Van egy generáció, amely nem szívesen hívja így egy ruhadarabját. Sikerülhet-e átnevezni?
Már évekkel ezelőtt lehetett olvasni arról, hogy angol nyelvterületen sokakat zavar a ki tudja, hányadik virágzását élő fehér atlétatrikó elnevezése, és szívesen elterjesztenének az asszonyverő helyett valami kevésbé offenzívat. A New York Post konzervatív bulvárlap minapi cikke szerint a dolog még mindig pörög a közösségi médiában, de egyelőre nem látszik egyértelmű győztes.
A detroiti névadó
A kifejezés valószínűleg a negyvenes évekből ered. Volt akkoriban Amerikában egy nagy feltűnést keltő bűneset, amikor egy James Hartford nevű michigani férfi halálra verte a feleségét. A tévében sokat emlegették egyszerűen úgy, hogy „Detroit wife beater” és mivel rendszerint ugyanazt a koszos atlétás fotót mutogatták róla, a ruhadarab és a szófordulat feltehetően összeforrt.
Az egyszerű, ujjatlan fehér alsóruhát sokáig a sztereotipikus munkásosztálybeli férfihoz társították. A popkultúrában Marlon Brando tette halhatatlanná Tennessee Williams A vágy villamosa című darabjának 1951-es filmváltozatában, később nagyot ment a hiphopszcénában, aztán elfogadott utcai viselet vált belőle.
A ruhadarabbal a tiktok-generáció tagjainak sincs bajuk, csak a (bece)nevét szeretnék megváltoztatni. Próbálkoztak már a wife loverrel és a wife blesserrel is, de a legtöbb támogatója a wife pleasernek van – csakhogy annak ellenfele is akad bőven, hiszen a szexuális töltete miatt természetesen elhasal az érzékenységteszten.
Mások az egész feleséges koncepciót kukáznák. A földhözragadtabbak amellett kardoskodnak, hogy nevezzük egyszerűen alsóingnek (undershirt), a legjózanabbak pedig azt vetik fel, hogy mi lenne, ha az eredeti nevét használnánk, miszerint atlétatrikó (tank top).
– idézi a cikk a 24 éves Jace Martinez divatinfluenszert.
Martinez és társai érzései érthetőek, a törekvésük mögötti jóindulatot sem vitatnánk el. Azt ugyanakkor nem tartjuk valószínűnek, hogy egyhamar sikerrel járnak a nyelvújítók. Elfelejtik ugyanis, hogy a kifejezés népszerűségének nyilván megvan az oka – és nem az, hogy a használók tömegei helyeselnék vagy szórakoztatónak találnák a családon belüli erőszakot. Hanem az, hogy a szókapcsolatot frappánsnak érzik: a figura, amelyet felidéz, még mindig kellően jellegzetes ahhoz, hogy az elnevezésnek komikus töltete legyen.
És nem, ilyenkor nem a nőverést találjuk viccesnek. Ugyanúgy, ahogy a South Parkban elhangzó zsidózásban sem az antiszemitizmus mulatságos, hanem