Legalábbis önellentmondásosnak tűnik a cím, pedig nagyjából tényleg ez a helyzet. Japánban már petícióval tiltakoznak az ellen, hogy a tanárok kötelezően előrják a világosabb hajú diákoknak, hogy feketére fessék a hajukat.
Hogy miért furák nekünk, európaiaknak a japánok, az egy nehéz kérdés. A sziget történelmi elzártsága miatti egyedi szociális normák, a szigorú vallási dogmák hiánya okán kialakult, sajátos morális evolúció? Vagy csak túl sok bálnát kajáltak? Nem tudni, de az biztos, hogy a japán társadalom a mai napig elképesztően zárt. Bár az ő útlevelükkel utazhat az ember a legtöbb országba vízum nélkül, ők maguk viszont hihetetlenül nehezen engednek be bárkit a hazájukba, még látogatóba is, nemhogy letelepedési szándékkal. A japánok rettenetesen nagy királyok bizonyos értelemben, elképzelhetetlenül furcsák viszont más értelemben.
A busidó, a sinobi-mítosz és a bonszai hazája ugyanúgy, ahogy a felfoghatatlanul beteg pornóképregényeké és a bizarr tévéműsoroké is. A megdöbbentően frankó és megmagyarázhatatlanul hülye dolgok szokatlan szimbiózisa szükségszerűen végleteket szül; a klinikai teljesítménykényszer és az altruizmus népbetegséggé teszi a depressziót és az öngyilkosságot, és olyan, egyáltalán nem vicces dolgokat is eredményez, mint a mostani történet.
Mindenki legyen ugyanolyan!
A sztori röviden: a szigetországi hagyományokra hivatkozással
tanárok gyakran előírják a nem fekete hajú diákoknak, hogy fessék be feketére, hogy pont ugyanúgy nézzenek ki, mint a többiek.
A szürreális történet először tavalyelőtt jutott át a nemzetközi sajtó kapuőrein, miután egy középiskolás japán kislány beperelte a suliját, amiért a tanár arra kényszerítette, hogy színezze a haját a többiekével analógra. Sőt, annak ellenére, hogy a folyamatos festés kikezdte a fejbőrét, az iskola vezetése azzal basztatta a diákot, hogy a haja még mindig nem elég sötét, és folytatólagosan kirúgással fenyegette. Az anya ekkor panaszt emelt, de az intézménytől azt a választ kapta, hogy ők bizony nem engednek, mert még a külföldi, szőke cserediákokat is az átfestésre kényszerítik.
Japánban a diákok hajszínével kapcsolatban nincs központi reguláció, egyes prefektúrákban kimondottan tiltják a hajfestést (bár alighanem éppen azért, hogy a fiatalok körében népszerű szőkítéseknek elejét vegyék), másutt pedig
a világos hajú diákoknak hivatalos dokumentummal kell igazolniuk, hogy a hajszínük természetesen világos!
Neve is van, ez a „natural hair color certification„. Ebben a cikkben egy oknyomozó meghökkentőbb szabályozásokra is talált példákat; beszámolók szerint egyes iskolákban még az alsóruha (például a lányok melltartójának a színe) is szerepel a házirendben.
Az ügy a közbeszéd része lett, sőt, a hajápolásban utazó Pantene, a Procter & Gamble márkája – nagyon okosan – egy célzott kampányt is épített rá. HairWeGo címmel indított egy átfogó felmérést a szigetországban az iskolai dolgozók és a nebulók véleményét vizsgálva, és az eredmény érdekes dolgokat mutat. Eszerint a diákok közel 10%-a számolt be arról, hogy a suliban a haja sötétebbre festését presszionálták, miközben a megkérdezett pedagógusok 87%-a viszont a szigorú szabályok módosítását szorgalmazná.
Az ügy fontos, de emeljük ki a Pantene mesteri pr húzását is: olyan jól repültek rá a témára, hogy a Change.org-on az iskolai gyakorlat megmásítását célzó petíciót már több mint 400 000 ember írta alá. Ebben azt kérik, hogy az „eredeti hajszín igazolásának” intézményét és a világos haj kötelező befestésének követelményét Tokyo kormányzója és az oktatási biztos diszkriminatívnak mondja ki, és jogszabályban tiltsa meg.
Mire nevelsz?
Félreértés ne essék: a tanintézeteknek szerintünk arról is kell szólniuk, hogy a megfelelő szabálykövetésre, a közösséghez tartozásra, kooperációra és – az indokolt mértékig – a közösséghez való igazodásra neveljék a gyerekeket. Ám
arra oktatni egy generációt, hogy valaki valamely biológiai paramétere miatt lehet nem oké, az finoman szólva aggályos.
Nem annyira mellékesen pedig jegyezzük meg, hogy a fekete hajfestés nem játék, mert értelemszerűen a fekete festék fed a legjobban – ha azt akarja az ember gyermeke később visszacsinálni, rettentően sok szívással jár.
