszont ez nagy gondot okoz: ha nem tehetik meg, hogy drágábban adják az áruikat, le kell nyelniük az inflációs hatást. Amellett az emberek ilyenkor bizonyos nélkülözhető szolgáltatásokból, termékekből eleve kevesebbet vásárolnak. A tőzsdén fontos kérdés még az időtáv: a befektetés hosszúsága jól ellensúlyozza az árfolyam-ingadozást – nem véletlenül szokták mondani, hogy részvénybefektetésben legalább ötéves távon érdemes gondolkozni.

Egy kosár részvényt tessék

A diverzifikációhoz jól jöhetnek az úgynevezett ETF-alapok. Ezeknek a befektetési jegyeivel lényegében részvénykosarakat vásárol az ember, ráadásul ezt már akár kis összegekkel is megteheti, ha kinéz magának egy iparágat vagy régiót. De ehhez eléggé naprakésznek kell lenni a gazdasági folyamatokból, illetve ismerni az alapvető összefüggéseket – jobban, mint a magát tájékozottnak gondoló egyszeri újságolvasó. A profik éppen az ilyen önbizalomtól duzzadó önjelölt brókerek jó alaposan átgondolt baklövésein szeretik degeszre keresni magukat. Azaz önálló döntés helyett alighanem jobb ilyenkor szakemberhez fordulni.

Az igazán kockázatos műfajok a határidős, illetve tőkeáttételes ügyletek, ahol akár a befektetett összeg kétszerese, háromszorosa is lehet a nyereség – és persze a veszteség is. Például, ha veszek fizikai aranyat 10 ezerért, és felmegy az ára 10 százalékkal, akkor 1000 forintot kerestem. Ezzel szemben ha aranycertifikátot veszek – ez egy, az aranyárfolyam alakulását követő eszköz, amely mögött tőkeáttétel van –, akkor a 10 ezres befektetéssel 5 ezret is kereshetek.

Már ha jól döntök.

Ez már egy “feketeöves” eszköz, ami azt is jelenti, hogy ha valaki nem ért hozzá, akkor inkább szerencsejátékként működik, gyorsan meg lehet vele gazdagodni, de rengeteget lehet rajta bukni is. Ezért nagyon szigorú, átgondolt kockázatkezelési stratégiával szabad csak belevágni, meghatározva, hogy a pénzünk mekkora részét vagyunk hajlandóak ilyen nagy mértékben kockára tenni.

Az lehet a certifikátok rizikóját csökkentő tényező (és a határidős ügyleteket is alapvetően ezért találták ki), hogy előre meghatározzuk az árat, ahol venni vagy eladni akarunk. A devizakereskedésnél is alkalmazható módszer egyébként nemcsak kockázatcsökkentésre, hanem spekulációs célokra is használatos, de ennek részletezése már szétfeszítené a jelen cikk kereteit.