Az „aranykarú” eposzi jelzővel emlegetett ember szervezete ipari mennyiségben termel ritka kincsnek számító antitesteket.
Az ausztrál James Harrison 1954-ben, 14 évesen kórházba került, el kellett távolítani a fél tüdejét, az életét végül vérátömlesztés mentette meg. Néhány év múlva, éppen e beavatkozás következményeképpen, lehetősége nyílt, hogy mások életét menetse meg a vérével, és ezt évtizedeken át annyiszor tette meg, amennyiszer csak tudta.
„Minden adag vér értékes, de Jamesé különösen az. Egy életmentő gyógyszert állítanak elő belőle, amelyet olyan anyáknak adnak, akiknek a vére veszélyezteti a születendő gyermeküket”
– idézte tavaly megjelent cikkében az IFL Science Jemma Falkenmire-t, az Ausztrál Vöröskereszt véradószolgálatának munkatársát.
Harrison életmentő képességének a magyarázata, hogy a vérében rengeteg úszkál egy ritka antitestből, az anti-D nevűből. Létezik egy magzati és újszülöttkori hemolitikus betegség, a Rhesus D vagy HDN, amely a terhesség alatt is előfordulhat, és rendkívül veszélyes – súlyos lép- és májproblémákat, agykárosodást, akár halált is okozhat a magzatnál. Ez ellen vethető be az anti-D.
De hogyan?
A nyolc vércsoportot az határozza meg, hogy kinek milyen antigének és antitestek vannak jelen vagy hiányoznak a vérében. Négy fő kategóriát különböztetünk meg: A, B, AB és 0, és ezek mindegyike felosztható Rhesus-pozitív vagy Rhesus-negatív változatra.
A Rhesus-pozitív azt jelenti, hogy a vérsejtek hordozzák az RhD antigént, míg a Rhesus-negatív vér nem hordozza. Ez akkor válik fontossá, ha valakinek mondjuk vérátömlesztésre van szüksége. A Rhesus-pozitív emberek ugyanis kaphatnak Rhesus-negatív vért, de fordítva nem, mert ha egy Rhesus-negatív szervezet észleli az RhD-t, idegen testként kezeli, és védekezik a betolakodó ellen.
Az anti-D antitest azért létezik, hogy RhD antigének után kutasson, megtalálja és elpusztítsa őket. Ha egy RhD-negatív személy egyszer RhD-pozitív vérrel érintkezett, akkor ezeket az antitesteket kifejleszti és örökre megtartja. A terhesség során ez a reakció pusztító hatású lehet. Amikor valaki terhes, kis mennyiségű magzati vér elkerülhetetlenül keveredik az övével – és
ha a magzat vére RhD-pozitív, a terhesé pedig negatív, akkor ugyanazt az immunreakciót váltja ki, HDN-t okozva.
Ez a probléma volt valaha a magas csecsemőhalandóság az egyik okozója, sok gyereknél pedig élethosszig tartó súlyos fogyatékossággal járt. A hatvanas években aztán kiderült, hogy a HDN megelőzhető egy anti-D-injekcióval – ugyanazzal az antitesttel, amely az állapotért felelős. Kis mennyiségű anti-D bejuttatásával meg lehet akadályozni, hogy a veszélyes immunreakció bekövetkezzen. Az RhD-negatív terhesek ezért ma is kapnak anti-D injekciót, így a HDN-esetek szerencsére gyakoriból nagyon ritkává váltak.
Az anti-D-hez az azt tartalmazó vérplazmából lehet hozzájutni: olyan RhD-negatív emberekéből, akik valamikor érzékenyültek az RhD-antigénekre. A gyerekkori vérátömlesztése miatt pedig Harrisonbannak vödörszámra van belőle.
„Nagyon kevés ember rendelkezik ilyen erős koncentrációban ezekkel az antitestekkel. A szervezete rengeteget termel belőlük, és amikor adományoz, akkor még többet termel”
– mondta Falkenmire a Sydney Morning Heraldnak.
Amint Harrison tudomást szerzett a vére jelentőségéről, olyan gyakran jelentkezett plazmaadásra, amilyen gyakran csak lehetett. Összesen 1172-n van túl. Tavaly, 81 évesen azért kellett befejeznie, mert Ausztráliában ez az életkor a véradás felső határa.
Minden egyes adag anti-D, amelyet 2022-ig előállítottak Ausztráliában, James véréből származott.
Ma közel 2,5 millió olyan gyerek és felnőtt él az országban, aki neki köszönheti az életét, de minimum az egészségét. Nem csoda, hogy megkapta az egyik legrangosabb állami kitüntetést. Ő azonban sohasem kerített nagy feneket a dolognak:
„Vannak, akik azt mondják nekem, ‘ó, te egy hős vagy’. Holott mindig egy biztonságos szobában adtam vért, közben kaptam egy csésze kávét és valamit, amit rágcsálhattam. Aztán mentem a dolgomra. Nem volt ebből semmi problémám vagy nehézségem.”
Plazmaadáskor testsúlytól függően 600-850 millilitert vesznek le. A vér egy zárt csőrendszeren folyik át, ahol centrifugálják vagy szűrik, így választva el a plazmától a vér más alkotórészeit, amelyeket visszajuttatnak a szervezetbe. Az egész körülbelül 45 percig tart. Mivel kevésbé terheli meg a szervezetet, a véradásnál sokkal gyakrabban lehetséges – hogy pontosan milyen rendszerességgel, annak a szabályozása országonként eltér.