A nyájas közönség egy elég szignifikáns része fogadta harsány ekézéssel néhány hete a Nike nagy innovációját, a VaporMaxet. A történetről mi is írtunk, noha állást nem foglalnánk az ügyben. Bántani azért sem akartuk a gyártó új talpmegoldását, mert állításuk szerint
a tervezéskor a technológiát tartották szem előtt, mintsem szigorúan az esztétikát.
Ezzel nehéz is lenne vitatkozni, valljuk be:
Sportcipőről lévén szó, ez akár rokonszenves is lehet, bár − mint megjegyeztük − kevés az esély a kimagasló üzleti eredményekre a jószággal, ha nem kap olyan dizájnt, amiért az utca embere is rajongani képes.
A Hypebeast szakírója, Andy Chiu szokásos sorozatában, a The Sneaker Labben most profibban is kielemezte a csukát, és az alaposabb tanulmányozás után kicsit árnyaltabb eredményre jutott. Dicséretesnek tartja, hogy a gyártó 30 év után képes volt egy teljes légtalpat TPU-műanyag- és habmentesen megalkotni, illetve megjegyzi, hogy a Flyknit-felsőrész, ami ergonomikusan passzol a talphoz, jó választás volt a sorozathoz.
Chiu szerint gáz viszont a két elem (talp és felsőrész) illesztése, ami nagyon esetleges, bizonytalan, mert esztétikailag ezek nem passzolnak egymáshoz. Azt a példát mondja, amikor
egy király sportkocsira egy rosszul kiválasztott felnit dobnak
(ellenpéldaként hozva az Acronym x Nike Lunar Force csukát, amelyiken a cipzár szándékosan eldolgozatlanul lóg ki az összképből).
Teljesítmény, kényelem
Nagyobb gáz, hogy a cipőt a szakember igazán kényelmesnek sem tartja (és az igazat megvallva az internetes kommentelők egy része is hasonló véleményen van). Még sima felületen is instabil érzetet kelt, aminek az oka, hogy a
szokatlanul vastag talp miatt még az elülső lábpárnák is magasan fekszenek rá a talajra.
Ez egy hagyományos utcai cipőnél is hátrány, egy sportolásra (is) szánt csukánál pedig pláne.
Verdiktként azzal zárja, hogy a mostanság egyre inkább adidas dominálta piacon (ahol állítólag profitban még mindig a Nike az úr) nem ez a megfelelő válasz a fogyasztói igényekre.
Szerinted?