Hogyan vegyél használt luxusórát? Itt a teljes útmutató.

Szerző: RetekG

Hogy szabad-e használt órát vásárolni, arra korábban már választ adtunk. Mi a helyzet azonban az egyre terjedő netes, avagy online adás-vétel frontján? Mit érdemes, hogyan és hol? Akadnak-e buktatók? Mire figyelj, ha eladóként lépsz színre, vagy ha épp vevőként keresgélsz? Tapasztalat + segítő szándék = ez a cikk.

Szerkesztői megjegyzés: ezt a cikket a brutális terjedelme okán több részbe akartuk tördelni vagy több részletben leközölni, miután szakértő úr szerény huszonikszezer karaktert, négyezernél is több szót rittyentett belőle, de végül úgy döntöttünk, az érdeklődőknek az a legszerencsésebb, ha minden infó egy helyen van. Olvassátok figyelemmel, kitartással, és ha egy ülésre túl sok, hát bookmarkba vele. – a szerk.

Az órapiac globális, rendkívül szerteágazó, sokszereplős világa az utóbbi években intenzív mozgásba lendült. Amíg az 1970-es években pusztító kvarcválságot követő időkben legfeljebb évtizedes léptékben történt csak komolyabb változás, addig ma már csaknem hónapról-hónapra teker magán egyet ez a százfejű hidra. Az iparági szereplők jó három éve fokozottan keresik az utat a vásárlók zsebéhez. Az 1990-es években újjáéledő, mechanikus órák iránti kereslet, rendkívül meredeken ívelt fel a csúcsra, egészen a 2010-es évek első harmadáig, hogy ott aztán aláhulljon.

Képen: Audemars Piguet Royal Oak Off Shore Michael Schumacher Limited Edition

A gödör mélysége persze relatív, de tény, hogy néhány évnyi megtorpanás következett, főleg a kínai vásárlókedv hanyatlása miatt. Az önkorrekcióra csak nehezen képes óragyártók az utóbbi egy-másfél évben ugyan visszaültek a nyeregbe, ám eközben születtek eszement modellek, elszállt árazással. Ellenpontként, a korábban vastagon fogó ceruzával számlázó elitmárkák közül néhányan nem csak az óratokok átmérőjét, de az árcédulára nyomtatott CHF összegét is betömörítették.

Képen: Rolex Daytona Cosmograph

Ehhez képest a legnépszerűbb, legsikeresebb svájci óragyártók közül kettő is – valamiféle ködös stratégia folytán – mintha nem is akarna órát eladni, ezzel taktikusan az egekbe röpítve jó néhány modell használtpiaci árát.

A Patek Philippe régóta hírhedt arról, hogy régebbi modelljeit saját maga vásárolja vissza,

csilliárd dollárokért, többnyire neves aukciós házak árverésein, hogy ezzel is glóriáját fényesítse. Miközben az igazán keresett modellekből olyan keveset gyárt, de legalábbis csak annyit értékesít, hogy azok másodkézbőli árai, akár a hivatalos kiskereskedelmi érték ötszörösére duzzadnak. És itt most eredendően 60-70 ezer eurós tételekről, azaz 20 millió forintnak megfelelő összegek sokszorozódásáról beszélhetünk. Ráadásul az „egyszerű” acél modellek drágulnak leginkább.

Képen: Benedict Cumberbatch Jaeger-LeCoultre márka nagykövet

Elképzelhető, hogy ezt irigyelte meg a Rolex – vagy épp egyszerűen a piac fúj hatalmas lufit a márka köré. Az igazi őrület az új GMT MASTER II, vagyis a kerámia lünettás, acél Pepsivel kezdődött, és 2019-ben folytatódik az újraértelmezett Batman „bemutatásával”. Eszement mód emelkedik a kerámia lünettás Daytona modellek használt ára is. Épp azokat az időket éljük, amikor egy zöld számlapos Submariner (Hulk) a 2,8 millió forintért jegyzett hivatalos ár helyett néhol már 6 millió (!) forintért kelleti magát a szürkepiacon. A GMT II modellek eközben mintha nem is léteznének, legalábbis a hivatalos márkakereskedésekben (AD).

Az átlagember lehetetlen, hogy ezek közül vásároljon akár egyet is bármelyik AD-nál. A listaár duplájának, de inkább már háromszorosának megfelelő összegért viszont a neten egész könnyen hozzáférhetünk. A világ talán legnagyobb online használtóra piacterén, a magyarul is elérhető www.chrono24.hu oldalán pillanatban 162 db Pepsi és 567 db Batman várja azt, aki hajlandó megfizetni a hivatalos kiskereskedelmi ár (retail price) dupláját.

Képen: Rolex Day-Date

Természetesen az órapiac nem korlátozódik kizárólag eme két iparági szereplőre, bár néha mégis így érezheti az ember. Az amerikai Morgan Stanley 2018-as tanulmánya is valami hasonlóra jutott, amikor a svájci óramárkák értékesítési mutatóit értékelte. A nem túl meglepő végeredmény szerint

az összes eladott svájci óra 22.2% -a Rolex feliratot visel!

Hozzá képest a két dobogós Omega (9%) és Longines (6.4%) szinte eltűntek a fűben. Még akkor is, ha e kettőt nyugodtan össze is adhatjuk, hiszen a második és harmadik helyezett ugyanúgy a Swatch Group zsebét tömi.

Képen: BVLGARI OCTO Finissimo

Ha már zsebek: svájci frankban számítva ez 5.05 milliárd a Rolexnek, „csak” 2.34 milliárd az Omeganak. Forintban ezt az összeget felfogható módon már le sem lehet írni, hiszen csaknem háromszázzal kell beszorozni a számot. A bevételeket taglaló összevetésben egyébként a Cartier az, aki még pezsgőzhetett, a maga 1.66 milliárdos CHF tételével. Patek Philippe, Audemars Piguet?

Morgan Stanley kutatás eredménye, a svájci óraeladások megoszlása, márkákra lebontva. 2018.

1.05, illetve 1.03 milliárd svájci frank. Nem véletlenül korona a Rolex védjegye. Bár a darabszám mutatók azért kedvezőbb képet festenek ez utóbbi két legendás gyártó esetében, hiszen 5.7%, illetve a 4.0 százaléknak megfelelő cikkelyt is ki tudtak maguknak harapni a Rolex beafalta, mézédes dinnyéből.

Képen: Jaeger-LeCoultre Polaris Memovox

Miközben a tanulmány egy másik trendre is rávilágít ám! Az eladási mutatók másik legnagyobb, egybefüggő szelete (20.3%) jutott az úgymond „összes többi”, avagy a nem túl ismert, kisebb márkáknak. Oris, Porsche Design, Doxa, Epos, Fortis, Roamer, Blancpain, hogy hirtelen mondjunk hatot, de sorolhatnánk napestig. Ehhez jön még a sok független, ismertebb vagy kevésbé népszerű gyártó, akik általában vagy nagyon extrém termékkel állnak elő, vagy tényleg elenyésző példányszámú, 10-20-50 órát gyártanak évente.

Képen: Hublot Big Bang Unico Ceramic

Magyarok az órapiac színterén

Ráadásul eddig egy szó nem esett az európai óragyártásról. A német ipar eme ága egyre fejlődik, erősödik. MeisterSinger, Sinn, és sok gyártó Glashütte városából. Bizony létezik magyar óragyártás is, valóban nagy örömünkre. Élharcosa az Evolvens Budapest, amely vállalkozás egyre magasabbra teszi a lécet.

Egy egészen más dimenzióban pedig ott a világhírű magyar alkotó és órásmester Becsei Áron és a BEXEI Watches. Akadnak még szép számmal, akik zsebóra beépítésekkel keresik az erre nyitott, hazai vevők kegyeit. De természetesen találni lengyel, cseh, szlovák, vagy épp brit márkákat is, és az órásasztal (legalábbis méreteit tekintve) legnagyobb fiókjában ott figyel a millió darabszámot magából kiokádó ázsiai piac. A Casio és a Seiko, darabra több órát ad el, mint a teljes svájci iparág együttesen. Miközben Kína (és környéke), illetve az USA egyértelmű fellegvárai az ún. microbrand márkáknak, amelyek számát, születését, eltűnését követni sem igen lehet.

Képen: Tudor 1926 line

Mondhatjuk tehát, hogy a kínálat és a piac brutálisan összetett, hatalmas és globális. Nem kevésbé a kereslet, ha a néhány bekezdéssel feljebb részletezett tanulmány számait tekintjük. Ráadásul a legtöbb efféle adat egyébként titkos; a Rolex tulajdonosa például egy alapítvány, amely a genfi jogszabályoknak köszönhetően nem köteles nyilvánosságra hozni az igazán érdekes dolgokat az üzleti sikereivel kapcsolatosan. Ami azonban egyre inkább összeköti a fenti, sok szempontból nagyon más színpadon játszó szereplőket, hogy eladásaik már fokozottan az online, azaz az interneten elérhető felületeken bonyolódnak.

Képen: Rolex Submariner Date, rajongói becenevén: a Hulk.

A legtöbb márka ma már nem csak kiírja hivatalos weboldalára a fogyasztói árakat, de akár ott, akár a külön erre a célra fejlesztett webshopjára átirányítva kínálja a kiválasztott darabot. Akad példa arra is, hogy egy adott befektetői csoport (hiszen a legtöbb óramárka mögött globális pénzügyi befektetőcégek vagy céghálózatok állnak), tehát

az anyamamut felvásárol addig függetlenként működő használtóra-portálokat, és elkezdi saját termékeivel feltölteni azokat.

2018-ban az egyik ilyen iparági óriás, a Richemont Group (Panerai, Cartier, IWC, Jaeger-LeCoultre, Vacheron Constanin és még jó pár márka gazdája) megvette magának az egyik legnagyobb brit használtóra-kereskedő weboldalt, a WATCHFINDER&Co.-t. Jövőbeni tervei szerint nem csak azért, hogy ezzel a lépéssel a „második körös” eladásokat is kontrollálja, hanem, hogy a valaki által már megunt modelleket maga vásárolja majd vissza. Felújítva aztán, némi limitált garanciával, gyári szervizhátérrel, ellenőrzötten telepíti majd vissza ezeket a piacra, és ezzel azok életútja, háttere is biztonságosabbá válik. Ebből a forrásból vásárolva nyilván igen jelentősen csökken az esélye annak, hogy a luxusóra hamisítók áldozatává válj.

Képen: Hublot Big Bang Nicky Jam Limited Edition

Néhány nagy presztízsű gyártó esetén nem valószínű, hogy ez valaha, de legalábbis a közeljövőben ennyire leegyszerűsödne. Hiszen

egy Audemars, Patek vagy Rolex élményt is árul, elismerést, rajongást, sikert, tiszteletet, atmoszférát, luxust, presztízst, kiszolgálást.

Azt a léleksimogató érzést, hogy fontos és sikeres vagy, hovatovább különleges, és nem utolsó sorban pénzes és szerencsés. Mindezt online átadni még a legifjabb generáció számára sem annyira könnyű. Kell a körítés, hogy csillogjon a butik, ahova biztonsági őrökön vagy épp páncélüveges zsilipkapukon jutsz csak át. Ahol kávéval, teával kínál az elegáns uniformisba öltözött hoszteszhad, és ahol nyakkendős, kifinomult, már-már pátosszal beszélő, selyemkesztyűs urak lebegtetik eléd a vadonatúj darabot.

Képen: Montblanc Star Quantiéme Complet

A fent leírtak miatt ma az online használtóra kereskedő weboldalakon, az úgynevezett online szürkepiacon bonyolódik a presztízsmárkák adásvételének meghatározó százaléka. Ráadásul órakedvelő körökben – ha az ember megteheti – bizony gyakran megesik, hogy az egyik már nem annyira bejövős modellt lecseréli a „bezzeg” másikra. A már unott darabot többnyire előbb eladjuk, hogy helyet (és főleg fedezetet) biztosítsunk a következőnek, és így tovább, végtelen ciklusokban.

Képen: Rolex Day-Date

Most értünk a történet trükkös és talán a sokunkat előbb-utóbb közvetlenül is érintő részéhez – lévén akár eladni akarunk, akár venni, az kockázattal és rizikóval jár! Ismerősünk, cimboránk, megbízható, bejáratott használtóra kereskedőnk beszámítja, átveszi vagy épp a kiválasztott órát megszerzi, és kis haszonnal eladja nekünk. Hurrá! Ha ez az út nem megy, akkor viszont magunknak kell megvívni az adás-vétel csatáját.

Hol kezdj neki?

#1 Az eBay lehetőségei és buktatói

A teljesség igénye nélkül ma már számos lehetőséget felsorolhatunk. Talán neked sem ismeretlenek a nagy nemzetközi, vagy épp a hazai adok-veszek oldalak. Köztük Európában talán az www.ebay.com a legnépszerűbb. 2018-ban

az amerikai online kereskedő óriás kiterjesztette autentikációs programját az általa kezelt használt luxusóra kínálatra is.

Eme hitelesítési igazolás lényege, hogy külső szakértők elemzik a közzétett hirdetések egy részét.

Képen: Rolex DateJust

Ők igyekeznek megállapítani, hogy az állításoknak megfelel-e a kínált óra; leginkább, hogy hamisítvány-e vagy sem. A garanciát egy „Authenticity Verified” címke jelzi az érdeklődőknek. A történet egészen jól hangzik, ám csökken a lelkesedés, ha rájössz, a program csak a kiválasztott megbízható, illetve az ebbe a körbe bekerülni vágyó, egyébként az eBay-en sok terméket értékesítő, nagyobb játékosok hirdetéseire terjed ki. A John Doe által feltett Rolex eredetiségére ettől még továbbra sem vehetsz mérget.

Képen: Omega Constellation

Ráadásul (lévén az oldal tengerentúli), a nem uniós eladótól lekattintott áru, legyen az bármily kecsegtető, áfa- és vámfizetési kötelezettséget vonz, amint magyar felségterületen landol. Így nem csak az áru valódiságával, illetve állapotával kapcsolatos kockázatot vállalod, de a vételár adott esetben csaknem 40%-kal is több lehet, ami egy milliós modell esetén már a valaha látott legjobb használtóra árát is bőven értelmetlen és veszteséges vásárlássá teszi. Az áfa és a vám pluszköltsége valamennyi nem európai uniós eladótól vásárolt ketyegő esetén fennáll. Ezért logikus, hogy

magyar felhasználóként érdemes az öreg kontinensen belül vásárolni és eladni.

Ha ugyanis megfordul a fegyver csöve, azaz ha mi adunk el, a tengerentúli vevő néz szembe hasonló többlet teherrel, ezért számára mi is éppolyan kevéssé leszünk vonzók, mint fordított esetben ő nekünk.

Képen: Omega Seamaster Planet Ocean

#2 A megkerülhetetlen Chrono24

Eladó vagy vevő, minkét cipőben járva a legkényelmesebb a schengeni határokon belül maradnod. Eme

piac kétségtelen legnagyobb szereplője a már említett Chrono24, amely magyar nyelven is elérhető.

A valóban hatalmas választék mellett némi védelmet is kínál mindkét félnek, bár ez lényegében kimerül az értékelési lehetőség, illetve az ún. trusted checkout szolgáltatásban. Az előbbi egyértelmű: bármilyen vevő-eladó interakció után a rendszer kéri, hogy véleményezd a másik felet. Elmondhatod, mennyire voltál elégedett, hogyan kommunikált a másik fél, ajánlanád-e másnak, és mindezeket meg is kell indokolnod. Az eladó ilyen formán kellően sok értékesítést követően elnyerheti a „trusted seller” státuszt, ami jó eséllyel arra utal, hogy az általa kínált portéka megfelel a hirdetéseiben leírtaknak.

Képen: Cartier Santos

A letéti megoldás

A trusted checkout ehhez képest egy letéti fizetési módszer, ami azt ugyan nem küszöböli ki, hogy hamisított órát hozzon a posta, viszont az garantált, hogy

azt csak akkor küldik meg, ha már fizetett a vevő, méghozzá a Chrono24 letéti számlájára.

A termék megérkeztéig letétként kezelt ellenérték csak azután érkezik meg az eladóhoz, miután az átvétel tényét visszaigazolja a vásárló. Ha a folyamat során bármiféle gond támad, azt jelezheted a Chrono24 ügyfélszolgálatának, kérve, hogy utalják vissza az összeget, mert nem érkezett meg a csomag, vagy épp egy féltégla lapult benne. Ez a szolgáltatás egyébként az eladót védi olyan, igen kellemetlen csalások ellen is, amikről valamivel később ejtünk majd szót. Hátránya viszont, hogy mindez költséggel jár, jellemzően az eladótól levont százalék formájában, amit az természetesen beépíthet az eladási árba, így végső soron a vevő fizeti meg.

Képen: Cartier Santos

#3 Hazai alternatívák?

2019-ben már magyar használtóra online piactér is működik, és itt nem a már említett apróhirdetéses mókákra gondolunk. Azokat jobb kerülni, főleg ha nem replika vagy olcsó gagyi vásárlása a cél. Nem állítom, hogy kizárólag efféle kétes kínálatot találsz ott, de sajnos nem jók a tapasztalataim.

Beszéljünk inkább az olyan felületekről, amelyek kimondottan magyarországi óra adás-vételre szakosodtak. Köztük is első helyen kiemelendő a nemes egyszerűséggel csak www.hasznalt-ora.hu url-en pörgő piactér. Aki rákattint, láthatja, hogy az ott felkínált tételek száma – érthető okból – egyelőre nem mérhető a korábban felsorakoztatott nagy testvérekéhez. Ellenben kettő nagy előnye is kimutatható:

Egyrészt, hogy az eladni vágyók ingyen adhatnak fel hirdetést. A nagy riválisok sem kérnek ezért pénzt előzetesen, ám eladás után rezzenéstelen leharapják a korábban elfogadott ÁSZF szerinti százalékukat. Ellenben a magyar oldalon bárki szabadon tehet fel annyi eladni szánt vekkert, amennyit csak bír. Legalábbis egyelőre. A másik nagy előnye, ami az ingyenes hirdetési lehetőségtől is sokkal erősebb, hogy

ezen a felületen jó eséllyel magyar emberek kínálnak, magyar embereknek.

A nemzeti összetartozás melengető érzetén túl ez azt is jelenti, hogy a két fél fizikailag is találkozhat, vagyis a kiszemelt órát akár személyesen is átveheti, megtekintheti a vásárló. Elsétálhattok vele egy márkaszervizbe, ahol annak eredetisége felől is megbizonyosodhattok, így végleg feloldódhat minden kétség.

Képen: Jaeger-LeCoultre Polaris Memovox

Kételkedni pedig ennek hiányában bizony bőven akad okod, ha online adsz-veszel, különösen nagyobb értékű modelleknél.

Milyen veszélyek lesnek rád, ha eladni szeretnél?

#1 Előre fizetés? Bullshit

Amikor a vevő arra próbál rávenni, hogy küldd el neki az órát, had nézze meg, és ha mindent rendben talál, majd utólag fizet. Végtelen naivitás szükségeltetik ahhoz, hogy ennek valaki bedőljék, de sajnos azt kell mondanom, erre is hallani példát.

Nyilván

soha ne küldj el úgy semmit, hogy nem fizettek még érte.

Utánvéttel ez a helyzet mindkét fél számára megfelelően áthidalható, ám itt fontos, hogy miként küldöd el az órát – különösen, ha az nagyobb értékű.

#2 Szerződés!

Egy online bonyolított magánszemély eladó – vevő közötti interakció során viszonylag kevés embernek jut eszébe, hogy a konkrét átadás előtt adás – vételi szerződést írjon. Ráadásul az sem csodafegyver, ha azt nem személyesen, egymás jelenlétében írják alá. Ráadásul ha pusztán a szóbeli, esetleg az e-mail váltások nyomán létrejött kvázi szóbeli megállapodásra alapozunk, de

nem megfelelően adjuk fel a nagyobb értékű tárgyat, majd az bármilyen módon elvész, megsérül, megsemmisül, kétséges és vitatható lesz, hogy ki felel érte.

Képen: Piaget Polo S

#3 A szállítással minden bukhat

Értéknyilvánítás nélküli, pláne egyszerű levélpostai küldeményként feladott óra leesik a postakocsiról? A posta bizony egy forintot sem fizet. Nem közölted a fuvaros céggel a csomag tartalmát egészen pontosan? Az értékét is elhallgattad? Ő sem lesz olyan lelkes a kárt megtéríteni, amint kiderül, hogy milliós összeget szeretnél rajta számonkérni úgy, hogy fogalma nem volt róla a szállítmány átvételekor, pontosan mit tartalmazott. A kockázat a tiéd, amíg a címzetthez nem ért a csomag, ezért fokozott körültekintéssel küldj bármit is. Előtte

győződj meg arról, melyik a legmegfelelőbb szolgáltató a szállítás abszolválására, illetve válaszd inkább a drágább küldési módot, mert amin 10-20 ezer forintot spórolsz, hatalmas buktát eredményezhet.

Nincs ez másképp akkor sem, ha a vevő előre már elutalta az összeget. Azt ugyanis a nem megfelelő teljesítés mellett visszakövetelheti. Kisebb összegeknél ez talán nem jut el a bíróságra, legfeljebb pár fenyegető telefon és e-mail az, amire biztosan számíthatsz. Milliós tétel esetén azonban garantált, hogy egy kis talpraesettséggel (hovatovább jogvégzett ismerőssel) polgári peres útra tereli a dolgot.

Képen: Rolex GMT MASTER II

#4 Egy ijesztő csalás

Nagyobb értékű karórát eladni nem gyerekjáték. Általános csalási módszer, hogy jellemzően valamilyen semmitmondó e-mail címről érdeklődés érkezik a pár napja feladott, nagyobb értékű vekkert kínáló hirdetésedre. Abban a vevő szinte semmit nem kérdez róla, csak közli, hogy mennyire jó a portéka, és azonnal add meg a bankszámla számod, banki adataid (Neved, IBAN, SWIFT kód, stb.), mert ő megveszi, annyiért amennyiért kitetted. Gyakran nem alkudozik, azt sem kérdezi meg, egyáltalán megvan-e még az óra. A módszer fejlettebb változata, ha előtte kér róla pár plusz fényképet, de a következő e-mail már biztosan a banki adataidra lesz kíváncsi. Angolul, de

már magyarul is érkezhet a gyanús érdeklődés, ráadásul nem is annyira tört magyarsággal.

Képen: Zenith El Primero

Amennyiben kérdésekkel válaszolsz az érdeklődésre, szinte azonnal jön a magyarázkodás, hogy küld gyorsan a banki adataidat és az órát is, méghozzá a fiának vagy a férjének, aki, mit ad Isten, valamilyen egzotikusabb afrikai vagy távol-keleti országban „dolgozik”. A rokonnak kell küldened az órát, és ő, a vevő már utalja is az árát, 1000 euró, 10.000, 100.000, tök mindegy. Ha az eladómegírja a banki adatait, akkor érkezik egy képernyőmentés a bizonylatról, hogy elutalta a vevő a pénzt, mire a naívabb eladó esetleg tényleg elküldheti az árut. Pénz valójában nyilván nem fog jönni, de a jó hír, hogy ez még a megúszósabb végkifejlet. Az igazán profik ugyanis nem kamu bizonylattal operálnak és nem az óra elküldésére megy ki a játék.

Képen: Piaget Altiplano Ultra Thin

Ami a bankszámla adatok megadása után történik, az általában a következő: a vevő tényleg utal,

az 1000 eurós áron feltett órádért „véletlenül” 10.000 eurót.

Rövidesen jön egy e-mail, hogy elnézte, ne haragudj, egy nullával többet utalt. De semmi gond a 9000 eurót (mínusz banki költség) utald el neki egy másik számlaszámra (WARNING), az 1000-et tartsd meg, az órát pedig ugye postázd neki a világ másik felére. Az ember feladja az órát, hátradől. Majd cirka három hét múlva értesít a bankod, hogy jogosulatlanul telepített 10.000 eurót a számládra, amit most visszatelepít, azaz levon tőled. Hogy az a pénz már nincs rajta? Semmi gond. Te sajátodként rendelkeztél vele, mikor tovább utaltad, illetve az 1000 eurót már talán el is költötted. Jogosulatlan gazdagodás, felelsz érte. Valójában ugyanis

a csalók jellemzően valamely tengerentúli, nagyobb cég számláját fejték meg, tipikusan csekkhamisítással, hogy ne tűnjön fel egyből pár 10.000 euró vagy dollár eltüntetése.

A nemzetközi banki szabályozás értelmében viszont ezt az összeget vissza kell, hogy telepítse a magyar pénzintézet. Nem hivatkozhatsz arra, hogy te erről nem tudtál, hiszen a nálad jogosulatlanul landoló pénzről tudnod kellett, hogy azt nem a nyuszi tojta. Jelezned kell azt a számlavezetőd felé, és semmiképp sem rendelkezhettél volna felette, pláne nem költhetted volna el. Együtt felelsz a bankkal a harmadik fél, jelen esetben a megkárosított vállalat felé. Ráadásul, mivel nem bankkártyacsalás áldozata vagy (hiszen önszántadból adtad meg az adataidat), a váratlan aranyesőt sem jelezted, de a pénzt meg már elutaltad máshová, a bank kézzel-lábbal hárítja majd magáról a felelősséget, ami jó eséllyel sikerül is neki. A végeredmény? 10.000 euró mínusz a számládon, esetleg egy kellemes, hosszas jogi kalamajka, és még az órád is oda.

Képen: Audemars Piguet Royal Oak Chronograph

#5 A túl naív vevő legyen gyanús!

Az olyan vevő, aki túl könnyen igent mond, aki nem alkudozik, aki nem akarja, hogy videót is készíts az óráról, aki nem kéri, hogy fotózd le neki a papírokat, az óradobozt, aki egyébként nem ad meg rendes nevet, címet, az legyen gyanús. Legyen magyar vagy épp külföldi az érdeklődő, élő szóban vagy telefonon is próbálj egyeztetni. Amennyiben megadta a valódi nevét, érdemes utánanézni, akár Facebookon, esetleg Instagramon is. A nem kamu vevőnek kell, hogy legyen online élete is. Azt, aki egyáltalán nincs jelen a világhálón és a kilétét nem tudja hitelesen igazolni, kezeld fenntartásokkal!

Képen: Longines Master Collection

#6 biztosítsd be magad a kamuzás ellen

Persze az is lehet, hogy minden simán zajlik. Elküldöd utánvéttel, vagy előre utalást követően, megérkezik az óra, de ezután meg jön az állítás, hogy karcos, törött, nem is az, amit mutattál, sérült, ésatöbbi. A lényeg, hogy fizesd vissza a pénzt, különben „nem tudja, mi lesz”. Ezek ellen

a legjobb védekezés még mindig a személyes átadás.

Ha arra nincs mód vagy szándék, javaslom, hogy apró részletességgel, több szögből fényképezd le az órát, olyan közegben, ami később is azonosíthatóan hozzád köthető. Készíts másolatot a papírjairól is. Fényképezd le csomagolás közben, azt is, hogy milyen lett a csomag és értelemszerűen ne dobd ki a feladószelvényt sem. Ezekkel már meg tudod magad védeni, ha pár nap múlva kitalálja a vevő, hogy mégsem tetszik neki, vagy épp simán csak át akarna dobni a palánkon. Szerződést is írhattok, mindkét fél személyes adataival kitöltve. Ma már az sem lehetetlen, hogy a nyomtatott papírt aztán aláírod és beszkenneled, majd a vevő kinyomtatja, és aláírva, digitálisan visszaküldi neked. Amennyiben jogi útra téved az ügy, ezek ha nem is bizonyítanak minden kétséget kizáróan, de azért egyértelműen segítenek a jogalkalmazónak megítélni az ügy valódi körülményeit.

Képen: Patek Philippe Nautilus

Hogyan járj el vásárlóként?

#1 A kötelező kutatómunka

Vevőként az első és legfontosabb tanács, hogy csináld meg a házi feladatot! Sose vásárolj ész nélkül, „hűbelebalázs” módjára. Tekintsd át a piacot, ha van konkrét elképzelésed, ha nincs. Nézd meg a lehető legtöbb helyen, hogy mit kínálnak és mennyiért. Nézd meg a gyártó honlapján, hogyan is néz ki, és mit tud az óra. Itt már az is kiderül, hogy egyáltalán létezik-e olyan eredeti modell, amit épp kinéztél valahol a neten. Nézd meg a hivatalos árat, nehogy becsapjanak, kihasználva az esetleges járatlanságod. Ne ugorj bele soha impulzusszerűen egy vásárlásba! Aludj rá egyet, de inkább többet. Nézz az óráról videókata Youtube-on, keress rá Instagramon.

Kérdezz! Keres olyanokat, akik járatosnak tűnnek a témában. Ma már nagyon sok videó és kép található majd minden karóráról, amit pénzért venni lehet.

Képen: Tudor Black Bay 36

#2 Preferáld a hivatalos csatornákat

Lehetőleg ne vásárolj magánszemélytől! Igen, a kereskedő mindig drágább, ám ellenőrzöttebb, visszakereshetőbb, számonkérhetőbb is. Azt is könnyű belátni, hogy az olyan netes kereskedő, aki több száz órát értékesített ebben a formában már, valószínűleg nem rajtad akarja majd megkeresni a nyugdíjba vonuláshoz szükséges fedezetet, ezért nem ad el neked egy 100 eurós replikát 10 000-ért. Neki biztosan többet ér a hírneve és a becsületes üzlete, mint az egyszeri, esetleges nagyobb nyereség.

#3 Csekkold az eladót és az árut

Azt persze, hogy becsületes-e, csak úgy tudhatod meg, ha utána jársz annak, ki is ő. Írj neki, keress rá a weboldalára, ha tudod, hívd fel. Nézd meg, milyen egyéb órákat árul és mennyit. 2-3 régebbi vekker, és mondjuk egy nem hordott Rolex GMT MASTER II így együtt minimum gyanús. Ha magánszemélytől vásárolsz, mindez fokozottan igaz. Kérj tőle több képet, több információt, esetleg videót. Hívd telefonon, ha lehet, találkozz vele és nézd meg élőben az órát. Ilyenkor jön jól a már említett magyar használtóra oldal, hiszen ott jó eséllyel olyan eladókat találsz, akikkel személyesen is könnyen össze tudsz futni.

Képen: All Blacks rögbi csapat Új – Zélandról, Tudor márka nagykövetek

#4 Személyes átvétel, szervíz beiktatása

A személyes átadás-átvételt lehetőleg szakszervizben vagy márkakereskedésben szervezd meg, ahol rá is tudnak nézni a vekkerre. Jobb a béke. Bár egyfajta közösségi élmény inkább, de mégiscsak online piac egyébként a Facebook is. Ott több olyan zárt vagy nyitott csoport működik, magyar nyelvű is, ami kifejezetten használt óra adás-vételre jött létre, és nem is csekély a résztvevők száma. Ezeken az oldalakon is érdemes próbálkoznod, mind eladó, mind vevő pozícióban. Előny, hogy egyrészt több fős adminisztrátori csapat igyekszik kitakarítani a gyanús vagy hamis hirdetéseket, továbbá a tagok sokszor már ismerik egymást. Ha olyan eladótól vennél, akit senki sem ismer, vagy csak pár napja lett tag, okod lehet kételkedni. Akit sokan ismernek, aki rendszeresen oszt meg képeket, hirdetéseket, jó eséllyel nem ver át.

Képen: Longines Conquest

Zárszóként szögezzük le, hogy egyrészt rizikó minden dealben akad, azt kizárni nem lehet. Nem is kell, hogy feltétlen csalárd módon vagy rossz szándékkal álljon hozzá az egyik fél, mert balesetek is történnek. Ezek csak úgy kerülhetők el, vagy védhetők ki, ha a lehető legnagyobb körültekintéssel jársz el.

Kérdezz, tanulmányozz, olvass utána, ne kapkodj! Ha csak lehet írj papírt, dokumentálj, készíts fotókat!

Azt azonban érdemes észben tartani, hogy ennek az egésznek a társadalmi intézménye azért létezhet, mert az emberek többségében jók. Alapvetően kereslet és kínálat találkozik: az esetek többségében az eladó eladni akar, a vevő venni, és nem a másikat átverve nyerészkedni. Az olyan oldalakon, amelyek valamelyest ellenőrzöttek, jól ismertek, nagy forgalmat bonyolítanak, esetleg többlet biztonsági szolgáltatásokat is kínálnak, 10 hirdetésből 9 biztosan valós.

Ha kétséged támad, ezt nyugodtan közöld is a másik féllel, hidd el, ha az értelmes, rendes ember, valódi portékával, ezt nem fogja személyes sértésnek venni.

Jó eséllyel igyekszik majd eloszlatni a kételyeidet, hiszen ő is tudja, hogy minden ilyen ügylet valahol bizalmi alapokon kell, hogy nyugodjék. És legvégső tanácsunk: ha bármilyen, órákkal kapcsolatos kérdésed merül fel, bizalommal fordulhatsz hozzánk is, hátha tudunk segíteni.

Itt van még jó kis kontent