Egyszer arra a kifakadásomra, hogy szerintem túl sok a hülye ember a világban, egy kedves barátom találó érvvel így felelt: na de ha nem lenne ennyi idióta, kihez képest lennénk mi királyok? Úgy tűnik, ez a logika nem csak a szellemi kvalitásokra áll.
Az angol szlengben létezik egy elmés mozaikszó, a duff. Ez most nem a Simpson család jól ismert (kamu) sörmárkája, hanem egy modern, urbánus kifejezés:
designated ugly fat friend.
Magyarul: kijelölt ronda, kövér barát. A nem túl hízelgő jelzőből egy felejthető tinifilm is készült, kreatívan The Duff címmel, a sztorija pedig arra a közkeletű feltételezésre fókuszált, hogy tudniillik rondább társaságban te magad jóképűbbnek/szebbnek/whatever tűnsz. Na, ennek jött meg nemrég a tudományos igazolása.
Neves lapok is közölték a Psychological Science-ben megjelent kutatás eredményét, amit a Royal Holloway University szakemberei (igen, brit tudósok) végeztek önkéntesek bevonásával. A feladat egyszerű volt, a résztvevőknek különböző portrékat kellett értékelniük annak függvényében, mennyire tartják vonzónak az ott látott személyt. Egyszer egyedül, másszor többedmagával szerepelt a fotón az ember, utóbbi esetben mindig szépnek legalábbis kevéssé mondható illető társaságában. Na, vajon mikor volt a nyerőbb a főhős?
Csak eltereled a figyelmet, bro
A megaláztatás jegyében a projekt kitalálói egyszerűen csak „distractor faces„-nek nevezték a fényképek mellékszereplőit, a kísérlet miatt odarakott bétákat, az olcsóbb termékeket, a tesco gazdaságos egyedeket, akiknek a megjelenése minden esetben azt eredményezte, hogy az
eredeti szereplőt szebbnek látták az alanyok.
Ebből egy elég kézenfekvő párválasztási taktika következik: ha fel akarsz szedni valakit, vigyél magaddal még egy embert, megjelenésében nyilván kevésbé imponálót. A remek felfedezés felveti továbbá egy pompás üzleti vállalkozás ötletét is: ha a sikeres vadászat jegyében indulsz partizni, elküldünk veled egy rendkívül csúnya társat.
A bibi
Van azonban egy bökkenő: ez egy zéró végösszegű játszma. Nem meglepő módon ugyanis a fenti pszichés mechanizmus mindkét irányba működik: Dr. Nicholas Furl, a projekt egyik vezetője elmondta, hogy tapasztalataik alapján a kevésbé tetszetős fél még kevésbé tűnik attraktívnak, mintha egyedül lenne.
via Telegraph