Jayson Tatum nem felejtette el, honnan jött, egy bankkal összeállva jótékonykodik.
Távol álljon tőlünk, hogy jóakarati minimumokat jelöljünk ki embertársainknak, de annyit talán rögzíthetünk, hogy a fiatalon nagyon meggazdagodó figurák, színészektől a sportolókig, átmennek egyfajta teszten: eszükbe jut valami jót tenni a tenger pénzükkel, vagy túlságosan lefoglalja őket a drága autók, órák és sneakerek egymásra halmozása?
A legjobb azt látni, amikor valaki nemcsak úgy hozzávág egy kis pénzt az első szembejövő civil szervezethez, hogy letudja a kötelező penzumot (persze ha így tesz, azért is jár egy kisebb pacsi), hanem valamilyen személyes indíttatásból segít egy konkrét csoportnak –
az ilyen gesztust ugyanis sokkal hitelesebben fogja képviselni, ezzel másokat is hasonló tettekre sarkallva.
Az ötszörös NBA All Star-csapattag Jayson Tatum számára például St. Louisban eltöltött gyerekkora meghatározó élménye, hogy saját ingatlan híján mekkora problémát jelentett fiatal édesanyjának a lakhatás biztosítása. Az Egyesült Államok nagyvárosaiban jellemzően csak az igazán tehetőseknek van házuk/lakásuk, a többiek bérelni kénytelenek, és többnyire nem olcsón – így tettek ők is.
Ezért volt neki óriási dolog, amikor az NBA-be kerülve végre saját ingatlant tudott venni. „Egészen hihetetlennek tűnt” – emlékezett vissza az AP-nek adott interjújában a Boston Celtics játékosa.
Nem sokat késlekedett
Már abban az évben, amikor draftolták a ligába, létrehozott egy alapítványt, amely a szülővárosában segít a rászorulóknak. Az alapítvány eddig táborokat szervezett, iskolaszereket osztott, ösztöndíjakat hirdetett, mentorprogramokat kínált. Most azonban kapott 1 millió dollárt a SoFi pénzügyi szolgáltató cégtől – ekkora összegből pedig már nagyobb célokra is futja.
Tatum bejelentette, hogy a pénzből olyanok jelzáloghitel-felvételéhez biztosítják majd a szükséges saját erőt, akik ezt nem vagy csak hosszú idő alatt tudnák előteremteni. A SoFi emellett ingyenes pénzügyi tanácsadást is biztosít (és természetesen nem nála kell felvenni a hitelt, még mielőtt).
„Nem tudom eléggé hangsúlyozni, mennyire izgatott vagyok, mert tudom, hány életre és családra lehet ez hatással. És elképzelem, jelentett volna volna annak idején nekem és az anyukámnak”
– mondta a még mindig csak 25 éves srác. Hozzátette, már gyerekkorában tudta, hogy ha módja lesz rá, segíteni akar azoknak, akik olyanok és úgy nőttek fel, mint ő.
Ezért aztán nem is szakadt el a közösségétől: „Mindig visszamegyek St. Louisba, amilyen gyakran csak tudok, különösen nyáron, mert tudom, hogy hatással lehetek az ottaniakra azzal, hogy jelen vagyok.”