Minden napját igyekszik a háromból egy vállalatnak szentelni, de így is fájdalmasan sok energiáját viszik el.
Elon Musknak a Teslán kívül másik két gigacége is van (Twitter, SpaceX), ráadásul előszeretettel vesz részt ezek operatív irányításában, ami távolról sem szokványos és nem is túl egészséges állapot. Nem meglepő, hogy kedvenc nagyotálmodó milliárdosunk sem volt képes még megszokni az új tempót. Úgy fogalmazott, egyszerre három céget vezetni felér egy kínzással.
„Pont annyira hosszúak és bonyolultak a napjaim, mint gondolják”
– mondta Musk a Wall Street Journal által szervezett cégvezetői tanácskozáson. Egyszerre három ekkora vállalat mindenhatójaként a munkanapjaira az a legjellemzőbb, hogy „Nagyon sok a kontextusváltás”, ez pedig számára elég fájdalmas.
Azt mondja, éppen ezért a dolgait mindig igyekszik úgy alakítani, hogy egy nap csak egy cégre kelljen fókuszálnia, ami persze nem sikerül mindig, sőt. Musk elmondta azt is, hogy csak egy részmunkaidős asszisztense van, és amúgy is saját maga intézi teendői ütemezését, mert
„lehetetlen, hogy valaki más tudja, mik a prioritások”.
Állítása szerint amikor ébren van, többnyire dolgozik, és általában csak hajnali 2-kor fekszik le aludni. A következő hetekben azt tervezi, hogy lemond a három vezérigazgatói állása egyikéről, miután felvette az NBC Universal korábbi reklámfőnökét, Linda Yaccarinót, hogy irányítsa a Twittert.
Amint Yaccarino megérkezik, Musk a Twitternél már csak ügyvezető elnök és technológiai vezető lesz.
Vannak már tervei azzal kapcsolatban is, hogy ki vehetné át tőle a cégbirodalmat, amikor eljön az ideje. Tekintve, hogy Elon Muskról van szó, még véletlenül sem a szokásos, klasszikus forgatókönyvre kell számítani. A legkézenfekvőbb tipp hároméves fia, a céges rendezvényeket is sűrűn látogató X AE A-XII volna, vagy esetleg valakik(k) más a további nyolc Musk-gyermek közül (a legidősebb már 19 éves).
A gyerekek ne számítsanak sok jóra
Kijelentette azonban, nem híve annak a szokásnak, hogy a gyermekek automatikusan részesednek a szüleik cégeiből, még akkor is, ha nincs érdeklődésük, hajlandóságuk vagy képességük annak irányítására. Szerinte ez egy „nagy tévedés”. Egy ideje már mérlegeli, hogy a halála után mi legyen a tulajdonrészeivel, de döntést még nem hozott. De váratlan helyzetekre vannak vészmegoldásai:
„Van néhány konkrét személy, akikről már elmondtam a cégek igazgatótanácsainak, hogy ha valami váratlanul történne velem, akkor őket ajánlom az irányítás átvételére. De rajtuk múlik, dönthetnek úgy is, hogy más irányba mennek.”
A tehetős amerikaiak körében elterjedt munkalkoholizmus problematikájáról és annak kezeléséről egyébként épp néhány hete írtunk: