„Egy gyerekkel az élet csak nehezebb”- mondják. Mintha nélküle olyan egyszerű lenne, vele pedig minden móka megszűnne létezni. Csoda, hogy a „nemsokára talán…” helyett inkább csak kifogások születnek a fejedben, miért várj addig, míg az életben minden mondvacsinált feltétel adott nem lesz, vagyis becélozd a sohát? Pedig helyette lehetnél fiatal, boldog, kihívásokkal küzdő, de elégedett anya. Ha nem is rögtön holnap, de előbb, mint soha. Ha csak pár kavics gördül le a szívedről a cikk elolvasása után, már akkor is megérhet néhány percet.
Persze a lista a teljesség igénye nélkül készült, csupán a leggyakoribb félelmeket és tévhiteket szedtem csokorba, amiken te talán már túl is léptél. De az is lehet, hogy még nem…
Hiúsági kérdés(ek)
#1 „Mi lesz, ha sose lesz már a régi a testem?”
Szerintem a top három paráid között neked is szerepel, a Mi lesz a testemmel? kérdés… Gondolatban már látod magad előtt, ahogy kedvenc ruháid egy hatalmas konténerben égeted el, miközben hitetlenkedve nézed azok Insta-fotóit, akik állítják, márpedig lehetséges közel azt a formát visszahozni, ami terhesség előtt volt. Nem kell, hogy higgy nekik. Viszont jó, ha tudod, ma már annyira odafigyelnek rád a terhesség alatt, hogy jóformán esélyed nincs többet hízni, mint amit a folyamat megkövetel. Nem mondják azt, hogy egyél kettő helyett, meg, hogy neked meg van engedve…
A dokid és a védőnőd személyében két nagyon kemény személyi edzőt kapsz,
akikkel azt érezheted, valami olyan fitnesz versenyre készülsz, amire nem is neveztél. Szóval nem fogsz annyit felszedni, ami utána olyan őrületes következményekkel járna. Ami meg marad, azt első körben leeszi, majd lemozgatja rólad a törpeterrorista. Mi több, a hát-, a kar-, a mell- és a farizmod, nem beszélve a combodról, anélkül fog izmosodni az állandó emelgetés-ringatás-hóca kombótól, hogy edzőtermet látnál. A hasadra meg ott a fűző és a szülés utáni gyakorlatok, ha nagyon kellene. A testparát tehát máris kihúzhatod a listáról.
#2 „Akarok én csapzott, nyúzott ősanya lenni?”
Az Insta-kultusz idejében ez a félelem már azért nem olyan erős, hiszen épp az ellenkezője ömlik az ember arcába mindenhonnan azzal, hogy a celebmamik már a kórházból dolgozni, fesztiválozni vagy a Bahamákra indulnak. Mindezt természetesen tökéletes sminkben és XS-es naciban… (ami megérne egy külön cikket, de ezen a csonton már túl sokan csámcsognak ahhoz, hogy erre én leütést pazaroljak.) Viszont a másik véglet, amit óriás parák közepette láthatsz magad előtt, hogy elkényelmesedett, zsíros hajú, macinacis, leszakadt arcú, slampos, nyúzott, kiábrándult, zugevő házisárkányként vegetálsz a kakis pelusok és az agyonbüfizett motyók között. Ezt is felejtsd el.
Mert
a szüléssel a természeted nem változik. Ha előtte adtál magadra, utána is fogsz.
Talán az intenzitásgörbédben lesz egy kisebb negatív hullám az első időkben, de végletes változás akkor sem várható. Ha a baba előtt sminkben mentél még a helyi közértbe is, és a malacperselyedben műszempillára és szolibérletre gyűjtöttél, akkor a gyerek mellett is meg fogod találni az időt és a lehetőséget ezekre. Ha pedig csak úgy szimplán igényes voltál magadra, akkor az is előfordulhat, hogy annyira igyekszel majd megtartani a korábbi szintet, hogy túlkompenzálásodban még jobb nő leszel. Már csak azért is, mert az anyasággal azért optimális esetben kerül annyi balansz az életedbe, hogy a görcsös megfelelési vágy helyett inkább a pozitív akarás és némi önbizalomtöbblet kerül a képletbe.
Felelősségvállalási parák…
#3 „Ha a virágot is kinyírom, egy gyerekkel mit kezdhetnék?”
Az összes virágot kinyírod a környezetedben, kisállatod nem volt soha, és vannak olyan napok, amikor inkább halsz éhen a kanapén fekve, minthogy kaját csinálj magadnak. Talán te is magadra ismersz, én meg pláne. Mondjuk kutyám van, de nem velem él, így őt nem tudom a diadalmenetembe bevonni. Viszont azt kell, hogy mondjam, a gyerekemet elég jól ellátom. Annak ellenére is, hogy ha nincs kedvem főzni (magamnak), akkor továbbra is képes vagyok éhen halni inkább, de ez a gyermekem egészségét, gyarapodását, kedélyállapotát a legkisebb mértékben sem befolyásolja. Hidd el, ha semmi és senki mást nem is, őt akkor is képes leszel a lehető legjobban ellátni és a legboldogabbá tenni, mert sokkal fontosabb lesz neked, mint te magad, vagy bárki és bármi más. Lehet, hogy saját részre a 3 perces zacskós leves is túl nagy macera néha, de neki meg fogod csinálni a 3 fogásos, biopiacról szerzett babamenüt, és ott fogsz vele már reggel 8-kor tobzódni az ortopédián ha kell, mert ő nem egy virág, de még csak nem is egy házikedvenc.
#4 „Anyám szerint sose növök fel…”
Talán te is aggódsz olykor, hogyha ellátni még képes is lennél őt, vajon kellően érett és megfontolt vagy-e a feladathoz. A jó hír, hogy ezen csak te aggódsz (rosszabb esetben a környezeted) ugyanis
a gyereknek az az egyik legnagyobb boldogság, ha pont ugyanolyan gyerek tudsz lenni, mint ő.
Ha nem borulsz ki egy maszatos pofin, tudsz órákat játszani vele a földön, hagyod, hogy fürdésnél ússzon a fürdőszoba, és teljes átéléssel tudsz előadni egy-egy mondókát, akkor nagy eséllyel lesz boldogabb a törpéd, mintha mindenre lenne egy bölcseleted, és már nem kapnád meg azt a saját anyádtól, hogy „lányom, te sose fogsz felnőni”. Nyilván van egy ésszerű határ, amit azért illik legalább alulról súrolni mindenki testi épsége és a gyerek egészséges szellemi fejlődése érdekében, de nem kell túl komolyan venni a felnőtt szerepét.
Életbevágó tévhitek
#5 „El fogom unni az életem…”
Erre első körben annyit mondanék, hogy ha-ha-ha-ha, aztán kb. még fél órát elkacarásznék, de nem fokozom. A lényeg, hogy aki szerint egy csendes, lelassult, már-már unalmas időszak a babával töltött idő, az tuti az első gyerekét várja, és nem tudja miről beszél. Én se tudtam. Voltak is tévképzeteim, hogy majd olvasok, meg rajzolok, meg tanulok, hogy elüssem az időt és elűzzem a magányt, amikor a pici inaktív. Aztán megszültem, és rájöttem, hogy
hétfő után szombat jön, január után április
és hogy az én lányomból kihagytuk az inaktív faktort. Persze aludni szokott. Mióta elmúlt 3 hónapos. Addig ezzel nem foglalkoztunk. Azóta meg pont van annyi időm, hogy mindent megcsináljak, és még tükörbe is nézzek, kisebb összeesküvések árán körmöshöz és fodrászhoz is eljussak olykor-olykor. Ha pedig meglátom a felmentősereg felcsillanó páncélját, már kapom is a nyúlcipőt, hogy fájó szívvel, de adózzak egy kicsit a magam oltárán és eddzek, barátnőzzek, a fiúmmal legyek vagy épp írjak 1-2 cikket. Mindenesetre az unalom, a csend, és a lassú szavakat én egészen biztosan nem koptatom.
#6 „A saját szükségleteimet el is felejthetem…”
A legnagyobb tévhit szerintem, hogy egy gyerek mellett nem lesz életed. Inkább azt fogod érezni, hogy eddig nem volt. Unatkozni biztosan nem fogsz, ezt már tisztáztuk. A szabadidőd a kritikus 3 hónaptól pedig egyre gyarapszik majd, ahogy az erőd és az edzettségi szinted is javul. Lehet, hogy a párodra feleannyi idő jut majd, míg a barátaidra csupán negyed, viszont ezeket megtanulod tartalmasan tölteni.
A minőségi időtöltés fogalmára a te naptárad lesz a példa.
Hiszen minden olyat kénytelen leszel kiszórni, ami nem létszükséglet, értsünk ezalatt programokat, embereket, bármit. Ezáltal ha épp nem a legnagyobb boldogságoddal leszel majd, akkor szinte biztosan a szívedhez legközelebb állókkal és a számodra legjobb dolgokkal töltöd az időd. Ha eddig szeretted az életed, innentől imádni fogod.
Pár kényes kérdés
#7 „Mi lesz velem a fizetésem nélkül?”
Az anyagiakról szerintem elég annyi, hogy ha nincs időd bulizni és vásárolgatni, akkor arra pénz sem kell, ezzel máris rengeteget spórolhatsz. Ekkor fog csak feltűnni, milyen jól is kerestél akkor, amikor még nem az anyasági fizetést vártad a sóherosztagtól. És persze némi shopping mindig lesz majd a programtervben, de kétségtelen, hogy nem lesz szükséged 23 pár új tűsarkúra, kiskosztümre és báli belépőre. Vagy, ha mégis, akkor meg a költekezés nem lesz akadály. Amennyit így nem költesz el, az pelenkára és babakajára bőségesen elég lesz. A többivel pedig az első években magadat boldogítod csupán, nem a gyereket. Hiszen őt sem a babakocsi márkája, sem a kiságy mahagóni váza és kókusz matraca, de még a tipegő emblémája sem érdekli. A lehetőségeid pedig minden hónappal jobbak lesznek arra, hogy némi melóval legalább 1-2 felesleges plusz göncre valót megkeress.
#8 „Mi lesz, ha szülés után bekattanok?”
Van, aki a létezését is tagadja, míg más diadalittasan beszél a szülés utáni depresszió legyőzéséről, pedig ez sem feltétlenül ennyire végletes. Persze tud az lenni, hiszen van, akit egyáltalán nem érint, míg a nők 1-2%-ánál komoly segítséget igénylő problémáig mutálódhat az állapot.
A többség általában megússza egy pár napos, max 1-2 hetes „gyermekágyi depressziónak”, „baby blues”-nak nevezett érzelemcunamival,
amit egy zaklatottabb hullámvasutazáshoz tudnék leginkább hasonlítani. Utóbbit jómagam is átéltem, és nem mondom, hogy minden percét élveztem (a környezetemről nem is beszélve), viszont elrettentő parafaktorként gondolni rá azért hiba lenne. Ha jó embernek szültél, van családod és a barátaid is valódi barátok, akkor némi szeretettel, jól időzített fejmosásokkal, feltöltő programokkal, ajándék énidővel és egy kevés (vagy egy kicsit több) türelemmel biztosan átvonszolnak majd ezeken a napokon, amik egyszerűen képtelenek annyira nehezek lenni, hogy árnyékot vessenek az előttük és utánuk bekövetkező boldogságra. A benned zajló káosz létjogát pedig egy percig ne akard megkérdőjelezni. Hiszen azzal, hogy a tested egy másik test otthona volt, akinek a megszületésétől a szíved kénytelen két testben dobogni, akkora feladatot adsz a belső szoftverednek, ami azért pár pillanatnyi system errort és némi újrabootolást meg kell, hogy érdemeljen. De ez is csak egy olyan csata, amitől erősebb leszel.
És ha a sort tovább folytatnám, lefogadom, hogy minden további parád ellen lenne legalább egy-két oltalomként szolgáló érvem, amely közelebb tolhatna az anyaság olykor nehéz, mégis bazi boldog hétköznapjaihoz, de talán még van időd, hogy ezeket te magad építsd le.