És hát ezek pont azok a dolgok, amiktől valós időben is boldognak érezheted magad.
Egy friss vizsgálat kimutatta, hogy akik a harmincas és hatvanas éveik között olyan munkát végeznek, amely kevés szellemi kihívással jár, azoknak kétharmadával magasabb az esélyük az enyhe kognitív zavarokra. Ugyanők emellett a demenciára is 37 százalékkal hajlamosabbak lesznek hetvenéves korukra azoknál, akiknek szellemileg izgalmas a melójuk.
Az Oslói Egyetem kórházában, Trine Edwin vezetésével elvégzett vizsgálat azt is kimutatta, hogy mindezen hatásokat az iskolai évek kompenzálhatják valamennyire. Például ha valaki járt főiskolára, az úgy 60 százalékkal csökkenti a rutinmunkák agyrombolását.
„Az aktív részvétel az életben, a céltudatosság, az új dolgok tanulása, illetve a társadalmi aktivitás hatékony eszköz az öregedés okozta kognitív hanyatlás ellen”
– hívta föl a figyelmet Richard Isaacson, a projektben szintén részt vevő floridai Neurodegeneratív Betegségek Intézetének kutatási igazgatója a CNN-nek. Hozzátette még:
„Ahogy a testmozgással növelhetjük és karbantarthatjuk az izmainkat, úgy az agyunk megmozgatása a gondolkodást, tervezést igénylő feladatok, meg a kollegiális interakciók révén segíthet a demencia megelőzésében.”
Az Amerikai Neurológiai Akadémia folyóiratában, a Neurologyban hozott tanulmányban megjelent eredmények 7000 norvég egészségügyi és foglalkozási adatai alapján bontakoztak ki. 32 éveskoruktól a nyugdíjba vonulásukig követték őket, 305 foglalkozástípus kognitív követelményeit kategorizálva.
Monoton melók
A kognitív szempontból nem védő kategóriába sorolt rutinmunkák gyakran ismétlődő manuális és szellemi feladatokat tartalmaztak, amelyek például a gyári munkára jellemzők. A legtöbb mintában a rutinmunkát végző emberek háztartási alkalmazottak, gondnokok, építőipari munkások, postai kézbesítők voltak.
A kognitívan megterhelőbb munkák nem rutinfeladatok voltak, bár persze ezek is tartalmaztak ismétlődő feladatokat. Ugyanakkor gyakrabban igényeltek kreatív gondolkozást, információelemzést, problémamegoldást, továbbá – és ez nagyon fontos –
az ötletek és infók másoknak való elmagyarázását.
Az ilyen szellemileg stimuláló munkákhoz olyan készségekre is nagy szükség van, mint mások irányítása vagy egyenesen motiválása.
„Ebben a csoportban orvosok, ügyvédek, könyvelők, mérnökök és a közszolgálatban dolgozók is szerepeltek, de a legtöbben tanárok voltak. Ők sokat érintkeznek mindenféle emberekkel, a diákok mellett szülőkkel, és sokat kell magyarázniuk, meg elemezniük az információkat. Mindezek pedig a legkevésbé sem rutinfeladatok” – mutatott rá egy meglepőnek tűnő, ugyanakkor teljesen logikusnak mondható eredményre Trine Edwin.