El tudod képzelni, min ment keresztül a fickó, aki hosszában átfutott Afrikán

Szerző: Lakinger Béla

Csak vicceltünk, nyilván egyikünk se tudja elképzelni. Örüljünk, hogy egyáltalán túlélte.

Kevesebb mint egy évvel ezelőtt, hogy elindult Dél-Afrikából, Russ Cook vasárnap Tunéziában végre elérte a Földközi-tenger partját. A 27 éves angol fickó hosszában végigfutotta Afrikát, 16 ezer kilométert téve meg 16 országon át. Ilyet elvileg senki sem csinált előtte.

Cook úgy tervezte, hogy pihenés nélkül, minden nap átlagosan másfél maratont teljesít így 240 nap alatt átszeli a kontinenst, de ez nem jött össze. Sérülésekkel, betegségekkel és logisztikai nehézségekkel küzdött – de megcsinálta és közben majdnem 1 millió dollárt gyűjtött jótékony célokra.

Tavaly április 22-én indult, olyan tapasztalatokkal a háta mögött, mint a könnyed bemelegítésnek tekinthető Isztambul-London táv. Ez sem tudta azonban felkészíteni arra, ami Afrikában várta. Az egészségügyi jellegű gondjai mellett volt, hogy kirabolták, eltévedt a dzsungelben és a finishez közeledve egy ideig nem kapott algériai vízumot.

A worthingi férfi egyébként akkor kezdett el futni, amikor

megelégelte, hogy a túlzott alkoholfogyasztása, a szerencsejáték-szenvedélye és az ezekkel összefüggő mentális problémái kezdik maga alá temetni.

Lényegre törő hozzáállását talán az a mondat adja vissza a legjobban, amit a befutó után mondott az őt váró újságíróknak:

„Eléggé elfáradtam.”

Nahát.

Az első nagy csapás 50 nappal a rajt után érte, amikor angolai fegyveres rablók kamerákat, telefonokat, útleveleket és készpénzt zsákmányoltak tőle és a kísérőitől. A 200. nap környékén, Nigériában két napot is kihagyott, hogy megvizsgálják a krónikus hátfájdalmát. De ezen az epizódon elég gyorsan túljutott:

„Nem találtak csontsérülést, ezért úgy gondoltam, az egyetlen lehetőség befejezni a nyivákolást, beszerezni a rendelkezésre álló legerősebb fájdalomcsillapítókat, és irány ismét a zombiként trappolás”

– idézte az ultrafutót a BBC internetes oldala.

A zombis kifejezés idővel nagyon találó lett: a Szaharát ugyan kikerülte, amennyire lehetett, de a sivatag szélén is pusztító volt a hőség és a homokviharok, ezért ott jobbára éjjel futott. Ekkor következett az algériai közjáték, ahol a helyi brit nagykövetség közbenjárására is szükség volt, hogy különleges vízumot kaphasson.

Vasárnap elérte a tunéziai partot és megkapta, amire az indulása óta vágyott: egy epres daiquirit. A futásról készült videókat itt lehet nézegetni,

Itt van még jó kis kontent