London legidősebb maratonfutója a 24. kilométernél elesett, de hősiesen baktatott tovább.

A Sandersteadben élő David Picksley 91 éves kora ellenére nem az a fotelban tunyulós típus: még fiatalon kezdett el futni, és a testmozgás gyorsan élete fontos részévé vált. Ötvenévesen úgy döntött, rámegy a maratonozásra, és jó egy évtizeden át részt vett mindenféle versenyeken – aztán 64. születésnapja után kivett egy kis pihit. 

Tavaly, 90 éves korában azonban elindult a londoni maratonon, nemcsak azért, mert újra rátört a kilométerhiány, hanem mert a szervezők a bélrák elleni küzdelemre gyűjtöttek adományokat, Picksley nővére pedig ebben a betegségben hunyt el még 1974-ben.

„Nagyon szép emlékeim voltak a londoni maratonról, semmi máshoz nem fogható az élmény a tömeggel, a zenekarokkal és az éljenzéssel. Szomorúan hagytam abba a maratonfutást 64 évesen, és úgy döntöttem, 26 év kihagyás után újra részt veszek a versenyen – csak futás helyett gyalogolva. A bélrák elleni küzdelmet támogatva méltó módon emlékezhetek a nőveremre, és remélem, hogy a segítségemmel összegyűjtött pénz segít a figyelem felkeltésében. Sokkal, de sokkal több életet lehetne megmenteni, ha az emberek tudnák, milyen tünetekre kell figyelniük”

– mondta tavaly Picksley.

Idén pedig úgy döntött, ismét elindul a versenyen, amelyen ezúttal is jótékony célokra gyűjtöttek pénzt – 67 millió fontot (több mint 30 milliárd forintot) sikerült összekalapozniuk.

91 éves korával ő lett a valaha volt legidősebb londoni maratonista, viszont nem ment neki zökkenőmentesen a dolog. A sétabotjára támaszkodva gyalogló férfi a 24. kilométer után megbotlott egy buckában, és arccal tompított.

Hanem hiába eredt el az orra vére, inspiráló leszaromságot mutatva, csuromvéres arccal is letolta a maradék 18 kilométert.

A távot 7 óra 57 perc alatt tette meg, bizonyítva, hogy a kor nem lehet kifogás. A neten mindenki odavolt az öreg- (de korántsem vén-) emberért, többen írták, hogy Picksley motiválta őket arra, hogy újra felhúzzák a futócipőt.