Az iowai Dale Schroeder sztorija nem mai, de azok, akiknek az életét boldoggá tette, örökké hálásak lesznek neki, ezért sosem lehet késő megemlékezni róla.

Az iowaiak az amerikai legendáriumok szerint takarékos emberek, és akárcsak a közhelyeknek és a sztereotípiáknak, a legtöbb ilyen modern legendának is van igazságalapja. Eklatáns példa erre Dale Schoeder, aki igen szerény élete során összespórolt 3 millió dollárt.

Pedig csak egy egyszerű ács volt, aki mindvégig, hatvanhét éven át egyetlen cégnél dolgozott. Igaz, nem volt felesége és gyereke sem, ami kétségkívül sokat számíthatott a takarékoskodásban, de akkor is:

mutasson már valaki egy magyar ácsot, vagy bármi hasonló munkát végző embert, aki legyen bár agglegény egész életében, 67 év alatt félre tud/ott rakni 600 millió forintot

(Schoeder 2005-ös halálakor kb. ennyit ért forintban hárommillió dollár).

Ő is szegénységben nőtt föl, ami alapvető indíttatás volt, hogy másokon segítsen, de arról, hogy mennyi pénze van, senki nem sejtett semmit. Halála előtt elment egy ügyvédhez, akivel közölte:

„Soha nem járhattam főiskolára. Emiatt szeretnék segíteni gyerekeknek, akiknek szintén nincs lehetőségük erre.”

Mikor az ügyvéd és Nielsen, a barátja is megtudta, hogy mégis mekkora összegről van szó, leestek a székről. Schoeder konkrétan pedig megmondta, hogy ezt az elképesztő összeget iowai kisvárosi gyerekek főiskoláztatására kell költeni.

Az egyik szerencsés, aki a hatalmas pénzből elvégezhette a főiskolát, Kira Conard volt. Elég jól tanult a középiskolában ahhoz, hogy a felsőoktatásba járhasson, de családjának nem volt pénze rá: „Egyszülős háztartásban nőttem föl, három nővérem van, nyilvánvalóan mind a négyünknek nem volt elég pénz, hogy főiskolára mehessünk” – mondta.

Kira Conard pszichoterapeuta akart lenni, és saját bevallása szerint teljesen lebénította, hogy úgy érezte, képtelen megvalósítani az álmát, aminek az oka kizárólag a pénzhiány. De egyszer csak megcsörrent a telefonja, a vonalban Dale Schroeder ügyvédje volt, aki elmondta, hogy ügyfele jóvoltából mehet főiskolára.

Rajta kívül még harminckét iowai kisvárosi gyerek kapott ilyen telefonhívást. Ők aztán Dale gyerekei néven alapítottak klubot, és rendszeresen összejárnak, hogy tisztelegjenek az ember előtt, aki megváltoztatta az életüket. Ők ma már tanárok, orvosok, pszichológusok, és persze barátok is lettek. Dale Schroeder végső kívánságként annyit kért tőlük, hogy adják tovább, csinálják utána a jótettet.