Arnold Schwarzenegger akkor is gazdag ember lenne, ha sose fut be színészként

Szerző: Lakinger Béla

Talán nem ennyire gazdag – de tény, hogy milliomos befektető volt már azelőtt, hogy robotként utazgatott volna az időben.

Elmúltak már azok az idők, amikor Arnold Schwarzeneggert izomagyú fajankónak lehetett beállítani – különösen azóta, hogy republikánus jelöltként kétszer egymás után megnyerte a kormányzóválasztást az amúgy demokrata többségű Kaliforniában (és nem is kormányozta rosszul az államot).

Az azonban így is elterjedt tévhit, hogy a vagyonát eredetileg mégiscsak a látványos izomzatának köszönheti, pontosabban annak, hogy a filmiparban felfigyeltek a nem mindennapi kinézetére. Holott tudható róla, hogy sok más pályatársával ellentétben ő közel sem nincstelen színészpalántából lett valaki Hollywoodban.

Jókor megalapozta a jólétet

Tim Ferriss 2017-ben megjelent, Tools of Titans című könyvében már említette és most egy Grant Cardone üzletemberrel folytatott nyilvános beszélgetés során is elmondta, hogy mire az 1980-as években befutott színészként, addigra egészen más úton dollármilliomossá vált. A testépítőkarrierje során megkeresett pénzt ugyanis jól fektette be – még azelőtt, hogy 1980-ban közgazdasági diplomát szerzett volna.

 

 
 
 
 
 
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 

@grantcardonereels által megosztott bejegyzés

Schwarzi nem tagadja, hogy ehhez a saját szimatán kívül kellett egy neki jó tippeket adó figura: egy Olga nevű, libanoni származású nő, aki az első nagy üzletéhez hozzásegítette. Talált neki egy hatlakásos társasházat, amelyet 240 ezer dollárért árultak, és két év múlva 400 ezerért tudta továbbadni – úgy, hogy saját erőként csupán 27.500-at kellett letennie.

Később jó érzékkel vett további lakóházakat és irodaházakat, elsősorban Santa Monicában, és

nagyjából 30 éves korára meggazdagodott az ingatlanbefektetéseiből.

Az persze igaz, hogy annak idején a Conan, a barbár vagy a Terminátor főszerepéért kapott gázsi új szintre emelte az anyagi lehetőségeit. De a sztorija – amelynek háttere a hetvenes évek amerikai ingatlanboomja – azért jól mutatja, hogy ha történetesen sikertelen lett volna a filmes próbálkozása, akkor sem lenne elveszett ember.

Az említett könyvben azt is egyértelművé tette, hogy teljesen tudatosan fordult az üzleti élet felé, mert bár már akkor érdekelte a film, nem akarta arra bízni a megélhetését.

„Az évek során láttam, hogy azok az emberek, akik az edzőteremben edzettek és akikkel a színészképzésen találkoztam, mind nagyon kiszolgáltatottak voltak, mert nem volt pénzük. Meg kellett ragadniuk minden lehetőséget, amit felajánlottak nekik, mert ebből éltek”

– magyarázta, hozzátéve, hogy „nem akart ebbe a helyzetbe kerülni”. Most amúgy 76 éves, a vagyonát több százmilliósra becsülik.

via

Itt van még jó kis kontent