És mellesleg győzött. Cliff Young nemzetközi elismerést szerzett azzal, hogy hitt önmagában.

Cliff Young igazi ausztrál futóikon és legenda. 1983-ban azzal sokkolta a futóvilágot, hogy kevesebb mint 6 nap alatt teljesített egy finoman szólva is embert próbáló, 875 kilométeres versenyt. Ez a páratlan bravúr kerek két napot vert a fennálló rekordra. Youngnak nem volt komolyabb maratoni vagy egyáltalán, futótapasztalata, mégis felülkerekedett tíz másik – tapasztalt és profi – futón.

Minderre alvás nélkül, zsenge 61 évesen volt képes – gumicsizmában.

A Victoria állambeli Beech Forestből származó burgonyatermesztő, Cliff Young Colacban csatlakozott be a versenybe, amely egy Sydney-ből Melbourne-be tartó ultramaraton része volt. Egyszerűen be akarta bizonyítani, hogy soha nem lehetünk túl öregek a határaink feszegetéséhez. Rekordteljesítménye aztán bejárta a világot és Young számtalan rajongót szerzett.

A kora még hagyján, hiszen a futók között külön kasztot képviselő ultrafutók legjobbjai mindig is az 50 felettiek közül kerültek ki. De a tetejébe futócipő híján abban trappolt, amiben nap mint nap a munkáját végezte a földeken. Míg szokatlan megjelenése a tömeget megmosolyogtatta, az édesanyja támogatta fiát álmai megvalósításában. Mrs. Young nemcsak igazi inspirációt adott, hanem Cliff edzője is volt, segített neki formába lendülni.

Youngnak hiába nem volt korábbi versenytapasztalata, úgy érezte, a neveltetése és a háttere miatt megvan benne, ami egy ilyen extrém sportteljesítményhez kell. Gyerekként egy juhfarmon nőtt fel,

az volt a feladata, hogy vihar idején összegyűjtse és biztonságba helyezze a juhokat.

A farm hatalmas, 2000 hektáros volt, ezért rengeteget kellett szaladgálnia, hogy összeszedje a birkákat. Sokszor három napba is beletelt, mire összeszedte a nyájat, vagyis úgy alakult, hogy szinte egész életében órákon át rohangászott. Mivel a maraton 5 napos volt, tudta, hogy sok profihoz képest is előnyben van az a kitartás, és az állóképesség terén.

Nemzetközi elismerést szerzett azzal, hogy hitt önmagában, sőt, Ausztrália egyik nemzeti hősévé vált. Eltökélt volt, hogy alvás nélkül fejezi be a versenyt – amire korábban nem volt példa. Tehát

nemcsak nappal futott, hanem éjszaka is, miközben a mezőny pihent.

Így aztán hamar akkora előnyre tett szert, amely egyszerűen túl nagy volt ahhoz, hogy a riválisai utolérhessék. A második helyezett is több mint 9 órával maradt el mögötte. Arra a kérdésre, hogy hogyan tudott a feladatra koncentrálni, azt válaszolta, hogy képzeletben végig „birkákat üldözött, és megpróbálta lefutni a vihart”.

Ilyen egyszerű!