Több tanulsága is van a sztorinak, amiben gyakornokok pampogtak azért, hogy sneakert hordhassanak.
Mielőtt a következő hírt elmondom, elmesélek egy rövid sztorit arról, hogyan állnak manapság a nagyvállalatok az öltözködéshez.
Pár éve én még egy sales csapatot vezettem egy médiavállalatnál, és az üzletkötőknek van egy olyan tulajdonságuk, hogy ugye sokat tárgyalnak. Ebben meg segít, ha az ember magabiztos és igényes a külsejére. A tapasztalataim alapján pedig teljes bizonyossággal kijelenthetem: a karót nyelt, szélsőségesen konzervatív elegancia nem a sikeres üzletember egyetlen alternatívája az öltözködésben. A munkatársaimtól sem vártam el, hogy szükségszerűen frakkban és csokornyakkendőben járjanak, mert egy zakós, laza-elegáns szettben, bringán a tárgyalásra érkező ember is tud legalább annyira karizmatikus és hiteles lenni manapság, mint egy a fehér ingjét csurom vizesre izzadt, csapzott, nyakkendős úr. A saját öltözködési gyakorlatunknál pedig még beszédesebb, hogy rengeteget tárgyaltam business casualbe bújt vezetőkkel, menedzserekkel, akiken a sneaker sokszor nemcsak jobban állt, de alighanem még drágább is volt, mint egy klasszik makkos cipő.
Hogy csinálják a nagyok?
Bár nagy pénzügyi cégnél, mint a J.P. Morgan vagy a PwC, nem dolgoztam soha, de szintén szakmai beszélgetések alapján (konkrétan pr munkatársaktól) tudom, hogy ezek a vállalatok is egyre inkább szeretnék levetkőzni a fiatal munkavállalók számára kevéssé vonzó, oldschool, unalmas bürokrata imázst, ennek egyik kicsi, de fontos lépéseként enyhítve a korábbi, szigorú előírásaikon. Nemrég épp a fentiek egyikéről jelent meg egy cikk a témában.
Vásárolna-e Ön használt autót ettől az úrtól?
Ennek fényében izgalmas a mostani sztori, amit egy üzleti magazin publikált pár napja. Egy cégnél a gyakornokként dolgozó fiatalokat zavarni kezdte, hogy a munkahelyen kettős standardot alkalmaznak az öltözködésben, vagyis sokan viszonylag laza cuccokban járhatnak be, míg nekik tökig begombolva, öltönyben és nyakkendőben kell lófrálniuk minden nap. Az ifjak megbeszélték, hogy írásban benyújtanak egy kérvényt a menedzsmentnek azért, hogy lazítsanak a rájuk vonatkozó előírásokon, például másokhoz hasonlóan ők is bejárhassanak sneakerben, ha nem indokolt az elegánsabb viselet.
A menedzsment válasza az volt, hogy
a teljes gyakornoki gárdát azonnal kicsapták.
A srác szerint teljes sokkban volt mindenki, mert a levél egyáltalán nem volt tapintatlan, a lehető legprofibban, tisztelettel megfogalmazott kérés volt inkább, ráadásul teljesen megalapozott. A sztori a munkáltató szemszögéből viszont tök máshogy nézett ki, és ezt az eredetileg a levelet közlő Askamanager.org szakértője ki is fejtette.
Petició? Hülye-e vagy?
Egyrészt, fiúk-lányok, ha új munkatársak vagytok egy helyen, pláne ha gyakornokok, és valami nem tetszik, ne petícióval kezdjétek már ugyan, mert az olyan, mint amikor stopposként felvesz egy zöld Suzuki, te meg azon kezdesz sírni, hogy nyomja már át a rádiót a Balázsékra. Különösen kellemetlen, hogy mint utóbb kiderült, a cég munkatársa, akire hivatkozva ők is szerették volna kérni az „egyenlő bánásmódot”, valójában egy katonai veterán, aki elveszítette az egyik lábfejét, ezért engedték meg neki, hogy olyan sportcipőt viseljen, ami számára kényelmes. Ouch.
Egészében véve persze a kirúgás egy ilyenért túlreagálásnak tűnik, de − ahogy a szakértő szintén elmondta − nem biztos, hogy vezetőként ő szívesen dolgozna hosszú távon olyanokkal, akik már a gyakorlati idejük alatt a vállalati irányelvekkel szemben szervezkednek. Jogos.