Pár hete a geopolitikai kérdéseknél, a klímaválságnál, de még az éppen aktuális sztárbotrányoknál is nagyobb dolog rázta meg az internetet: Kanye Westnek és Drake-nek volt pofája egyszerre droppolni egy-egy új albumot. Ennek a kétségkívül ügyes marketinghúzásnak az eredménye pedig egy olyan háború lett, amit többnyire csak akkor látni, amikor családos, adófizető emberek vitatkoznak azon, hogy melyik játékkonzol pisálna a másik sírjára. Ennél még annak is több értelme van, ha Ye és Drizzy albumai helyett a divatvilágban betöltött szerepük apropóján méregetnénk vonalzóval a hímtagjukat. Nos, ez az írás pont ezt kísérli meg.

Laikusként és elkötelezetlen megfigyelőként is könnyen szemet szúrhat az, hogy mindkét figura páros sneakerrel beleállt a divatvilág mocsarába:

az egyik látszólag izomból váltaná meg a streetweart, míg a másik inkább szelektorként lavírozik a trendek hullámain.

És annyira közelről se kell figyelni az eseményeket, hogy a Nike és az Adidas logóit is észrevegyük a nevük mellett. 

Kanye: a szakadtruhás megváltó

Bár elég hihetetlennek tűnhet mai szemmel, de a pehelyszakállas Kanye gyakornokként kezdte a Fendinél és az Off-White-nál, hogy a 2000-es évek közepén bepróbálkozzon egy hamvába holt márkával, egy másiknak pedig jó korán megássa a sírját azzal, hogy try-hard módon a totális érdektelenségbe taszítsa azt.

Aztán jött a Yeezy brand. Ugyan először a Nike alatt jelent volna meg az első kollekció, aztán kreatív-nézeteltérések és mocskos anyagiak miatt a háromcsíkos riválisnál landolt az aranytojást tojó tyúk. 2015-ben már az Adidas nevével fémjelezve jött ki a Season 1 névre keresztelt vízió, ami a klasszik militáns színekben (világosbarna, zöld, kék) mutatta meg, hogyan nézne ki Kanye disztópiája, melyben minden polgár túlméretezett, rongyos felsőkben és gyűrődő gatyákban koptatja a betont.

Valahogy úgy lehetne leírni ezt az irányt, mintha összemixelnéd a normcore-t, a hanyag melegítőket, a katonai viseletet, meg talán apád szertefoszló munkaruháit.

Úgy kavarta meg az állóvizet ez a mutatvány, hogy szembe ment az extravagáns, színes, tekintetmágnes dizájnokkal, és helyette a visszafogottságon keresztül nyomott egy lezser sztétmentet. A prezentáció a kifutók világára emlékeztetett, miközben a ruháknak egyértelműen az utcákon volt a helye, nem a címlapokon. Ezek a darabok nem külön-külön, hanem egységben működnek igazán.

Önmagában egy kinyújtott, oversize pulcsi nem váltja meg a világot, de egy tisztességesen összepakolt Yeezy szettől egy félsziget is leválik az anyaföldről, ha ránézel. 

És akkor még nem is beszéltünk az igazán elmehajlító húzásról: a sneakerekről. Ugyanis már ebben a legelső hajrában debütált a Yeezy Boost 750, és a 350 is.

Utóbbi egyike lett azoknak a megkerülhetetlen daraboknak, amiket évekig hordott minden sneakerhead, felszínes pénzember és plázában mekis randit kultiváló kiskamasz is. És persze amellett se lehet elmenni, hogy

ez a zoknira emlékeztető felsőrész, valamint a groteszk formájú, vulkanizált talp több filléres klónt szült csak a rákövetkezendő évben, mint a holdjáró kamubakancs egész pályafutása alatt.

Innentől Kanye nem találta fel újra a kereket, de igazából nem is kellett neki. Vitte tovább ezt a lefektetett irányt, amit szezonról szezonra valamilyen gimmickkel fejelt meg maximum, legyen az egy közösségimédia-premier, lemezbemutató, vagy éppen a bumszli sneakerek reneszánsza, amit csak utálni vagy imádni lehetett.

A formula a mai napig nagyjából ugyanez, de jól megy a luxushintó továbbra is. És hogy mi a következő lépése önjelölt Jézusunknak? Egy most induló Yeezy x Gap együttműködés, valamint várhatóan elmerülés a techwearben, ami mostanra nem egy múlandó trendnek, hanem egy kifejezetten termékeny irányzatnak tűnik a streetwearen belül. Ha igazán újítani akar itt is, akkor ajánljuk, hogy rakjon tévét bőrgatyába.

Drake: mémsablonból trendszelektor

Drake sokáig magasról szart a divatra. De nem mondjuk úgy, mint az apukák védőszentje, Adam Sandler, hanem konkrétan úgy, hogy a szépérzéke teljes hiányát vonultatta fel minden alkalommal, amikor kamera elé állt. Ebben a rövid, a sötét középkorként leírható időszakban még polgári nevén futott, és nem a zenéjéről, hanem egy tinisorozatról volt ismert. Aztán felvette a Drake nevet, összerakott pár mixtape-et, és hirtelen elvből le kellett váltania anyukáját, hogy végre magának vegye a ruháit.

Egyszerre lett pufidzsekis rapper és selyeminges drogbáró, aki azért kapta a savat, mert ugyan már Jordant hordott, de nem a jó Jordant. Aztán a sors fintoraként pont ezzel a branddel feküdt ágyba egy együttműködés keretében, hogy ez hirtelen egy ligába katapultája legvagányabb kortársaival. 

Az igazi áttörés azonban akkor jött el, amikor zenekiadójának, az Ovo Soundnak a merch-repertoárját hirtelen egy legitim márkává duzzasztotta. Ízlésesen meglogózott alapdarabok, félelegáns kabátok, sportdizájn – nem robbantotta ki a falat, de kezdésnek azért megtette. Ezzel párhuzamosan az Ovo imprintként véglegesen beszivárgott a Jordan sneakerek világába, ezzel pedig a Nike égisze alá. Ez a nász ugyan szintén nem váltotta meg a világot, de az biztos, hogy

ezen a ponton Drake már biztos kézzel és valós insightokkal dobálta a jobbnál jobb, letisztult lépőket, ráadásul az egyik legnagyobb sneakerbrand színeiben. Azért itt már nem szarral gurigázunk, na.

Ezt a jól működő és bimbódzó szerelmet azonban egy egyre publikusabb Adidas-affér majdnem a válásba kergette, ráadásul a gyereket se kímélték meg a balhétól. Mármint szó szerint: Drake terve egy ponton az volt, hogy úgy csusszan ki a Nike markaiból, hogy születendő gyerekét a szeretőjére való utalásként Adonisra kereszteli. Ezért viszont

akkora lírai csicskapofont kapott Pusha-T kollégától, hogy sírva menekült vissza az asszonyhoz, hogy a múltat maguk mögött hagyva visszaépítsék a házasságot.

És itt értünk körbe teljesen, mert a fentebb vitatott új album merch-kollekcióját olyan szinten rogyásig pakolták a srácok pipával, hogy csak akkor tudod, hogy köze van az albumhoz, ha nagyon figyelsz. 

Mindeközben Drake már egy évtizede újra és újra bebizonyítja, hogy teljes magabiztossággal tud bármilyen márkát hordani, amibe beleszeret, vagy amiért elég pirospontot kap a hozzáértőktől. Bomberek, full fekete elegancia, jersey-trikók, Timba bakancsok, amit csak akarsz. 

Mit tanultunk ma, gyerekek?

Ebből a történelmi gyorstalpalóból elég tisztán kiolvasható, hogy a két papa között akkora szakadék húzódik, hogy azt egy oversize pulesszel sem lehet kipurhabozni. Kanye egyértelműen egy allcaps-IKON, akinek ugyan lefelé lejtett a pálya, de azért csak kiharcolta magának a világhírt nem csak az elsődleges karrierjével, hanem a mellékágként indult streetwear-gurításával is.

Egységes víziójával és az őrület határait súroló performanszaival úgy a divatvilág szájába guggolt, hogy ugyan nem éppen olcsó, de maximálisan hordható darabokkal formálta a trendeket évekig.

És nem mellesleg a mindennapok során is többé-kevésbé azt az irányt viszi, amit a futószalagon is produkál. Ahogy az angol mondaná: oda rakja a pénzét, ahol a szája van.

Ezzel szemben Drake ennek a szöges ellentéte. Az ő szerepe nem a trendszetteré, hanem sokkal inkább a modern férfi avatárjáé, aki ugyanúgy felfejlesztette magát stilóügyben, mint ahogy te vagy én is megtehetjük.

Ő az élő példája annak, hogy a divatérzékenység és az urbánus jólöltözöttség egy tanulható skill, amit bárki tárgyfelvétel nélkül elsajátíthat. Kanye hétköznapi stílusát és kisugárzását akkor se tudod majmolni, ha megfeszülsz, de Drake-nek nem csak halloweenkor öltözhetsz.