A fő ok a társadalmi szocializáció. Javulhat a helyzet, ha nem fojtod el mindenáron az érzéseid.

Régi pszichológiai megfigyelés, hogy a férfiak jelentős része kényelmetlenül érzi magát, és hajlamos bezárkózni, amikor egy nő erős érzelmeket mutat. Ez különösen igaz, ha az illető ingerült, de a jelenség rendszerint akkor is fennáll, ha pozitív töltetű érzelemről van szó, például izgatottságról vagy egyszerűen kitörő örömről.

A dologban az az érdekes, hogy a kényelmetlen érzés akkor is jelentkezhet, ha a nő aktuális érzelmi állapota nem is a férfiról szól, hanem valamilyen külső ok miatt alakul ki a szorongás vagy zaklatottság. Ilyenkor hiába nyugtatja akár azzal a partnerét, hogy másra mérges, nem őt akarja bántani, gyakran ez sem elegendő a harmónia helyreállításához.

Felelős vagy a rózsádért

Vajon miért frusztráló sokaknak egy nyíltan érzelmes nő társasága? Miért találják a nők érzelmeit figyelmen kívül hagyhatatlannak? – ezekre a kérdésekre kínál többrétegű választ a Psychology Today minap megjelent cikke. A szerző, a férfipsziché specialistájának számító Avrum Weiss pszichoterapeuta mindenekelőtt azt emeli ki, hogy a férfiakat gyakran úgy nevelik, hogy felelősnek érezzék magukat a nők boldogságáért. Ezért

ha a társukat boldogtalannak látják, akkor azt úgy élik meg, hogy valamilyen fontos feladatukban kudarcot vallottak.

Emellett sok férfi kevésbé ismeri a saját érzéseit, és kevésbé is képes kifejezni őket, így hátrányos helyzetben érezheti magát, amikor a partnerével folytatott beszélgetés érzelmesebbé válik – ezért ragaszkodik ahhoz, hogy a kommunikáció racionális maradjon. Nagyjából úgy, mint egy külföldre utazó amerikai, aki elvárja, hogy mindenki angolul beszéljen vele, ahelyett, hogy próbálkozna az adott ország nyelvével – írja Weiss.

Mindennek persze az az oka, hogy a férfiakat a társadalom már gyerekkortól arra szocializálja, hogy kevésbé legyenek érzelmileg folyékonyak, mint a nők, hiszen a kultúránk az érzelmek világát női szférának tekinti.

ugyebár.

Az idegenkedés az erős érzésektől tapasztalatokon is alapul: sokan tudják, hogy az érzelmek ragályosak, mint az ásítás. Egy emocionális ember közelében nagyobb valószínűséggel sejti meg az ember a saját belső rezdüléseit, amelyeket amúgy megtanult elfojtani. Olyan ez, mint gyógyult alkoholistaként egy bárban üldögélni – szól a következő szemléletes példa.

Vannak férfiak, akik mindezt úgy fordítják le, hogy ők érzelmileg nem elég „fejlettek”, ami csak annyiban igaz, hogy az érzelemkifejezésben mutatkozó különbségek nem veleszületettek, hanem nagyrészt tanultak. Ők azonban azt tudatosítják
magukban, hogy valami baj van velük, ezért félnek, hogy olyan szituációkban, amikor „illene” érzelmeket mutatniuk, nem lesznek képesek rá.