Egy magyarországi kutatás szerint a nehezen megközelíthető, idegenek által gyakran barátságtalannak elkönyvelt kutyák tanulási teszteken felülmúlják barátságos fajtársaikat.

A kutyatartás egyik csodája az ember és állat között kialakuló, megbonthatatlan kötelék, amely közvetlenül vagy közvetve akár olyan dolgokra is képes, mint az ember mentális problémáinak orvoslása. A kutyás lét egyik mellékesnek tűnő, jóval prózaibb velejárója az is, hogy mások hogyan vélekednek a kutyánkról, ami befolyásolhatja a rólunk kialakított képet is.

Különösen kínos helyzeteket ereményezhet például egy notóriusan barátságtalan, nehezen megközelíthető természetű eb. Sokan feszélyezve érezhetik magukat tőle, és úgy érzik, állandóan magyarázkodniuk kell miatta, még annak ellenére is, hogy feltétel nélkül imádják négylábú élettársukat.

Nekik lehet jó hír az a következtetés, amire az ELTE Etológia Tanszékének 2021-es kutatása jutott. Pongrácz Péter, Rieger Gabriella és Vékony Kata tanulmánya ugyanis arra jutott, hogy a barátságtalannak elkönyvelt kutyák jellemzően jó tanulók.

Íme néhány olyan tulajdonság, amelyek alapján a kutatók a barátságtalan kategóriába sorolták a kutyákat:

• mindenkit megugat,
• vicsorog vagy odakap, ha megzavarják,
• nem jön, ha hívják,
• óvja a táplálékát, hogy elzárja más kutyák vagy emberek elől,
• nyugtalan.

Nos, általában ezek azok a példányok, melyeknek speciális igényeik és antiszociális viselkedésük alapján az állatmenhelyek szerint különleges gazdára van szükségük.

Pongrácz Péter szakterülete a kutya-ember interakciók tanulmányozása, és azért végezte a kísérleteket, mert korábbi kutatásai során észrevette, hogy az olyan háztartásokban, ahol egynél több kutyát tartottak, a domináns és alázatos kutyák eltérő tanulási stílust mutattak.

Négylábú alanyai kétféle vizsgálatban vettek részt, a kutya feladata mindkét esetben ugyanaz maradt. Dr. Pongrácz és munkatársai egy V-alakú drótkerítés mögé helyeztek el egy kedvenc csemegét vagy játékot. A kutyák ilyenkor ösztönösen megpróbálnak egyenesen a csemege felé menni, ami ebben az esetben nem vezetett célra.

Ezért úgy kellett nekikezdeniük, hogy először távolabb mentek a csemegétől, megkerülve a kerítést, amivel közel kerülhettek hozzá. A kutyaelme számára ez nagyon furcsa. Hiszen a csodálatos illatú kaja ott van az orra előtt, miért is menne el tőle?

„Elég nehéz feladat ez egy kutyának, ha magára van hagyva vele”

– mondja Dr. Pongrácz.

A kutyák szociális tanulók, ami azt jelenti, hogy ha láthatják, mit csinál egy másik kutya vagy személy, megtanulják azt. A korábbi vizsgálatokban a többkutyás otthonban domináns pozíciót betöltő kutyák reménytelenek voltak a tanulásban a többi kutyák megfigyelése révén, míg az engedelmesebb kutyák nagyon jól teljesítettek. Ám amikor egy személy bemutatta a megoldást, mindegyik kutya ugyanúgy megoldotta a feladatot.

Pongrácz doktor úgy döntött, hogy a legutóbbi kísérletekben a kutyák és a gazdák kapcsolatát fogja vizsgálni. A tulajdonosok kitöltöttek egy kérdőívet, és a kutyáikon is elvégeztek néhány tesztet. Az eredmények elemzését követően mind a tulajdonosok felmérése, mind a kutyatesztek alapján a kutatók barátságos és barátságtalan kategóriába sorolták a kutyákat.

A kísérlet során a kutyáknak ezúttal ki kellett hozniuk egy tárgyat a V-alakú kerítés mögül. Mindkét csoport alanyai ugyanúgy teljesítettek, amikor maguknak kellett rájönniük a problémára, és akkor is, ha a gazdáik megmutatták nekik a módját, hogyan juthatnak hozzá. Azonban

mikor egy idegen mutatta meg, miként lehet megszerezni a tárgyat, a barátságtalannak ítélt kutyák észrevehetően és szignifikánsan jobban teljesítettek.

„Figyelmesebbek voltak” – mondta Dr. Pongrácz, aki egyébként maga is négy teljesen különböző egyéniséggel bíró mudi gazdája. Hogy pontosan miért rendelkeznek jobb objektív tanulási készséggel a nehezebb természetű kutyák, az még továbbra is megválaszolandó kérdés, a hosszas tanulmány egyértelmű eredményei ellenére is.

Könnyen lehet, hogy további specifikus vizsgálatokkal egészen érdekes összefüggésekre is fény derülhet a jövőben. A kutyák immár 12 ezer éve velünk élnek, mégis rengeteg a feltérképezésre váró dolog a viselkedésükkel és a képességeikkel kapcsolatban.

Nemrégiben például Csányi Vilmos etológusprofesszor arról a felfedezésről számolt be az RTL+ új dokumentumfilmjében, hogy egy külföldi kutatás során olyan kutyákat találtak, amelyek képesek megkülönböztetni az igéket a főnevektől, így akár az emberi beszéd bizonyos mértékű elsajátítása sem lehet teljességgel utópisztikus gondolat.