Ugyanis egyre kevesebb akad belőlük, ami súlyos következményekkel jár. Van megoldás, csak csinálni kéne.
Cicero meglátása, miszerint a bölcsesség után a barátság a legjobb dolog, amit a halhatatlan istenek az emberiségnek adtak, nem nagyotmondás. A kutatások szerint a támogató barátságok hiánya az elidegenedés, az erőszak, a depresszió, a függőségek és az öngyilkosság növekedéséhez vezet.
Ezért is nagyon aggasztó, egyben szimptomatikus, hogy az elmúlt 100 évben drámai mértékben csökkent a férfiak közötti valódi barátságok száma. A kifejezést persze sokat használják, de az így leírt emberi kapcsolatok többsége valójában sokkal felszínesebb, ismerősi-haveri viszony.
Milyen az igazi?
Arisztotelész a Nikomakhoszi etika VIII. könyvében a barátságok három típusát írja le. Az első a haszonelvű barátság, olyan kapcsolat, amely általában valamilyen külső cél elérése céljából jön létre. A filozófus szerint ez a legsérülékenyebb, szigorúan véve valójában nem is barátság. A második az élvezet barátsága, de ez is csak addig létezik, amíg külső megerősítést kap.
A harmadik, Arisztotelész szerint az egyetlen „igazi”: a jóság vagy erény barátsága. Arról szól, hogy másokat támogassunk, mintsem arról, hogy minket támogassanak.
Ez a legritkább, de egyben a legtartósabb is, mivel nem függ külső jutalmaktól.
Nemcsak az ókoriakat foglalkoztatta a barátság mibenléte. Charles Darwin megfigyelte, hogy az egészséges, kölcsönös kapcsolatok nélkülözhetetlenek a sikeres közösségekben, és felvetette, hogy az emberi társadalomnak is az alapját képezik. A 20. századi kutatások pedig kimutatták az összefüggést a támogató kapcsolatok, valamint a mentális és fizikai egészség, az önbecsülés között.
A személyes kapcsolatok erodálódását szívesen írják a digitalizáció számlájára, de ez nem magyarázza meg, hogy az elidegenedés miért érinti aránytalanul nagy mértékben a férfiakat.
„A történelemben a férfibarátság egy intenzív interperszonális kapcsolat volt, tele őszinte önfeltárással és érzelmességgel, ez azonban a 19. század végén elkezdett megváltozni”
– írja a Psychology Today cikke.
A szerző, George S. Everly, a Johns Hopkins Egyetem tanára szerint úgy tűnik, a változás nagyrészt az úgynevezett „tradicionális férfiasság” kialakulásának eredménye. Jellemzői ugyanis az érzelmi távolságtartás, a szorongás tagadása, a függetlenség, a versengés, sőt az aszociális vonások, amelyek gyakran a „magányos farkas” személyiségtípusban testesülnek meg. Így lesz a férfiszerep része az érzelmi beszűkülés és az elzárkózás a kölcsönös függéstől – írja a pszichológus.
A mély barátságok szerinte az alábbi tényezők megteremtésén munkálkodva éleszthetők fel:
- Megértés, amely a közös érdekeken, a közösen megélt tapasztalatokon és a közös kihívások legyőzésén alapul.
- Önfeltárulkozás, amely a megbízhatóság feltételezésén alapul. A gyakori kommunikáció táplálja.
- Megbízhatóság, amely egyszerre jelent lojalitást, és azt, hogy lehet valakire számítani.
- Támogatás, amely azon az őszinte vágyon alapul, hogy a másik sikerét, boldogságát, jólétét viszonzást elvárása nélkül előmozdítsuk.
Már nagyon korán oda kell figyelni: